Szabad Nógrád, 1950. január (6. évfolyam, 1-4. szám)

1950-01-20 / 3. szám

WOT frimftr m 3 A helyes norma, a harmadbérezés, a tervfelbontás,meghozta a gyümölcsét ki ötéves tervet dolgozóink nagyiéiért eredményeket tartják, sőt túltel- la sztálini műszak eredményeit. A dol- kedvvel kezdték meg, ami meglátszott jesítik és van üzemünk, nem egy bá- gozók újból bebizonyították az ötéves munkájuknak eredményén. Az eddig | nyászcsapatunk, amely túlteljesítette | tervhez való ragaszkodásukat Túl a sztálini műszak eredményein A zagyvapálfalvai főműhelyben a helyes norma megállapítása óta állan­dóan felfelé ível a termelés vonala, s ma már az esztergályos eredménye túl nőtt a sztálini műszak eredmé­nyén. Az új norma megállapítása ser­kentően hatott a dolgozókra és most olyan eredményeket érnek el, ami az­előtt a zagyvapálfalvai főműhelyben ismeretlen volt. Az élen Félegyházi dános áll, aki egyszerre két gépen dol­gozik. Mint esztergályos első gépén a nagyolást végzi, a második gép az, ami a finomabb munkára van be­állítva. Szorgalmas munkájának ered­ménye, hogy 388 százalékra teljesí­tette előirányzatát. Megközelíti ered- piényét Magyar Viktor teljesítménye, A harm ad bérezés utói A bányászoknál a legjobb eredmény b nagybátonyi üzemeknél születik ineg. Ä nagybátonyi üzemek az öt­éves terv eltelt ideje alatt jobbnál- jobb eredményeket mutatnak fel. Több csapat 250 százalékon felül teljesíti lelőirányzatát és az egyéni teljesítmé- hyek sem maradnak el a csapattelje­sítmények mögött. A teljesítmények nem pillanatnyi fellángolások, hanem hétről-hétre, napról-napra tartják eredményüket. Tiribés-aknán Fehér László 5-én 281 százalékot, 6-án 287 Százalékot teljesített. Diósi Pál ugyan­csak tiribesakni dolgozó 5-én 209 szá­zalékra teljesítette előirányzatát és «zt 14-én 216 százalékra emelte. Be­aki 329 százalékot ért el. Az ifjúmun­kások élén Gellérthegyi Gyula haladt, aki 247 százalékra teljesítette elő­irányzatát. A kovácsoknál Fekete Jó­zsef és Kiss József egyaránt 277 szá­zalékra telejsítette normáját és Gyüre János 247, Balázs Isiván pedig 204 százalékot ért el január 16-án. A he­gesztőknél Mohácsi Lajos vezet hetek óta 398 százalékos teljesítményével, ugyancsak Szántó László is 398 szá­zalékot teljesített A lakatosoknál Tö­möri János és Pálfalvai János egy­aránt 269 százalékot ért el. A zagyva­pálfalvai főműhelyben jó a verseny- szellem és továbbra is jó eredmények születnek. emelkedik a termelés recz József hasonlóan az előbbi két társához 4-én 203 százalékos teljesít­ményt ért el, 10-én már 230 százalé­kon felül járt. Szorospatakon hason­lóan a tirebesaknai eredményekhez, a dolgozók szintén nagy százalékra tel- sítik előirányzatukat, Pintér Imre ha­lad az élen, aki 367.3 százalékot tel­jesített. Szűcs Mihály 293 százalékot, Mátyási György 239 százalékos ered­ményt ért el. Ködmön Imre 275 száza­lékos eredménye kimagasló. Egyéni versenyben a Kossuth-tárói dolgozók érnek el szép eredményeket. Tarjáni Béla egyéni teljesítménye 278 száza­lék és közéi áll teljesítményéhez Lan­tos Imre 270 százalékos teljesítménye. A nagybátonyi üzemnél tömegével lehetne felsorolni azokat a csapatokat, amelyek előirányzatukat 120—150— 200 százalékig teljesítik. Ez a hatal­mas eredmény a nagybátonyi üze­meknél azóta van, amióta rátértek a harmadbérezés rendszerére. Ez a tel­jesítmény fokozódni fog akkor, majd ha a munkások a végzett munkájuk után megkapják a bért. A tervfelbontás eredménye A kisterenyei üzemnél a tordasi bá­nyában Egyed Gyula idős, 14-én 246 százalékot ért el, de megelőzte őt Gaál Pál csapata, aki ugyanazon a napon 285 százalékra fokozta teljesítményét. A Rákösi lejtősaknában Molnár József 14-i teljesítménye 253 százalék. A Rá­kosi lejtősaknánál Hajas Máté csa­pata január havi normáját két hét alatt teljesítette. Petőfi-bányán frontfejtésben Kat- racz László 253 százalékos eredménye a kimagasló, de Béti Imre, Kovács István, Havasi József mind 200 száza­lékon felül teljesített. Hasonló jó eredményeket ért el a salgótarjáni acélgyárban Ujj László a tervfelbontás óta. 12-én bányászcsá­kány készítésénél 227 százalékot ért el. Melihercsik János teljesítménye pedig 260 százalék. A salgótarjáni gépgyárban Tóth Faragó István csi­szoló 13-án 378 százalékot ért el. Mol­nár István 13-i teljesítménye 366 szá­zalék. Emelkedik a termelés, újítást végeznek a seprőgyár dolgozói az államosítás után Balassagyarmat mezőgazdasági jellegű város, ipara is — amennyiben lehet beszélni iparról —, ehhez iga­zodik és ami számottevő, az egyedül a seprőgyár. A gyárat még Nikolsburger és Lázár nevezetű urak alapították. Ez ekét egyén dolgoztatta váltakozó lét­számmal a munkásokat. A felsza­baduláskor természetesen nem vol­tak idehaza és mint ahogy minde­nült az országban, a munkások in­dították meg a termelést, új életet kezdtek a romok helyén. Amikor már dolgozott a gyár, akkor jelent­kezett ismét a két úr és elfoglalta régi helyét. Egyideig tetszett a helyzet, amíg lehetett spekulációt folytatni, amíg zsebretehették a nagy hasznot, de később, amikor már „nem látták biztosítottnak hely* * zetüket” — jobb vidékre távoztak­Újból maguk maradtak a dolgo­zók és szövetkezetét alakítottak- Megválasztották maguk közül a szövekezet vezetőit, de szükség volt egy „írástudó1’ emberre is, akit Fe­kete ,,úr” személyében találtak meg, Szövetkezésük ideje alatt kézzelfog­ható eredményeket értek el, de az ügyvezetőnek megválasztott Fekete mindinkább saját magának dolgo­zott és amikor elküldték, akkor jöt­tek rá aljas munkájára. A magukra maradt munkások a Párthoz fordul­tak segítségért és a Párt mint min­denütt ée mindenkin segített. így érték el azokat az eredményeket, amire most mindannyian büszkék- Megszüntették a , .központi irodát“ Budapesten, aminek fenntartása havi kétezer forintba került, kultúr­termet létesítettek és most már tud­nak hol összejönni ügyes-bajos dol­gukat megvitatni és munka után művelődni. A szövetkezés azonban mint ahogy ők mondják — csak fél megoldás volt. Nem hozta meg azt az eredményt, amit a dolgozók vár­tak és gondoltak. Nem volt rend-4, szeres anyagellátás és ezért nem egy esetben előfordult, hogy heti két-három munkanapot tudtak csak dolgozni. Már ekkor sokat gondol­tak az államosításra, s nagy örömet keltett a Népgazdasági Trnács ren­deleté, ami őket is érintette, s a kisipari seprőgyár feliratú táblát megtoldhatták két szóval: államosí­tott üzem. A dolgozók az államosítás után úgy érezték, hogy másodszor szaba­dultak fel- Nagyobb kedvvel, szor- galommal kezdtek dolgozni, mert az a sok baj, panasz, ami ezelőtt fenn­állott, az államosítással megszűnt- A? államosítás eredménye, hogy ma már emelkedett a termelés és selejt nélkül dolgoznak. Újítást alkalmaznak: emelkedik a termelés A műhelyben a seprőkötök gépük főié hajolva dolgoznak. Nincs meg­állás munkaközben, nem járnak az egyik géptől a másikig, még csak nem is nagyon beszélgetnek és az üzemben csak a gép pattogása hallat­szik- Kitűnő a munkafegyelem, nincs szükség felügyelőre, mert min­denki szorgalmasan dolgozik. Az ÜB-titkár éppúgy, mint a bizalmi, vagy mint a gyár legtöbb dolgozója. Államosítás óta 25 darab seprővel emelkedett, napi tejtermelésük és Tóth István mondja eb hogy mivel tartoznak az államosításnak, amitők jó munkával hálálnak meg. — Az államosítás előtt a gyár dolgozói nem kaptak családi pótlé­kot. Most az államosítás óta megvan a napi félóra fizetett ebédidő. Meg­szűnt a varrónőknél az az emberte­len állapot is, hogy napi 12 órát dolgoznak. De nem tehettek mást, mert mint Strigó Júlia varrónő mondja: „kénytelenek voltunk eny- nyit dolgozni, mert nem győztük a kötők munkáját Ez még nem lett volna baj, csak a túlórázásért nem kaptunk semmi díjazást. Este 7—8 óraWor mentünk haza és bizony ak­kor már odahaza nem sok munkát végezhettünk. Az államosításnak köszönhetjük, hogy ez az áldatlan állapot megszűnt, idejében haza me­hetünk és kipihenhetjük magunkat“. Selejtmentes termelés Az államosítás óta megváltozott a dolgozók viszonya a munkához- Egyre inkább az újítás felé for­dulnak. Elkészítették a fésülőgépet, ami nagyon sok balesetet okozott- A feldolgozásra kerülő cirokszála­kat hosszú szögekből készített „fé­sűkbe” csapkodták és nem egyszer a nők keze is beleakadt. Most ezt újításukkal kiküszöbölik és gépi erővel végzik, ami gyorsabb és biz­tosabb. Takarékoskodnak a dróttal is, ahol csak lehet mindenütt taka­rékoskodást hajtanak végre az ön­költségcsökkentés érdekében. A ci­roknak minden fajtáját felhasznál­ják. hogy több árut tudjanak élő- állítani. A balassagyarmati seprő- gyár ezelőtt is kiváló árut adott, de most az államosítás óta ezt a mun­káját még fokozottabban látja el, mert tudják milyen fontos szállítá­sokat kell nekik végezni és ma már selejt nélkül dolgoznak. A termelés emeléséért kollektív szerződést kérünk — Nagy utat kellett megtennünk és sok nehézséget legyőznünk, amíg ide jutottunk, — emlékezik vissza Strigó János, aki 35 éve dol­gozik a gyárban. Hol munkánk nem volt, amikor meg dolgoztunk, a fi­zetésünket nem kaptuk rendszere­sen- Ma viszont már szombaton délben mindenki megkapta heti­bérét. Nincs meg a kiszolgáltatott­sága a gyárnak, mint azelőtt. Jel­lemző példa, hogy amikor a Mind- szenty-per folyt, a külföld a szoká­sos megrendelését 8 vagonnal csök­kentette. — De nemcsak a kiszolgáltatott­ság szűnt meg — vág közbe Takács Béláné —, hanem az is, hogy az itt dolgozó nőket nem üldözik többé az ..urak”. A Párt komoly embereket állított ide, akik minden idejüket a gyár és országunk jövőjéért szen­telik­A balassagyarmati seprőgyár mint egy szorgalmas kis műhely dolgozik, szívvel és becsülettel akar­ják meghálálni a nép kormányának az államosítással tett jókat. Az ál­lamosítás előtt nem volt kollektív szerződésük és most ennek a beve­zetését kérik mielőbb- Az a kíván­ságuk, hogy mielőbb készítsék el a rájuk Vonatkozó kollektív szerző­dést, mert mint mondják, akarják tudni, mennyi a normájuk, mennyi lesz keresetük, mert ez is a terme­lés emelését segítené elő. Rózsaszentmártonbari mindinkább terjed a sztahánov-mozgalom. Az ü^emnfl több olyan vájár van, aki előirányzatát 225, vagy ennél maga­sabb százalékra teljesítette. • A selypi Zsófla-malomban sztálini műszak alatt a dolgozók az előirány­zatot 130.8 százalékra teljesítették. Elősegítette ennek a szép eredménynek elérését Kovács Kálmán és Hepp Mi­hály, akik 298.3 százalékot értek el. AZ ADOTT LEHETŐSÉGEKKEL fejlesszük a sztahánov-mozgalmat Rákosi elvtárs augusztus 31 -i beszé­dében arra hívta tel figyelmünket, hogy az egyéni versenymozgalom, a legszélesebben elterjeszthető verseny- forma és az az egészséges talaj, amelyből a versenymozgalom egyéb formái kiterjedhetnek. Rákosi elvtárs­nak ezek a szavai tökéletesen beiga­zolódtak. Sztálin elvtárs 70. születés­napjára lelkes munkafelajánlások tör­téntek az egyéni versenyzők és a bri­gádok részéről.- A dolgozók számolni kezdtek és elhatározták, hogy decem­ber 21-re tőlük telhetőt adják. így szü­letett meg a Salgótarjáni Tűzhely és Kályhagyár több mint 68 ezer forintos munkafefajánlása, amit 74.330 forint­ra teljesítettek, így lett az üveggyár 105 ezer forintos teljesítménye a sal­gótarjáni szénbányák 836 ezer forintos teljesítménye és az acélgyár több mint másfél millió forintos teljesítménye a magyar iparnak egyik legkiemelkedőbb eseménye. , Azon túlmenően, hogy az egyéni versenymozgalom meghozta a gyü­mölcsét Sztálin elvtárs 70. születés­napjára, a legjelentősebb, és ez messze túl nő a helyi viszonyokon a magyar sztahánov-mozgalom megindulása. Vav- rik István, Muszka Imre, Kék Zoltán, Horváth Ede és számos más kiváló dolgozónak a nevét ma már ország­szerte ismerik. Hasonlóan az előbb fel. sorolt kiváló dolgozókhoz szép ered­ményt érnek el a gépgyárban Tóth Faragó István, Kergi Ilona, az üveg­gyárban Varga Lajosné, az acélgyár­ban Vígh József, Szalay Gáspár, Mik­lós Mihaiy, a bányánál Oláh Ferenc, Kovács Vilmos, medencénknek azok a dolgozói, akikről a munkahelyen be­szélnek a dolgozók, s ismerik teljesít­ményüket munkatársaik. A sztálini fel­ajánlás során született nagy és szép eredményeket egyesek csak kiugró, fel­lángoló munka eredményének tartották. Azok, akik azt várták, hogy a sztálini műszak után üzemeink első sztahano­vistáinak munkaeredményei csökenni fognak — tévedlek. Azóta a sztahá­nov-mozgalom nem csökkent, de szé­lesedett. Ennek bizonyítéka az esz­tergályosaink naponta elért szép telje­sítménye. ami azelőtt még ismeretlen volt. Mindezek után fel kell tennünk a kérdést, mi tette lehetővé a magyar sztahánovista-mozgalom megszületését és mint a jelek mutatják biztató fej­lődését? Elsősorban Pártunk Politikai Bizottságának helyes útmutatása, az egyéni versenytnozgalom tömegmére­tekben való fejlődése. Emellett azon­ban egyéb okok is szerepelnek. A sztahánov-mozgalom történelmi jelentőségű esemény és mint Sztálin elvtárs a sztahánovisták első értekez­letén mondotta a sztahánov-mozgalom fejlődése négy alaptényezőre épül. Az egyik ilyen tényező a dolgozók anyagi helyzetének gyökeres megjavítása. Sztálin elv társ szava szerint, hogy vi­dámabb lett nálunk az élet, -már pedig, ha az ember vidámabban él, akkor jól is dolgozik. Ha válság lenne nálunk — folytatta Sztálin elvtárs, — ha lé­tezne nálunk munkanélküliség a mun­kásosztálynak ez a korbácsa, ha csú­nya, szomorú lenne nálunk az élet, ak­kor nálunk seminő sztahánov-mozga­lom nem volna. A második forrás, afnelyből a szta­hánov-mozgalom fakad az, hogy ná­lunk nem létezik kizsákmányolás. Ná­lunk az emberek — mondotta Sztálin elvtárs — nem a kizsákmányolok javára dolgoznak, nem semmittevők gazdagodására, hanem sajáímaguk, sa­ját osztályuk, társadalmuk javára, ahol a hatalom a munkásosztály legjobbjai­nak kezében van. Innen van az, hogy nálunk a munkának társadalmi jelen­tősége van, hogy a munka nálunk „becsület és dicsőség dolga“,. A sztahánov-cnozgalom harmadik forrása az új technika, enélkül az új gyárak, új felszerelés nélkül a sztahá­nov-mozgalom nem született volna meg nálunk. Uj technika nélkül a technikai normát fel lehet emelni kétszeresre, háromszorosukra, de nem többre. Ha a sztahánovisták a technikai normákat ötszörösére, hatszorosra emelték ez azt jelenti, hogy teljesen és egészen az uj technikára támaszkodnak. Végül a negyedik feltétel az oj technikát uralni tudó káderek kérdése. Lehet elsőrangú technikánk, lehetnek elsőrangú viszonyaink és gyáraink, ha nincsenek etnberek, akik ezt a techni­kát megtudják nyergeim a technika megmarad puszta technikának. Ahhoz, hogy az uj technika elérhesse a maga eredményét szükség van még embe­rekre is, akik az uj technikát elsajá­tították és előrevitték. A sztahánov- mozgalom megszületése és növekedése azt jelenti, hogy ezek a káderek ná­lunk a munkások és snunkásnők kö­zött már megszülettek. így foglalta össze Sztálin elvtár.: a sztahánov-moz- galom előfeltételeit. Vizsgáljuk meg, hogy vájjon meg­vannak-e nálunk ezek a feltételek? Kétségtelen, hogy ezek a fetételek nálunk is megvannak. Az életszínvonal állandóan emekedik, eltörölték a kenyér- jegyet, bevezettük helyette a fehár kenyeret. Egymásután szállítjuk le a Párt céftudatos gazdaságpolitikája eredményeként az ékSniszer és ipari cikkeinknek egész sorainak árát Üz­leteink, piacaink hatalmas árumennyi­séggel rendelkeznek, ugyanakkor emelkedett a dolgozók keresete is. Mindezek a tények azt bizonyítják, hogy nálunk az élet valóban vidámabb lett. Ha megnézzük a második felté­telt akkor azt látjuk, hogy ipari üze­meink a dolgozó nép államának kezé­ben Vannak. A nép kezében van a kül­kereskedelem a belföldi nagykereske­delem, sőt a kiskereskedelem terüle­tén is jelentős terület az állami szek­tor. Rákosi evtárs az alkotmányunk benyújtásakor tartott beszédében meg­állapította, hogy a proletáriátus túl­nyomó többsége felszabadult, szocializ­must építő munkásosztállyá változott, A munkásosztály állama a dolgozó embert megbecsüli és ha jól dolgozik, ha megadja a társadalomnak azt, amit adhat, ha teljesítményével kimagaslik a munka hősének számit, dicsőség övezi. Megvan tehát a második elő­feltétel is munkásosztályunk kizsákmá­nyolása döntően megszűnt. A harmadik előfeltételként Sztálin elvtárs az uj technikát jelöli meg. Ezen a téren szintén rendelkezünk azzal a követelményekkel, ami a szta­hánov-mozgalom kibontásához szüksé­ges. Beruházási terveinket nemcsak teljesítettük, de rendszeresen túl is teljesítettük. A beruházások nyomán hatalmas ütemben fejlődnek üzemeink, épülnék új gyárak, modernizáljuk ela­vult gyárainkat. Már a ^hároméves terv során is olyan mértékű beruházá­sokat hajtottunk végre, amilyen mér­tékben a kapitalizmus alatt évtizedek során sem gyarapodott nemzetgazda­ságunk. Példának említhetjük Petőfi- bányát, a Mátravidéki Erőmüvet stb. A negyedik kérdés, ami az uj tech­nikát uralni tudó kádereknek a kér­dése, szintén biztosított. Ma már sok olyan munkást és munkásnőt találunk, akik képesek élére állni az uj techni­kának, akik hatalmas mértékben tudják fokozni a termelékenységüket. Az előbb néhány nevet említettünk, de örvendetes, hogy ezekhez a nevekhez naponta csatlakoznak olyan öntudatos dolgozók a széles tömegek közül, akik­nek együttes erőfeszítése nyomán nő a munka termelékenysége, gyorsul a szoriaizmus építésének üteme. Elmon­dottakból világosan kitűnik a Sztálin elvtárs által meghatározott feltételek, sztahánovista-mozgamunk számára ad­va vannak, rajtunk van a sor, hogy ezek mellett a feltételek mellett szé­leskörű szthánovista-mozgalmat te­remtsünk. Fehér Lajos könyvének pályázatára érkezett: „Úgy akarunk dolgozni és élni, mint a szovjet kolhozisták“ Fehér Lajos elvtárs könyvét a nagy­tömegek olvassák. Gépállomásunk, a TSZCS dolgozói ebből a nagyszerű könyvből merítenek új tapasztalato­kat, az egyénileg gazdálkodók pedig e könyv olvasása mellett döbbennek rá, hogy az ő sorsuk is hasonló azoknak az orosz parasztoknak sor­sához, akik a kolhozok megteremtése előtt egy-két hektáron tengették nyo­morúságos életüket. A sziráki állami gazdaság dolgo­zói is csak a legnagyobb elragadta­tás hangján írnak a szovjet parasz­tok nagyszerű életéről. „Az óriási teherbírású sztálinié traktorok, arató- és cséplőgépek, fejő­gépek mind-mind a szovjet paraszt életét teszi szebbé, munkáját köny- nyebbé. Az új állat- és gabonafajták is jólétüket szolgálják. Majd ha a ml gazdaságunkban is ágasbúza hatalmas terméseit takarítjuk be, melynek termése ötszöröse a magyar búza termésének és ha mi is jobban gépesítjük a mun­kánkat, akkor már a szovjet parasz­tokhoz hasonlóan kedves családi ház­ban Lakunk, villannyal, fürdőszobá­val, rádióval és veteményeskerttel — írják a sziráki dolgozók, majd így fe­jezik be levelüket. — Úgy akarunk dolgozni és élni, mint ahogy a szov­jet kohíozisták élnek és dolgoznak.

Next

/
Oldalképek
Tartalom