Szabad Nógrád, 1949. november (5. évfolyam, 44-47. szám)

1949-11-12 / 45. szám

4 SZABAD NOGRAD 1949. nerreimfef 1% Pozsonyi elvtárs, a sztáhánovista kőműves, a múlt héten megyénkbe is eljött, hogy bemutassa azt a munka­módszert, amellyel a teljesítményt az építkezéseknél hatalmas mértékben lehet növelni. A kisterenyei mozdony­ház építkezésénél nagy csoportulás vette őt körül. Minden dolgozó ki­váncsi, hogyan lehet többet termeim a sztahanovista módszer szerint. Pozsonyi elvtárs elsőnek két segéd­munkással a zsinórt húzza ki, amely az irányvonal betartását szabályozza. Azelőtt függőztek, kalapáccsal kopog­tatták a téglát és általában sok idő pocsékolódott el az apró mozdulatok­kal. A munka megindult. Berki János segédmunkás Pozsonyi előtt a ha­barcsot teríti, míg Csemer elvtárs a téglát adogatja. A csodálkozás moraja fut végig a szemlélőkön, amikor látják ezt a ha­talmas iramú munkát. Pozsonyi elv- társ a kézhezkapott téglát egymás­után rakja a falra, egyiket illeszti a másik mellé. Berki János pedig a fal másik végéhez megy és szaporán öntözi a habarcsot. Elfogy az utolsó darab tégla is és a fal már magasan áll. Pozsonyi elvtárs lejön az állás­ról és megmagyarázza, hogyan lehet így dolgozni. 1275 százalék — A munka jó megszervezése és a munkaszeretet eredményezi eddigi eredményeimet. Huszonhét percig dolgozott Pozso­nyi elvtárs és az ezalatt az idő alatt 1.07 köbméter falat húzott fel, ami 1275 százalékos teljesítménynek felel meg és az értéke 17.40 forint. A szovjet mérnökök szerint az ezzel a munkamódszerrel készült falazás 60 százalékkal iartósahb. mint a régi. A salgótarjáni 36-os építkezésektől is resztvettek Pozsonyi elvtárs mun­kamódszerének , tanulmányozásánál. Akik otí jártak, valamennyien azt mondják, hogy ezt a módszert ok is elsajátítják, mert így hamarább tud­juk a szocializmust felépíteni. Akik pedig kételkednek, azokat hamarosan meg fogja győzni az elért eredmény. Pászti József és Gyüre László az ott- látottakkal kapcsolatban a következő levelet írták hozzánk: 99 Mi is az új módszer szerint dolgozunk“ „A műét hét folyamán nekünk is módunk volt saját szemünkkel meg­győződni arról, hogy mindaz, amit a tápok, a sztáhánovista kőművesekről írtak, nem ugrasztás, hanem valóság. Megvallva, először mi is kételkedtünk ebben a magas eredményekben, de most, miután láttuk, hogy ez mindent felülmúl, mi is igyekszünk megvalósí­tani. Ott voltunk Kisterenyén és Po­zsonyi elvtársunk minden mozdulatát nagy figyelemmel kísértük és nem so­kon múlott, hogy el nem szégyeltük magunkat azért, hogy mi még ezidáig nem gondolkoztunk újításról. Rájöt­tünk, hogy ezekkel o, módszerekkel nem is ördöngös mesterség 1200 szá­zalékos eredményt elérni. Láttuk fala­zást módszerét, amellyel tízszer any- nyit 'termel mint mi ezekkel a régi, elavult mót szerekkel. Ha mi is az új módszer szerint fo­gunk dolga, ni, ötéves tervünket építő­ipari vonat ozásban sokkal hamarabb tudjuk bejei ;zni, amivel nagyban hoz- zájárulutik nemzetgazdaságunk meg­erősödésébe ; és életszínvonalunk eme­léséhez. Miiitán sajátmagunk győződtünk meg e munkamódszer előnyéről, azon leszünk, ho, \y mielőbb el is sajátítsuk és gondunktesz, hogy mint a szocia­lizmus építésének a Szovjetunióból hozott néps. erű sztáhánovista mozgal­mát, magunkévá tegyük. Tudjuk, hogy épülő országunknak sok köműves- szakemberrA van szüksége és elsősor­ban az új munkamódszerek bevezeté­sével tudjuk munkaterületünkön terme­lésünket megtízszerezni. Mi ígér jak, hogy Pozsonyi elvtárs munkamódszerét átvesszük és a mel­lénk beosztott segédmunkásokkal is megíaníttatmik. Ezzel nemcsak több fizetést kapunk, hanem sok szép és modern lakost jiütatunk a dolgozók­nak" A műnk imódszerátadásnak egyik kimagasló uedménye a Zagyva köz­ségnél épüifí két darab négylakásos ház munká)|atainál már meg is mu­tatkozik. K’enács Erzsébet és Gyu­risba Verona, akiket most képeznek át szakmur kásokká, 195 százalékot értek el a alazási munkálatoknál Magáé lehet a fele, aztán minden rendben van „...A kuláksáq elleni táma­dás azt jelenti, hoqy fel kell készülni és rá kell csapni a kulákra, de Uqy rácsapni, hoqy többé nem áll lábra. Ezt ne­vezzük mi bolsevikok valódi támadásnak ..(Sztálin). Magyar elvtárs a DÉFOSZ megyei titkárságról, meg a Közellátási Fel- úgvelőség amikor Érsek vadkertre ér­keztek, még nem tudták, hogy lelep­lezik a kulákot, aki mindenre képes, csakhogy tömje a bendőjét, csakhogy rémhírt terjeszthessen, vagy zavart kelthessen a községben. Egy becsüle­tes dolgozó papírt nyomott Magyar elvtárs kezébe, kusza sorok voltak rajta. „Mrekvicskű Béta 27 holdas kulák, csépTógéptulajdonos gabonái rejteget. Nagyokat nevet, hogy ezzel is megká­rosította a magyar népet. Meg azt mondja, hogy háborúra készül és kelt neki, ha majd a többiek éhen fog­nak döglődni." Magyar elvtárs nem áll az ideges emberek hírében, de erre már egy ki­csit kipirosodott az arca és mintha azt mondta volna: „hinnye a kutya keservit.“ Még nyelt egyet és elindult Mrekvicskáék felé. Mire odaért a kulák portához, már teljesen nyugodt volt, még mosolygott is, amikor megkérdezte: — No, hol van a gabona, amit el­dugott? Ugylátszik hirtelen érte Mrekvicska Bélát a kérdés, mert nevetett, szétte­kintett, aztán megint nevetett- és hol az egyik, hol a másik lábára állt. — Nincs nekem — nyögte ki. Mel­léje még legyintett is. Még a fejada­gommal is nehezen fogok kijönni. De, itt az ásó, meg a kapa, villa is van, ha nem hiszik, keressék meg. Csak keressék! — mondta most már mind gyorsabban és a villa meg a kapa után futkosott. Magyar elvtárs gyors, határozott léptekkel elindult. Egy pince, 10 hekto­liter borral. „Be van jelentve?” „Nincs” — válaszol a kulák. — De gabonám nincs, kár keresni. Szétosztottam volna már én azt — mondja még. Padlás. Csöves tengeri, cirokseprök. Mögötte fal, rajta egy kis ablakos ajtó. Eltűnik, az álcázás, felnyílik az aj­tócska és előtérül a gabonaraktár. Mások szájából elvont ellopott ke­nyér. Az ajtócskán felirat: „1949 évben csináltam, hogy ha kitör a háború, le­gyen mit enni." Kilenc zsákban 638 kg búza, 4 zsákban 275 kg árpa, 4 zsákban 158 kg finom liszt, két zsákban 125 kilo­gramm kenyérliszt. Még ruhák és egyéb holmik. Á kulák csak annyit mond: „Ha há- ' orú lesz, minden elveszik és arra ámítottam,“ Öt évvel a felszabadulás után ... A béketábor ereje egyre nő, a világ minden becsületes dolgozója vívja harcát a kizsákmányolással szemben. A kulák pedig háborúra spekulál, hogy újra kizsákmányolhasson, el­vonja a dolgozók, szájából a kenyeret. Még attól sem riad vissza, hogy oda súgja: ,,Magáé lehel a fele, aztán minden rendben van" Azt kínál a fel, amiért annyian ve­rejtékeztek, amit annyian vártak, amit ő bécstelenul ellopott. Ellopta az idei cséplés alat . Éberen öi ködjön minden becsületes dogozó par, szt. A községében ismerje fel, hogy a tol a háborút suttogják, ott a kulák spekulál, hogy elvonja ma­gáról a fig /elmet. Munkáslevelez ők a proletár-közvélemény parancsnokai „A munkások minden politikai ese­mény, minden győzelem, vagy vereség alkalmával a Právdának írtak levele­ket, üdvözleteket, tiltakozásokat " — írja a Párttörténet, amikor arra utal, hogy Lenin elvtárs a Párt, a dolgo­zók harcos szervezetének felépítése szempontjából a sajtó és a munkás­levelezés megszervezését a pártépítés egyik fontos feltételének tekintette. Annak a győzelemnek, — amelyet az orosz proletárok a Nagy Októberi Szocialista Forradalommal arattak — létrehozásában a pártsajtónak, a munkások és parasztok hatalmas le­velezőhálózatának, a sajtóhoz való ragaszkodásának is szerepe volt. A forradalom után még nagyobb mére­teket öltött a levelezés. A mai szov­jet lapok számtalan munkáslevelet közölnek le egy-egy számban. A lapokban közölt cikkek csak el­enyészően kis százalékát teszik ki azoknak, amelyeket hivatásos újság­írók írnak. A megjelent leveleknek élénk visszhangjuk van és a dolgozók nagy érdeklődéssel fordulnak feléjük. Sztálin eivtárs a munkáslevelezőket a „proletár-közvélemény parancsno­kainak“ nevezte, s rámutatott arra, hogy mennyire kell ezekkel a levele­zőkkel foglalkozni, köztük és a lap között a kapcsolatot fenntartani. A hatalom erősödésével a dolgozók elméleti színvonalának emelkedésével nálunk is mind nagyobb méreteket ölt a munkásievelezés. Lapunk hasáb­jain az utóbbi időben számos levelet közöltünk üzemi dolgozóktól, parasz­toktól, vagy értelmiségiektől, akik egy-egy kérdéshez szólnak hozzá. A levelezőhálózat kifejlődése nemcsak lapunk minőségi színvonalának emel­kedését eredményezi, hanem mind kö­zelebb jutunk a szovjet sajtóhoz, ame­lyet ezen a téren is példaképünknek tekintünk. Ahogy- az újságolvasásnak naprói- napra nélkülözhetetlen életszükségletté kell válnia dolgozó népünk életében, munkájában, ugyanúgy kell kiszélesí­teni a levelezést, ugyanúgy kell me­gyénk dolgozóinak is a sajtót mind­inkább magukénak tekinteni, saját­juknak tudni. Az a dolgozó, aki me­gyei lapunkat sajátjának érzi, — és ilyenek ne n kevesen vannak me­gyénkben,, — levelek írásával kell, hogy hozzájáruljon lapunk színvona­lának emeli séhez és ahhoz, hogy a Szabad Nógrád-ot még jobban a dol­gozók lapja/á. Pártunk megyei sajtó- orgánumáví, szellemi fegyverévé te­gyük! A PÁRTSZERVEZETEK FELADATA AZ ÚJ PÁRTTAGOKKAL ÉS TAGJELÖLTEKKEL KAPCSOLATBAN A pártszervezetek egyik legfonto­sabb feladata a tagjelölteknek és az új párttagoknak oktatása, aktivizálása. A kommunista párt sorainak kiszélesí­tése megköveteli, hogy a pártszerveze­tek még fokozottabb figyelemmel for­duljanak a kommunisták politikai ok­tatása felé. „ .. .íittenzív politikai ok­tatás megszervezésére van szükség az új párttagok körében. A cél az, hogy politikai öntudatuk a kívánt szükséges színvonalig emelkedjék — mondotta Sztálin." Az ivanovói pártszervezet például taglétszámát tekintve a Nagy Honvédő Háború éveiben és a háborút követő években, csaknem kétszeresére nőtt. A párt tagjai lettek a Nagy Honvédő Háború hősei, a termelés sztahanovis­ta dolgozói, a legkiválóbb kolhozisiák és az élenhaladó értelmiség. A párt sorainak ez a nagyarányú növekedése szükségessé tette a politikai oktatás kiterjesztését. Ez évben az ivanovói pártszervezet azt a feladatot tüzle maga elé, hogy minden új párttagot és tagjelöltet bevon a politikai okta­tásba. Az ivanovói területi pártszervezet alapszervei a központi bizottság út­mutatását követve, jó munkái végez­tek. Az egyik 'textilgyár pártszerveze­tében például az új tanévre való elő­készület során minden egyes kommu­nistával személyes megbeszélést tar­tottak, hogy kijelöljék neki a legmeg­felelőbb oktatási