Nő, 1992 (41. évfolyam, 1-9. szám)

1992-05-04 / 8. szám

Páholy forgása alatt már másodszor adták ki. Rá­adásul újból hiánycikk. A természetfelettiség fogalma európai keresztény kultúránkban óhatatlanul kap­csolódik az egyetemes emberi civilizáció egyik alapművéhez — a Bibliához. Számos olyan rögzített jelenség függ össze a mai ér­telemben vett parapszichológia-kutatás és egyes bibliai történetek között, amelyek Is­tentől kapott képességeink gazdag tárházá­ban keresik helyüket. Es egyúttal az értelem rendszerében is. De vajon jól szelektálunk-e? Az általunk para-jelenségként definiált történések boly­gónk egész felületén megmutatkoznak. S hogy közülük mennyi az érzékcsalódás és mennyi a valóságos tény, az ma még kimu­tathatatlan. (Megjegyzem: az érzékcsalódás is létező valóság. Eredője van és motiváció­ja. Meg következménye is; ami újabb történé­sek motivációjává válik.) Bizonyos csupán annyi, hogy „Több dolgok vannak a földön és egen, mintsem bölcs elmétek álmodni képes...” E könyv ezen jelenségeket igyekszik rendszerbe szedni Afrikától Óciániáig. Az egész élő bolygó! S a témakörök? Boszor­kányság, gyógyítás, energiavonalak, kísér­­tetjárás, reinkarnáció, pszichokinézis, ufók... Vallási transz, zambik, a Drakula-jelenség, a Loch Ness-i szörny... Se vége, se hossza! Ámulhatunk. Van itt mindenféle csoda. Úri Geller is. Azért nem kell mindent elhinni. Csak nem árt tudni róla, hogy mindez (va­lahogy mégis) van., —kiss— padokon. Nem árt emlékeztetni arra, hogy a kassai Thália Színpad is sikerrel játszotta Gágyor Péter rendezésében. A dramaturg Szigeti László volt. A címszerepben pedig Lengyel Ferencet, Sanchóként László Gé­zát látta a közönség. A szakma és a kö­zönség osztatlan elismerését élvezte az előadás. Kár, hogy a rendezőt és drama­turgját módszeres zaklatással elűzték a színházból. (Csupán emlékeztető okán történt e kis kitérő.) Az Angyalföldi Gyermekház népmű­velő, művészetpártoló munkája példaként szolgálhat ma számunkra. „Vadvirág" nép­táncegyüttese mellett működik egy kitűnő gyermek-táncszínháza is (most éppen a Macskák-at próbálják), amely sikeresen birkózott meg a Don Quijote-i feladattal. Előadásukat nemrégiben a komáromi Vá­rosi Művelődési Központ gyermekközön­sége is élvezhette. Hétszázhúsz alapisko­lás tapsolt-drukkolt Szanitter Dávid gyer­mekszínész (Don Quijote) és Marek Péter (Sancho) szélmalomharcának. A díszlet Sajdik Ferenc nemzetközi hírű karikaturista (mellesleg zseni) munkája. Az előadást pedig (hatvanpercnyi megállás nélküli néz­nivaló!) Kozáry Ferenc rendezte. Kollektív és kreatív játék volt a javából. Nem ártana tán bemutatni ezt az előa­dást (halódó) hazai gyermekszínjátszá­sunk fesztiválján, a Duna Menti Tavaszon. Is... Kiss Péntek József „Rájöttem, hogy a nyelvtisztítás­nak van határa: a mindenkori lehető­ség és ízlés, de a nyelvpiszkításnak nincs határa: az végtelen, mint a pongyolaság és ízléstelenség.” (Kosztolányi Dezső) dallamosnak és a verselés szempontjá­ból a leginkább fejlődésre képesnek? A magyart. Ügyeljen, egy feltündőklő költői lángész még igazolni fogja nézetemet. A magyarok, úgy látszik, még nem is tudják, micsoda kincs lakozik nyelvükben” ...Nem tudnánk? Azóta koszorús költőink egész kara beváltotta már nyelvünk és A NÉVADÓ: KAZINCZY, A HANGADÓ: АРПМТЖА Ш 11 \/lJl Я lim Fejtegetés а XXIII. Kazinczy Napok kapcsán Hadd kezdjem a végén: Rossz sejtel­mekkel hagytam el а XXIII. Kazinczy Na­pok rendezvénysorozatát. Egyfolytában a fülemben cseng a Csemadok