Szabad Nógrád, 1948. december (4. évfolyam, 49-53. szám)

1948-12-23 / 52. szám

570,® % r KARÁCSONY APÓ Minden esztendőben, amikor le­esik a hó, gyorsjáratú szánkóján útnak indul Karácsony Apó. Szán­kóját vékony, gyorslábú szarvas vontatja és hátul a szán minden­féle finom holmival gazdagon van megrakva". Van azon cukor, cso­koládé, : játék, fenyőfa és még mil­lió olyan ajándék, amit nem győzne felsorolni sem az ember. Ezt az ajándékot Karácsony Apó mind széjjel osztja azok között a gyermekek között, akik jók vol­tak az előző esztendőben... így mesélnek Karácsony Apóról messze északon, a bosszú telek ha­zájában. Ez a Karácsony Apó azonban nemcsak az északi, né­peké. Felkeresi az Magyarorszá- go is ilyenkor, december közepén és szánkóján hordja az ajándéko­kat a magyar gyermekek kozott is. Nograü megyét is- megláto­gatja, Salgótarján, Balassagyar­mat kornyékén azt mondják az emberek, hogy látták is az elmúlt' esztendőben, most pedig, ; amikor Mizsénán jártam, hát ott talál­koztam egy bányásszál, alti azt mondja, hogy már az idén is látta ezen a környéken Karácsony Apót. Természetesen ki vallattam, hogy hol találkozott vele, mit bőszéit neki a jóságos ember, aki még büntetni is csak azzal bünteti a rossz gyermekeket, hogy nem ad neki kajándékot. A bányászbácsi a következőket mondta el nékem: , .-r Kazárról jöttem hazafelé. Ott, ahol el kell fordulni Mi-zser- lára, ott láttam, hogy egy kücs- más ember ül az út mentén, mel­lette két kisgyermek áll és beszél­getnek. i Nem lett volna furcsa az egész, de nem messze tőlük látok egy szánkót. Az sem lett volna furcsa, de a szánkóba nem lovak voltak befogva, mint általában erre mife­lénk, hanem egy gyönyörű szar­vas. Hát ez aztán roppant furcsa volt. — No, mondok magamba, ezt már megnézem, hogy miféle szer­zet ez az ember. Oda is mentem hozzá közelebb. Már 1 hallottam is, hogy mit beszél a gyermekkel: — Hogy tanulsz te, Péter fiam? ízt kérdezi a nagyobbtól, ­— Hát, — felelt Péter, — nem a legjobban. 1 ' ' —* Es Te?... — kérdezi a másik­tól. 'I'.': — En nagyon jó tanuló vagyok. Nekem van az osztályban a leg­több osztályzatom... — Hát, akkor téged majd kará­csonykor meg is látogatlak, — si­mogatta meg a gyermek fejét. Ezzel a két gyermek elszaladt, bío, gondolám magamban, ha már ilyen szerencsém van, hogy össze­hozott a sors Karácsony Apóval, — mert mindjárt tudtam ám, hogy ki ez a hosszúszakállas ősz ember, — megkérdezem tőle, hogy ne­künk, munkásoknak lesz-e az idén karácsonyi segély. Oda is léptem hozzá. Megkö­szörültem a torkom, aztán már azon gondolkoztam, hogy miként is kezdjem. Először bemutatkoz­zam, vagy köszönjek, vagyhátba- üssem az öreget, mint aki régen ismeri, amikor váratlanul megszó­lt!: — Hát, Máté fiam, én mondjam meg, hogy milyen karácsonyi se- fáljt lógsz kapni? Erre bizony nem sok híjjá volt, hogy majdnem leültem. Ez nem­csak azt udja, hogy mit akarok, de még azt is, hogy hogy hívnak. — Azt én, — mondom neki, amikor magamhoz tértem. — Fiam, — felelte az öreg, — a rende'kezés már kijött, hogy a G. F. csak a gyermekeknek ad karácsonyi segélyt... — De akkor én nem kapok... — Hát miért nem nősülsz meg, fiam... — Mert nincs kft elvenni, — mondom neki. — Nekem akarsz hazudni? — csóválta a fejét az öreg; — hát a Barnás Piroska, az nem f.e'el meg? — Hüjnye, a nemjóját! — ju­tott eszembbe, hogy ez mindent tud. ö pedig tovább folytatja: — De itt nem is arról van szó. Máté fiám, hanem arról, hogy te karácsonyi ajándékot szeretnél ’ágy-e? ' V —' Azt én, —mondom. — Hát mond meg nekpm őszbi- fén, Máté fiam, hogy rni1'ől vette1 magadnak új ruhát teo-nane'őtt? — Én-e? — néztem nagyot. — Hát a fizetésemből. — Oszt mond csak, Máté fiam, hogy 1938-ban tudtál-e magadnak ruhát venni karácsonykor... — Azt nem, — feleltem, — de ősszel tudtam! — Hát most ősszel tudtál-e magadnak venni ruhát, Máté fiam? — Hát tudtam akkor is, egy ol­csóbbat, — 'mondom. — De már ebben az évben har­madik pár cipőt is akartál venni. máma, Máté fiam, csakhogy ne­ked nem tetszett még a 2S0 fo­rintos sem, hanem csináltatsz ma­gadnak 320 forintért. Igaz-e, Máté fiam?... — kérdezi. — De igen, — mondom. — De ha mégsem lenne elég, hát akkor nézzél csak szét, Máté fiam, aztán mondd meg, hogy szegény özvegy anyád, aki az. iro­dába jár takarítani, mit csiná’na a kis Jóskával, hogyha 1938 lenne és még nem lenne arrafelé. Nap­közi? Es a Béla- bátyád tisztviselő ienne-e vájjon? A Rózsi nénéíi meg kapna-e annyi fizetést, mint a munkatársai?.... —Hű, mondom, elég lesz már ebből... — Elég lesz? — kérdezi az öreg. — Ha elég. lesz, akkor te nem is vagy jó kommunista és nem mégy át a felülvizsgálaton, ha így gondolkozol, Máté fiam. A kommunista azt mondja, hogy karácsonyra bizony mindez1 na­gyon szép ajándék, de ha többet lógunk termelni és. jobbat, akkor jövőre még többünk lesz kará­csonyra... így, van-e, Máté fiam?... Már beleizzadtam az egészbe, mert azt gondoltam hirtelen, hogy ez valami Központi Felül.vizsgá'6 Bizottságnak lehet a tagja, amikor felnézek,, hát látom, hogy nincs előttem senki... Egészen megnyu­godtam, . mert most már biztos.' hogy csak Karácsony Apóval ta­lálkoztam... De meg Is fogadtam, hogy a jövő karácsonyra olyan munkát végzek, hogy Karácsony Apó az érv gyermekemnek is hozzon aján­dékot... Mert jövőre már az is lesz... 1 Palóc Nisi a franciákról A tanító bácsi nem tudott sem­miről. Azt tudta, hogy az előző órákon négy fiút szólított fel fe­lelni földrajzból és egyik sem tudta a leckét. A négy fiúból há­rom még azt sem tudta, hogy mi volt feladva. Egy ped’g azt fe­lelte, hogy Bulgária fővárosa Bel­grádi. Azt mondani sem kell- hogy erre milyen nevetés tört ki a diákokból. Most azonban nem is erro .an szó. ' ' ' ’ A múlt hét végén az történt, hogy amikor megkérdezte a ' ta­nító. űr, hogy ki szeretne fe'eloi. hát a diákok kilencven 'százaléka felnyultotta a kezét. A több! tíz is csak azért • nem ielen’kezett: mert legalább így volt arra remé­nyük, bowy fe'szólPják őket. E között a tíz száza’ék között volt Palócz Pista is. A tanító úr. aki először azt hitte, hogy a fel­adat túlkönnyű volt talán, azért tanulta meg minden diák, elsőnek Palócz Misit hívta ki .felelni. — Nos, mondd el nekem, Mis fiam, hogy mit tudsz Franciao szagról.- Misi nem sokat kérette m Azonnal elkezdte fújni: — Franciaország jelen pillana ban fasiszta vezetés alatt á Azonban a francia munkássá nem tűri az amerikaiak által meg fizetett vezetők aljas munkáját dolgozók ellen és ezért a vezető' vei szemben sztrájkot kezdett, francia nép teljes egészében ti' takozik 1 a jelenlegi vezetők tévé kenykedései ellen, akik formálisa 'eladták az országot az ameri kaiaknak. A francia ipar az ame­rikaiak Marshaliterve folytán ten­gődik. A munkások mimkané'kü- Iivé váltak, mert az amerikaiak olyarr iparcikkeket hoznak he az országba, amely bőven volt az­előtt is Franciaországban, ahe­lyett, hogy kenyeret vittek volna és egyéb éleimi-zerl, aminek nagy hiányát érzik. A francia bányá­szok sztrájkja még... — De Misi fiam, most földrajz óra van és nem történelem... — mondta a tanító bácsi. —r Tudom,, tanító úr, — felelt, Misi, — de én a Franciaországban sztrájkoló bányászok javára gyűj­tök és szeretném megkérni a ta­nító urat is, hogy adjon erre a nemes cé'ra, hogy a bányászok­nak sikerüljön kiharcolnbk a jobb életet és a demokráciát... Ezzel a tanító úr e’é tett egy gyűjtő- ívet. A tanító úr a gyüjtőívre örömmel írta be az egy forintot és mindjárt ki is fizette. — De mondd csak nekem. Mis' fiam, hogy mi Franciaország fő­városa? Misi gondolkozás nélkül ki­vágta: — Páris.:. A várost kereszti)1 szeli a Szajna folyó... — Jól van fiam, leülhetsz, — mondta a tanító, aztán ő sem gondolkozott sókat és Misinek be­írta a hetest. Ugv ^ gondo’ta. hogy ha már a gvüitőívre nem írhatott1 jelén'eg még ennyit, leg- a'ább ide megérdemli ezt a Mis' gyerek. — De mondd csak Misi Farn hogy lehet az, hogy most olyan sokan megtanulták a leckét?... — kérdezte aztán Misitől. Misi felál't szépen, lllemtudóm azután kivágta: — Tanító űr kérem, az úgy volt. j hogy tegnapelőtt, megalakult a ' tanulókör az iskolában és megin­dítottuk a »Tanulj többet« munka- versenyt. Az győz, aki a legtöbb osztályzatot éri el. Aki pedg e’ső lesz, az elnyeri az »Osztály elsője« kitüntetést... — És te akkor miért nem je­lentkeztél felelésre? — kérdezte a tanító. Misi lesütötte a szemét és e’pi- rult: - ; »)•». .. v — Azért, mert amikor láttam, hogy mindé”’-’, /'n'etrtkezlk, akkor azt gondoljam, i.ogy nekem na­gyobb esélyem lesz felelésre, * ha nem jelentkezem.. — mondta A tanító űr nem szólt semmit de amikor egy halvány csillagot jegyzett be a hetes fölé, akkor be­lül egy kicsit elmosolyodott... .~rt ha.áron sze- z8. Esztendő. 29. Nógiád lis- -etö képviselője. 31. Ezen se- a szövetkezet (névelővel). üggőieges: 1. Egy hijján, szép .vésü nógrádi bányatelep. 2 ;iiév. 3. Majdnem lehull. 4. Bé- . Feri. 5. Dáma mássalhangzó Rövid mo.csárnövény. 7. _ K>tü - .tés. is. A 3 éves te.v egyik ■zebb nógrádi isko.ája lesz. Fordított kötőszó. 15. Mag a a ruusiam szuniuinv-it.., kis­pajtással ismerkedtek meg. A kis­pajtás neve: Palócz Misi. Azt már látjátok, hogy miként néz ki, erre voaatkozó.ag nem kell magyará zat. Azonsán feltétlenül szükséges, hogy elmondjuk róla azt, ami a képen nem látható. Ez pedig a kö­vetkező: Misi nógrádi gyerek , pa- iócország fővárosában, Salgótar­jánban született így, ahogy van, ruhástól, kalapostól és ilyen nagy Ságban 1948 karácsonyában. Isko lába nem járt, de azért mindenütt ott volt, még a tanítási órákon is. Nagy gazember, aki azonban ha hazudik is, még akkor is becsüle­tes. Ennek a Palócz Misinek a ka­landjait közöljük a jövőben min­den második számunkban. Majd ír­játok meg nekünk, hogy teszik Misi. A továbbiakban jó muta­tást kívánunk a Mist kalandjaihoz. Fejtörő posta \ Előző számunkban közölt ke­resztrejtvény megfejtése: Víz­szintes: 1. Sándor Pál, 16. At Ipoiyra. Függőleges: 1, Szabad­ság. 4. Otthonod. 7. Labdarugó. Képrejvény: Mikulás. Többeknek üzenjük: A_ kispaj­tás rovat rejtvényeit felnőtteknek megfejteni valóban nagyon köny- nyü. Ezért kérjük is, hogy csak az igazi kispajtások küldjék be a megfejtést. Az ajándékok is csak gyermekeknek értékesek. Antóni Pál: Most még nem sikerült nektek, de remélhetőleg a_ jövő­ben sikerülni fog. Az ó betű előtt egv mínusz (—) jel van, ami azt jelenti hogy az »ásódból le kei) vonni.' Ezt csak neked áruljuk pl! Nagy József: Fentebb kőzö tűk. hogy ezt a kispajtásodnak csinál­juk. Amennyiben az elvtár- ak többen kü’denek be.hasonló kíván­ságot akkor a felnőttek részére iSv nagyon szívesen közlünk a jö vőben komo’y rejtvényt. Kispaj­tások: Közöljétek a megfejtéssel, hogy hány évesek vagvtok, vagy pedig azt. hogy hanvadik psztá’yha jártok. Akkor az piánd-^ot ennek megfelelően leüld -ük! Varga b. Gvü'a: A .képreitvény bizonv rém íó. Máskor sem kell kivágni, elé? '»iraizo'ni a megfejtést. Jutalmat kaptak Meséskönyvet kapott: Longer Marika Salgótarján, Kovács Má­ria Salgótarján, Bán Ilona Salgó. tarján, Sándor stvén Vizslás Porszász Magdolna Salgótarján és Kispál József (címe nincs). Képes kifestőt kapott: Szutor Imre Salgótarján, Varga B. Gyula Pogony, Faragó Laci Salgótarján Mesemozit: Kecskés k. András Maconka, Boros Ilona Maconka. 1—1 doboz színes ceruzát: Bo­ros Béla Maconka, Domonkos Kál­mán Maconka. Imetlen. 27. A következő műsor- ím. 29. Kicsinyítő képző. 30. aian ráz. LEK # 2( )Ro Jl j. Svcu ierf, eV ,.c . Fordított erő. li. Azonos, etii 13 .......... fin, a bálnához hasonlít *,;zágon már nemétező nemesi . 1 4. Majdnem Ági. 15. Szerszám | név (röv.) 16. Isten ve'ed. 18. Ne 17. Mind. fenn. 17. Fejielen zűr. líekszik. 20. Alulra. 22. Csomagoló 19. Hamis. 31- Mulatság. 23. Hasz-1 eszköz. 24. .Vissza nem te. 26, Tü­..íi.yek bekül t január 3, /

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom