Szabad Nógrád, 1948. december (4. évfolyam, 49-53. szám)
1948-12-23 / 52. szám
Egy bányász levele a parasztokhoz A dicsőséges Vörös Hadsereg fölszabadítása után itt állottunk kifosztva, kiforgatva mindenünk- ből. A fasiszta barbarizmus áldoza. tai voltunk. Gyáraink leégve, vas- utaink tönkretéve. Alig maradt pár darab mozdonyunk és vasúti kocsink. Egyrésze elpusztult, a lobbit elvitték a hitleri hordák. »Vasút nélkül nincs élet, béna az ország. Azt mondotta Gerő miniszter: arccal a vasút felé. Romok között megindult az élet, magyar ember akaratereje és élniakarása megmutatta, hogy mire képes. Két éá fél év után nincs akadály a forgalomban. Ugyanúgy bonyolítják le a forgalmat, mint háború előtt.' Ma V dolgozó parasztságnak kell egy másik jelszót magukévá tenniük. Arccal a szövetkezetek felé. Minden öntudatos parasztnak meg kell érteni azt, hogy csak kollektivizált, tervszerűi! gazdálkodással .lehet olcsón és jól termelni, hogy csak ezen dolgok betartásával lehet hazánkban minden munkás álmát, a szocializmust, minél előbb megvalósítani. Mi azt akarjuk, hogy a dolgozó parasztság ne úgy, mint azelőtt, kora reggeltől, késő estig dolgozzon, hogy nap! kenyerét biztosítsa, hanem azt, hogy modernizált gépeink se. gítségtfvel könnyen és észszerűen dolgozton és ugyanakkor jobbat és többét termeljen. Hogy menynyire mégkönnyítik a parasztság munkáját a most megvalósított traktorálloríiások, erre legjobb bi- zonyíék- a most ősszel lefolyt mezőgazdasági munkaverseny, amelyben az egé^ országban 100 szá. zalékos munkát végeztek. Ha a parasztságnak és néhány igavonó állatnak kellett volna ugyanezt a munkát elvégezni,. akkor nem valószínű, hogy sikerül ilyen mértékben. Hazánkban nagyon sok az öt és nyolc holdas gazda, akik igavonó állatok hiányában képtelenek a földjüket megmunkálni. Ezért van szükség a szövetkezetekre. Több szem többet lát, több kéz többet csinál. Egyesülésben az erő. Közösen dolgozni és közösen élvezni a jayakat. A szövetkezeten belül nem kell senkinek félni, hogy nem tudja fölszántani a földjét, mert nincsen lova, vagy ekéje. A szövetkezet traktora mindenkiét egy. formán és jól fölszántja. Nagyon sokan vannak, akik azt mondják, igen ám, a földet trágyázni kell és a traktor nem ad trágyát, a traktor nem csinál vajat és nem ad tejet. A traktor bőrét nem lehet megcsinálni cipőnek és még sok ehhez hasonló érveket hoznak föl. De ugyanakkor nem gondolnak arra, hogy függetlenül attól, hogy traktor szántja föl a földjét, még tarthat, sőt kell, hogy tartson állatokat. Akkor lesz tej, lesz vaj és trágya is lesz, mert termelünk bőségesen pétisót és szuperfoszfátot. De még cipő is lesz. Hizlalhat állatokat, mert a hízott marha mindenkor jő valuta. Ne hallgasson senki a suttogó propagandára, hogy a demokrácia kolhozt akar, hogy béklyóba akarja verni a munkásságot. Hogy mit akar a demokrácia? Szocializmust 1 Es hogy mi a szocializmus? Van egy állam, amely ott áll előttünk a többi államok közül kiemelkedve. Biztos, hogy az ő legyőzhetetlenségében felelni tud a kérdésre. Ez az állam a nagy Szov. jetunió. Ezt akarjuk mi is, úgy felemelni a munkásság életnívóját, ameddig csak a saját erőnkből ezt megtehetjük. Sárosl József bányamuhnkás. Kiskereskedők jutalma A gépgyárban kiosztották a salgótarjáni kiskereskedők által gyűjtött és adományozott 800 forintot az élmunkások között. Az összeget Hábcl Jolán, Rátkai István és Kurucz Imre élmunkások között 200—200 forintos arányban osztották ki. [^1 A totoGHcUkola A csengő hangjával együtt elnémul a zaj is. Bevonulnak az osztályba a tanulók és elfoglalják a helyüket. Az ifjúmunkások tartanak most mindennapi kérdések óráját. Amint mondják, ezt szeretik a legjobban, mert ilyenkor beszélik meg a mindennapi politikát és ilyenkor kerül megvitatásra a tanon.cok kérelme, panasza. — Ma az egyházi reakcióról lesz szó, —- kezdi beszámolóját ifj. Csurda Kálmán tanító elvtárs. Amíg az előadás tart, elbeszélgetek a mellettem ülőkkel. Elmondják: hogy a vas- és fémipari tanoncok járnak ide és .hogy most az iskolában eltöltött idő beleszámít a napi nyolcórás munkaidőbe. — Már a múltban is tanonc voltam — mondja Pajeszki Ferenc — és alig volt pihenőm. Ha fél kettőkor mentek haza a gyárból, kettőre már az iskolában kellett fennem. Közben ti előadó befejez! mondanivalóját és kezdődik a vita. — Miért nem tud a fekete reakció megegyezni a demokráciával? — teszi fel a kérdést. — Mert Mindszenty az egyház feje és most már nem az övék a löld nem lehet tovább butítani a népet, — hangzik a válasz. — És hozzá kell tennem, hogy Magyar, országon nincs olyan erő, amely !e tudná térítem a szocializmus útjáról a népet. — Az biztos!.,. — szólnak közbe egy-zerre többen, bizonyságául annak, hogy ezek a lelkes ifjúmunkások is a szocializmus építői közé iarteznak. — Mi mégis az utolsó , reményük * nép ellenségeinek? — A háborúi feleli helyesen R>tz Kálmán. Majd Papanecz Sándor magyarázza meg, hogy egy esetleges háború a Szovjetunió, a népi de- mcK’áa'ák ereje és az imperialisla tátorof belül egyre erősödő mun. kisír.c,zgalmak következtében minden bizonnyal a haladás táborának győzelmét eredményezné. — Ha Mindszenty cs a nép ellen«;;« kerülnének újra hatalomra, elvennék tőlünk a fizetett szabadságot, az ingyen tankönyvet tanszert, a fizetést, meg a tízórait is és újra látástól.vakulá- slg kellene dolgozni — egészíti ki Kaji Laci vásöntő tanuló. A vita aztán befejeződik. Tisztán és félreérthetetlenül áll a tanoncok előtt, hogy milyen hatalmas a különbség a népi demokrácia és a reakciós, népellenes klikk tanoncpolitikája között. Es ehhez a népellenes likkhez tartozik még ma Alindszenty hercegprímás is. — Ne menjünk még ki! — szól az előadó elvtárs. — Gyakoroljuk a karácsonyi énekeket. Igen, mert a SzIT, amelynek ke. retébe ez a lelkes gárda is tartozik, 22-én karácsonyi ünnepséget tart. Bátor, érces hangjuk nyomában vidáman száll az ünnepi ének: Aranyszárnyú angyal szállt a földre le. Ragyog, mint a hajnal Istcfl hírnöke, Alleluja, hozsánna, glória, Udvözlégy kis Jézus, Isten fia, (balog) A nagybátonyi dolgozók, akik otthonukból' munkahelyükre na« ponta utaznak, arra kérik a MÁV, vezetőségét, hogy a nagybátonyi állomás 3.. osztályú várótermében’ lévő téglakályha helyett sürgősért egy dobkályhát állítsanak be. A' téglakályha nehezen melegszik és sokkal több szenet fogyaszt. Vi« szont munkából izzadtan jövet» hideg váróteremben tartózkodni á betegség csiráját rejti magában» ez pedig a termelés csökkentését eredményezi. Nabátonyi dolgozók« Nem első esetben fordult elő, hogy a Hatvan—Salgótarjáni vemtj tót nem fűtötték a tél beállta után, Ha azt nézzük, hogy a bányászok, akik átizzadva ülnek fel a befagyott! ablakú vonatra és ennek követkéz« tében megbetegednek, nyugodtak mondhatjuk, hogy ezzel a „takaró« kossággal” azt az eredményt érik’ el, hogy a megtakarított szénmeny« nyiség többszörösével kevesebb1 szenet termelnek majd a báj nyák. Egy bányász ugyanis csak« nem egy nap alatt kitermel any« nyi szenet, mint amennyit egy ilyeií útnál a vasút megtakaríthat. Egy« egy ilyen utazás után pedig már nem első esetben nem egy, hanem három-négy bányász jelentett bete« get. Tessék csak egy kicsit szá« molni... Es fűteni. Egy bányász, Csípős szét fütyül végig Szügy községben. A galambok is nagyon borzalják tőle a tollúkat. Kis Pál János bácsi pedig már előre megjósolja, hogy a szél havat hoz magával, mert nagyon bántja a kösz-, vénye. Hugyecz Pál mit sem törődik a hideggel. Befogja két tinóját a szekérbe, behúzza a kalapját a szemébe és elindul szalmáért ki a szérűben — Eredj vissza „pici’* —' Szól oda a tarka kút Váriak,' amely minden áron elakarja ktSéfhi gazdáját. A kutya leüti fejet és úgy hunyorog szomorúan gazdája után, aiú lassú léptekkel ballag a szakér mellett. Felnéz á levegőbe. Nfih az eget nézi, hanem arra, az időre gondol, amit már 4 esztendőn keresztül megtett Idáig a többi újonnan földhez jutottakkal együtt. Mert nekik 1945-től kezdődik az élet.' Csák onnan lehet számítani, hiszen addig csak másnak dolgoztak. Ma már megváltozott a világ maguknak colgoznak, maguknak .építenek ő!í *s. Vaa már egy ki« házikóm is... .?* Sok a munka! Az tJfoszban is, ä földön is, és a . bizottságok- ban !s — mondja. Sóhajt egyet. Valakinek csak kel! csínéin’ közülük. Nem bízhatják magunkat a kulákokra. I elvdul az arca mikor a karácsonyra gondol. — Hát ez már jobb mint á múlt* évi volt. Van már egy kis házikóm is, két tinót is sikerült szerezni, no meg hát a termés is jó volt. Az enyém ‘-mondja örömteli büszkeséggel. Igaz, hogy sokba került, de valahogy majd rí cdbejövvnk. — fisak az asszonyh. az mindig zsörtölődik ve ern. Csak gyarapodunk azért... Hügyécná éppen most bújik ki a krumplis gedö bÖi. Az »rca ki- pirosodik amint viszi a szép nagy Kiumplrkkal megpakolt kosarat. Mielőtt belép birodalmába — a konyhába — végig tekint az udvaron. Végi!] megakad szeme két szép disznóján — Igen szépen gömbölyödik!,.. = Azután az ember szavaira felel: — Igaza van az embernek, azért csak gyarattodunk, mért nem parancsol senki, magunknak dolgozunk Beié« ■ konyhába egyenesen a tűzhely felé megy, gyorsan me'gkáa varja a fazékban sülő gombát. — Az ernber hozta — mondjá magyarázóig. Tesz, vesz, majd a karácsonyról kezd beszelni. — Ha nem is lesz olyan díszes g karácsony, mindenesetre mjobb] lesz mint eddig volt. Az emberem sokat szekirozom, hogy mindégi megy, de hát azért azt is belátom« hogy talán így sem volnánk ha há< zon kívül nem dolgoznának annyi sokat. A „pici” kezd szűkölni az ejtő« ban. Amikor kinyitják az ajtót, hű« vös decemberi szél csapódik be« Gyorsán becsukják és boldogan gondol arra Kis pál János családja, hogy már jó meleg házuk is vaou Itt már boldogságban tölthetik el a karácsonyt, (bp —J Nm incite lü a fOnOk a munkásak keret 4 dolgozók szövetkezetbe tömörültek és átveszik a balassagyarmati seprőgyárat letkütés és ä rendelésünk még tx2«i gyobb lesz. ... — Biztos vagy te ebben — köri* dezi Vida bácsi a sarokból, ahol ed« dig némán hallgatta a vitatkozókat* A főnök Is eljöhet — dolgozni — Hát még ilyet nem is hallottam... — Mondja Vida Pálné, a ba- lassagyermati seprűgyár dolgozónője. Látszik is rajta, hogy mérges, mert a varrótűt olyan lendülettel nyomja a készülő seprőbe» hogy az ember azt hinné a tulajdonost akar*, ja vele agyon szúrni, aki nem akar. ja rendesen fizetni őket. Különböző kifogásokat talál ki, csakhogy megszabaduljon a bérfizetéstől. Nem tűrjük, hogy ilyesmiket csináljon velünk — csatlakoznak most már valamennyien Vidár.éhoz. Striha Júlia, Széles Margit, aki az üb, alelnöke is, továbbá Mészáros Kálmánná, .Vangdrényi Mária. Egy pillanatra megáll kezűkben a füzőtü. Elgondolkodnak azon, hogy a főnök most biztosan valahol pesten sétál, nekik meg itt kel dolgozni fizetés nélkül Nógrádi (N’ikorszburgerj a seprű gyár tulajdonosa. Állandó tartózkodási helye , Budapest. Hetenként egyszer szokott lejönni balássa- gyarmatra, hogy megnézze hogyan halad a termelés. Akkor szokta magával hozni a fizetést is. Éppen a héten csak annyit hozott, hogy a felefizetést tudták belőle megkapni. Az utóbbi, időben a dolgozók között mindgyakrabban esik szó a szövetkezeiről. El kaphat külföldi rendelést? Most Is megemlíti az Czemibi- zoltság elnöke. — Csak az segítene rajtunk, ha szövetkezetbe tömörülnénk. Miénk lesz a gyár, magunknak fogunk dolgozni. Nem fog kizsákmányolni senki. — Úgy van, úgy van! Szövetkezet kell! — mondják valamennyien lelkesen. — Igen ám, — hallatszik innen onnan —, de mi lesz, akkor a külföldi rendelésekkel. Mert Nógrádi (Nikorszburger) azt mondta, ha ő nem lesz az üzemnél, akkor nem lesz rendelés külföldről. A magyar- országi rendelést pedig meggyőzzük. Az előbbi fellelkesedés mintha megtört volna. Elcsüggednek és dolgoznak tovább. Nem beszélnék többet erről a dologról. A tulajdonos ezzel akarja a 'szövetkezeti gondolatot megszüntetni. Igyekezett bebeszélni a dolgozóknak, hogy a külföldi rendelések az ő személyének szólnak, nem pedig a seprőknek, amit igen kiváló szakértelemmel készítenek a gyár dolgozói, Tóth István nem fél a fenyegetésektől, mert hangosan mondja: , — Én nem hiszek a főnöknek Beszélhet Ő amit akar, a rendelést nem az ü szép szeméért kaptuk külföldről, hanem a mi munkánkért’. Biztos vagyok benne, hogy ha szövetkezet lesz a gyár, még több rendelésünk lesz, mert nem lesz spekuláció, hanem tisztességes üz. — Mát elvtársakl — szó! bele a kezdő vitatkozásba újból az üzemi bizottság elnöke. Nem kell itt any- nyit vitatkozni. Már egyszer elfogadtuk, hogy szövetkezetbe tömörülünk. Most csalc az a kérdés, hogy a főnököt befogadjuk-e, mint vezetőt. — Majd aztán tovább folytatja — azt hiszem ebben valamennyien egyet értenek velem, hogy mint vezető nem lehet. Ha akar, mint munkás dolgozhat velünk. Ma pesten van a küldöttség éppen abban az ügyben, amiről itt annyit beszélünk: a szövetkezetesítés kérdésében...- 'Kölcsönre van szükségünk, amit valószínűnek tartok meg is fogunk kapni Együtt számoltuk ki a jövedelmet a gyárnak Maguk is láthatták, hogy egy vagon után 27—28 ezer forintot kap a főnök. Hát befizessük a szövetkezeti tagsági Összeget és valamennyien tagok leszünk, miénk lesz a gyár, magunknak fogunk dolgozni. — Akarják? — Akarjuk! — hallatszik valamennyi szava egyszerre, — No akkor Jő munkát!' Hoínajf megtudtuk az eredményt! A munka megindul ismét. Csaté Bóka Károlyné mérgelődik még magában, hogy nem kapta meg a' fizetését rendesen, amikor a főnölá annyi pénzt zsebre tesz. Megjött az állomásra a. cirok' fi — mondja magában az üb. elnöls mégis csak sok. No, nem baj éjj szakára őrt állítunk, holnap pedig} szerzünk pénzt és behozassuk, del már csak a saját üzemünk részére! (ba -1 Az ötvenezer forintos főnyereményt ismét a „Jab&sssrs4* (Bpest II., Érmelléki-u. 91 szerencsés ügyfelei nyerték. — A cserhátsurányl földbérlő« szövetkezetnek már régi óhaja volt, hogy legelőhöz jusson. A Lé« rése meghallgatásra talált és á múlt hetekben megkapta 6 hold legelőterületétj