szervező­­bizottságának üzenete, amely úgy hang­zott, hogy a jövőben kénytelenek lesznek megnyirbálni a nyelvművelő napok költ­ségvetését. Nem, nem a Hutník szálló mégoly ízléses, kék-fehérben hormonizá­­ló díszterme után lesz majd vágyódá­som, ha netán szerényebb hajlékba kény­szerül a nyelvművelő mozgalom. S nem is az 500 kilométeres zötykölődés után tá­mad nosztalgiám, ha úgy esik, hogy a helyszín is megváltozik... Más itt a tét, nem is akármekkora. Ezt a következő példával érzékeltetném: a franciák, bár nyelvüket nem fenyegetik külső hatások (és törvények), mégis fontosnak tartják a nyelvvédelmet és nyelvápolást. Már a 1700-as évektől (!) intézményesített for­mában látják el nyelvük tisztaságának a fejlesztésének feladatait. Az új fogalmak megjelölésére rendszeresen új szavakat alkotnak, állandóan kristályosítják nyelv­tanukat, és összevont szemöldökkel söp­rűzik ki nyelvükből a francia szókincs szá­mára „testidegen” jövevényszavakat. Mi magyarok, többek közt éppen Kazinczy­­nak és nyelvújító társainak köszönhetjük, hogy a nyelv ősi dzsungele rendezett és tágas park lett „ahol alkotni, játszani és táncolni lehet” (Kosztolányi). Nyelvünkkel kapcsolatban mindenek­előtt azt kell tudatosítani, hogy páratlanul képlékeny és gazdag, amelyet érdemes ápolni. Nyelvünk gazdagságát tekintve, hadd álljon itt még egy megállapítás, amely minden idők legnagyobb nyelvtu­dorának, Giuseppe Mezzofanti (1774- 1849) bíborosnak az ajkáról hangzott el. Ez a mester élete vége felé ötvennyolc nyelven — köztük magyarul is — írt, és százhárom (!) nyelven beszólt. Ő mondta L. A. Franki osztrák költőnek, amit most nem kis büszkeséggel idézek: „Tudja, me­lyik nyelvet tartom az olasz és a görög után, minden más nyelv előtt, leginkább szellemünk ígéretét! Mégis. A nyelv, mint maga az élet, újabb és újabb értékeket teremt és képvisel, ami által önmaga is megváltozik, felértékelődik. Ez olyan fo­lyamat, amelyet irányítani és ösztönözni kell. Itt most azon van a hangsúly, hogy kell, miután az érdemes körülményeit már tisztáztuk. Kell tehát a nyelvművelés, még akkor is, ha egy nyelv „szélárnyékban” fejlőd­het. Hát még akkor, amikor más nyelv ár­nyékában, örökös védekezőállásból kell hadakoznia az idegen nyelv ráhatásaival szemben. És még a jobbik eset lenne, mindössze spontán ráhatásáról lenne szó. Ám szó van itt nyelvtörvényről is... Mert ezúttal éppen a politika avatkozott be a nyelvhasználat dolgába. S ezzel a kihívással az idei Kazinczy Napoknak is szembe kellett néznie. Maga a háromnapos rendezvénysoro­zat ünnepe és útmutatója volt a hétköz­napok nyelvművelő munkájának, az is­kolákban, a katedrákon, a családokon belüli nyelvművelésnek. Ehhez nyújtottak segítséget előadásukkal Szabómihály Gizella és Lanstyák István, a pozsonyi Komensky Egyetem Magyar Tanszéké­nek adjunktusai Zajc Gábor előadásá­ban nyelvünk finnugor eredetével foglal­kozott, új szempontok alapján értelmez­ve a kérdést. Kár, hogy a sumer-magyar nyelvrokonsággal foglalkozó előadás el­maradt, hiszen ez az elmélet évek óta foglalkoztatja a közvéleményt. S ha már ünnepnek neveztem a Ka­zinczy Napokat, meg kell említenem a versenyt, a szép magyar beszéd orszá­gos döntőjét, amely a nyelvművelő na­poknak az idén a legünnepélyesebb ré­sze volt. Az idén Kassán Václavík Szilvia (az alapiskolások kö­zül) és Száraz Péter (a középiskolások közül) beszélt a legszebben magyarul. Övék a pálma — s reméljük — a jövő is. Cúth János Nő 15

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom