Nő, 1992 (41. évfolyam, 1-9. szám)

1992-02-10 / 3. szám

osszú, barna haj, tiszta arc, kedves mosoly. Kellemes, meleg jelen- Csekes Erika. Az újságíró mindig szeretne szép, sikeres, okos nőkről írni. Dr. Csekes Erikáról tavaly már megpróbáltam. Az akkori főnöknőmnek azonban nem tetszett, túl liberálisnak és szépnek találta.

—A címlapot nézve tíz nőből nyolc biztosan irigyel! Nem zavar?

— Hazudnék, ha azt mondanám, hogy a külső nem fontos. A szépség biztos, hogy hozzásegít a sikerességhez. Legalábbis bizonyos pontig. Minden nőben van szépség, csak sokan nem tudják felszínre hozni. Én mindig igyekeztem megtalálni bensőmben a harmóniát; a külső szempontjából szerintem ez a legfontosabb.

— Nevedre bizonyára még sokan emlékeznek. A kerékasztal-tárgyalások után rövid ideig az SZNT képviselője voltál Most mit csinálsz?

—A Köztársasági Elnöki Iroda munkatársa vagyok. Ezt a hivatalt azért hozták létre, hogy az elnök közvetlenebb kapcsolatot tudjon fönntartani Szlovákia egyes régióival. Mi készítjük elő az elnök szlovákiai útjait is. Megfigyelőként részt veszek a szlovák parlament munkájában, figyelemmel kísérem a bizottságok munkáját, tájékozódom a politikai hangulatról; másrészt követem a törvényhozás és a nemzetiségi élet eseményeit, tartom a kapcsolatot a szlovákiai magyar pártokkal.

—A „politikusnő” képnek, ha jól értem, akkor már nem sok köze van hozzád.

— Ha a közvetlen politizálásra gondolsz, akkor nem. Az elnök megköveteli munkatársaitól a függetlenséget. Az az igazság, hogy számomra nagyon „testre szabott” ez a munka. Érdekes, sokoldalú, befogja a társadalom minden szeletét. Mindig is szerettem, tudtam mozogni a hivatalok és apparátusok között, és erre itt lehetőségem van.

— Szuverén alkat vagy, tudsz dönteni. Talán ezért sem ragadtál le a jogászi munka mellett?

— Az embernek elvei vannak, és azokat vállalnia kell. Én azt vallom, hogy ember ott segít, ahol tud. Az elkötelezettségemet soha nem tagadhatom meg: az elveim iránt, a hitem iránt, a nemzetiségem iránt...

— Szeretsz utazni, a múlt évben három hónapig Amerikában voltál Ez változtatott rajtad?

— Az ember az utazástól nem lesz más, vagyis más lesz — olyan értelemben, hogy begyűjti a tapasztalatokat, és építi magát belőlük. A távlat, a rálátás segít jobban megérteni, hogy hol élünk és hogyan élünk. No, mielőtt az Olvasó sokatmondóan legyintene, sietek elmondani, hogy nem az állam pénzén utazgattam. Amerikába tulajdonképpen úgy jutottam el, hogy megpályáztam egy amerikai ösztöndíjat. Az amerikai kongresszusban dolgoztam három hónapig. Megismerkedhettem az amerikai politikai élet minden szervezetével, a Fehér Háztól kezdve a lobbista szervezetekig; voltam a Republikánus és a Demokrata Pártban stb. A legtöbbet a Kongresszusi Könyvtárban dolgoztam —ez a vi-I7AKÉS KEKK

Beszélgetés Csekes Erikával

lág legnagyobb könyvtára. Itt volt egy előadásom is, a kongresszusban ugyanis működik egy ún. Magyar Asztal, és az ő meghívásuknak tettem eleget. A bostoni Jogi Egyetemen is volt egy előadásom a keleteurópai változásokról. Az amerikaiakat — főleg az értelmiséget — rendkívüli módon érdekli a térség, az itt zajló transzformáció; mivel ők hasonlót még soha nem éltek meg. Rengetegen mondták, főleg akiknek a gyökerei itt vannak, hogy szeretnének ellátogatni hozzánk.

— És Amerika ? Milyen volt a nagybetűs Amerika?

— Amerika egy csoda! Sokakkal ellentétben, akik fölfokozott várakozással indulnak, és aztán csalódnak, én nem csalódtam. Először roppant zűrzavarosnak és káosznak tűnik az egész, de mikor jobban belemerül az ember, csodálkozva tapasztalja,

hogy minden a helyén van, és minden működik. A leglényegesebb szerintem, hogy Amerika valóban a szabad emberek szabad társadalma. Ezzel nem azt akarom mondani, hogy az amerikai a legtökéletesebb társadalom, lehetne tökéletesebb is. Az amerikai emberek azonban szabadabbak, mint mi vagyunk. Szabadabbak, mert semmiféle szabadságmegvonásba nem törődnek bele. A demokrácia a személyiségük része, szüntelenül készek arra, hogy a jogszerűt a jogszerűtlentől megkülönböztessék. Az ő demokráciájuk egy állandóan „karbantartott” vagyon. Az amerikai nép kevesebbet ábrándozik a demokráciáról, mint a mi népünk, de szüntelenül gyakorolja. Ott az emberek az érdeküknek érzik, hogy kifejtsék a véleményüket a társadalmi és a politikai élet minden kérdéséről, legyen szó akár a kutyaadóról vagy a képvi-Nő 9