formát. E gyár pártszervezétének csaknem valamennyi új tagja pártmegbizalási kapott. Vannak, akik a komszomol-há- lózat propagandistái, mások agitáto­rok, vagy a pártcsoport szervezési funk­cióit végzik. IsmAt mások a fali új­ságot szerkesztik. Az új párttagok és tagjelöltek oktatásával a pártszervezet elérte, hogy a tagok és tagjelöltek je­lentösen fejlődtek. Ez nemcsak a ter­melés terén mutatkozott meg, hanem a pártgyűléseken a felszólalásokban is. Szavinát 1948-ban megválasztották egy szövőgyár előkészítő osztályának pártcsoportszervezöjévé. Azóta Sza- vinának sikerült megjavítania a párt- csoport munkáját a politikai munka és a termelés területén is. Szavina maga is példát mutat. Elsők között teljesí­tette az ötéves terv előirányzatát, Gyártási normáját 175 százalékra tel­jesíti. A kiváló munkásnő nagy siker­rel végzi tanulmányait a munkásifjú­ság iskolájában. Az új párttagok közül néhányat fe­lelősségteljesebb munkára jelöltek. Szuszlovát mühetyfónökké léptették elő* Odinkovot mesterré avatták. A gyár dolgozói minden hónapban túlteljesítik a. tervfeladatot. Többszázezer méter félkész és néhány millió méter kész szövetet gyártottak terven felül. A Lerún-kerület pártbizottsága ál­landóan ellenőrzi az alapszervekmk az új párttagokkal és tagjelöltekkel kap­csolatos munkáját. Az a lelkiismeretes munka, amelyet a pártszervezet a tag­jelöltekkel kapcsolatban végzett, azzal az eredménnyel járt, hogy a tagjelöl­tek jelöttségi idejét nem kellett meg­hosszabbítani, vagyis jelöltségük híva- iaios ideje után érdemesekké váltak a párttagságra. Ez év szeptember hó­napja alatt kétszerannyi jelölt lett- párttag. mint az elmúlt egész éa alatt. A Szovjetunió minden pártszerve­zete arra törekszik, hogy az új párt­tagok és tagjelöltek valóban méltók le­gyenek az élcsapatba való tartozásra, élenjáró példái mutassanak a terme­lésben és fáradhatatlanul továbbfej­lesszék marxista-leninista elméleti tu­dásukat. (Szovjet újságcikk.) Széleskörű fásítási versenyxnozgalmat indít a ságújfalusi gondnokság A ságújfalusi erdőgondnokság dol­gozói üzemi értekezleten vitatták meg a Szovjetunió nagy fásítási tervét és a magyal" erdészet nagyszabású 5 éves tervét. A dolgozók valamennyien felismer­ték az erdősítés és fásítás fontossá­gát és az alábbi feladatot tűzték ki célul: Vállalják ez évben és az 5 éves terv folyamán minden esztendőben 3 kát. hold új erdő telepítését, ugyan­akkora a régi vágás-terület beerdő- sítését a napi munkaidőn kívül. Cé­lul tűzték ez évben és az 5 éves terv folyamán minden évben a fatermelési költségek feltétlen csökkentése érde­kében 50 métermázsa fa kitermelését, döntését, gallyazását, hossztolását, sarangolását, különös tekintettel a a szerfa kihozatalára. Ugyancsak vál­lalják a fenti 50 métermázsa fa erdei utakhoz való kiközelítését. Vállalják ez évben és az 5 éves terv folyamán minden évben a fuvarozás­hoz szükséges utakból 500 méter renbehozatalát. Az önköltségcsökken­tés érdekében vállalják az erdősítés katasztrális holdanként! — költségé­nek a kivitelezés minőségének megőr­zése mellett — az elmúlt évvel szem­ben 20 százalékos csökkentéséi Ugyancsak célul tűzték ki az új, fej*» lettebb munkamódszerek bevezetését, a’ csemete-nevelésnél és az erdősítésnél alkalmazott szerszámok korszerűsítés sét, a beérkező újítások és észszerűsi- tések bevezetését. A fásításnak tömegmozgalommá fejlesztése érdekében széleskörű propa­ganda kifejtését vállalják a Párt, á Défosz és a többi tömegszervezetek bevonásával. Kisterenyén mutatta be A SZTAHANOVISTA POZSONYI MVNKi \MÓDSZEHÉT Moszkva magas ege alatt A Kreml egyik legrégibb tornya, Szpaszki '-torony tizedik emeletén >an az áru si toronyórák szerkezete. ■ 4 ind ért éjfílkor megzendülnek az >rák és eljátszák a Szovjetunió úmnuszát. Hangjait a rádió hullá­nál szerte\ úszik az egész világon. 1 zenéló Szpaszkij-torony fenséges lángját ha igatják a bálnavadászok Jeges-ter.ger partjain, az Északi Fény világosságánál, a kazahsztá- ú kertészei gyümölcsöseiben, ahol íz óriási piros almák teremnek. A <'remi tora lyóráinak dallamát ismé­ik a világ minden országában és tárból felh mgzik, az emberek felra­gyogó arccal mondják: „Ez Mosz- iva!” „Az orosi ember szíve sehol nem tért olyan hangosan, olyan boldo­gan, mint Moszkvában.,. Nem is adom me± magyarázni magamnak izokat az érzéseket, amelyek a Kreml lát ián támadnak fel ben- wm" — írta Bjelinszkij. E több nint száz évvel ezelőtt irt sorokat taszkén ve ltja minden szovjet em- ter. De a irtai Moszkva, a szovjet Moszkva tokkal többet jelent az trosz Moszkvánál. Annak az or­szágnak a fővárosa, amely először épeit a kommunizmus építésének ttjára — i'-Z egész haladó emberi­ség fővárosa, az új. gyönyörű világ '.ászlóoivőj!. A szovjet Moszkva története 1918 nárdusában kezdődött, amikor a zovjet kormány Petrográdból Mosz- ivába költözött át. Azóta a Szpasz- új-torony lábánál, a Vörös Téren átszódnak le minden évben a má- us elsejei és az Októberi ünnepsé­gek. Itt vonulnak el, élő folyarn- zént hömpölyögnek az ünnepi rne- leloszlopok, Moszkva dolgozóinak izázezrei. A Vörös Téren, a Mauzó- eumban — amelynek falait mind a izenhat szovjet köztársaságból kül­lőit ritka márványból és porfirból •mellék — aíussza örök álmát Le­im, a szocialista állam megalapí- ója. 1945 június 24-én, a Szpaszkij- orony óráinak tizedik ütésére kez- lődött a Vörös Téren a győzelmi líszszemle. A zene váratlanul el- luílgatott. A harcosok menetoszlopa wzta a föld felé hajtott ellenséges obogókat és ledobta a Mauzóluetn ábánál. Elsőnek Hitler zászlója túllőtt a kőre és szűnni nem akaró turrázás közepette nézett le rá az !melvény magasságából az, aki a szovjet népet győzelemre vezette a asiszták ellen: — Sztálin genera- isszimusz. Négy esztendő telt el. Szemünk átlóra változott és változik folyto- wsan a háborúutáni Moszkva képe. Jjra növekszik. A Szpaszkij-torony­ból lelátni a szépséges Moszkva üf utcáira, új magas épületeire, a kül­város gyönyörű, napfényes házaira, ahol a munkások laknak. A szo­cializmus országának ipari fellegi vára, a haladó szovjet tudomány, művészet és kultúra központja. Moszkvának , az új világ zászló­vivőjének óriási a szerepe. Nemrég a szakszervezetek székhazának fe­hér oszlopcsarnokából intéztek üze­netet a béke híveinek összegyűlt képviselői Sztálinhoz, a szovjet nép vezéréhez. „Az ön neve az egysze­rű emberek millióinak lobogója lett a békéért, a demokráciáért folytatott harcban, ön a földkerekség minden egyszerű emberének szívében láng- ragyujtotta a rendíthetetlen hitet a békéért világszerte megindított harc., nagy és igazságos ügyében Alkonyodik. A Kreml tornyai csú­csán kigyúlnak a vörös csillagok, amelyek messze világítanak a Szov­jetunió határain túl is. A Kremlben már csak egy kivilá­gított ablak fénye sugárzik. Talán éppen ez ablak mögött dolgozik író­asztalánál az, aki kovácsa és lelke azoknak a győzelmeknek, amelyeket a szovjet nép a kommunizmus tün­döklő magaslatai felé vezető úton elért: Sztálin. VERA IN BÉR

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom