Nő, 1992 (41. évfolyam, 1-9. szám)

1992-05-04 / 8. szám

A garabonciás festő nem szövi tovább saját legendáját Pedig mondogatta volt eleget, hogy fogadásból el­köti Kharón ladikját, és átevez a túlsó partra, protek­ciót szerezúi egy nagy festőnek... Ám mindig úgy jött ki, hogy éppen úton volt a ladik. Olyankor a leg­szívesebben átúszott volna, csakhogy — kissé ka­patosán — a Styx folyó helyett valahogy mindig az Ipolynál vagy a karvai kanálisnál kötött ki. No meg sohasem volt kéznél a fürdőnadrág! Mígnem aztán.. Egyszer, öt évvel ezelőtt, erőszakkal küldték Dúdor Pistát a túlsó partra Véglegesük az életmű és a Dúdor-legenda, amely mindvé­gig nyitott volt. Olyannyira, hogy a mester rejtelmes Budd­­ha-mosollyal hallgatta vissza másoktól a vele megesett — enyhén szólva — különös történeteket, hogy alkalmasint a legvadabb változatra rábólintson, mintegy hitelesítve azt Igen, az „érettségi nélkül főiskolai felvételt nyert tehetség­nek” kötelessége volt magyarázattal szolgálni Márpedig ahol a leendő növendék azzal kezdi főiskolai pályafutását, hogy odaáll a dékán elé, hogy ejnye, adjon már neki kölcsön egy százast mert hosszú volt az út és megszomjazott.. — ott a foly­tatás sem lehet laposabb. Nem is lett az- a dékán betessékeli egy üres terembe, rajzeszközöket ad a kezébe, s a teljesítmény fejében Dúdor megkapja a százast mintegy ráadásként pedig szentesül a felvételije. Nincs mese, az ilyen életrajzi epizódok vonzzák a további hasonlókat. Ó, micsoda vonzás — a fizikai és szellemi vonzástörvények megtréfálása, amikor pikáns ko­héziós kölcsönhatásban van egymással a tehetség a borovics­ka és a szellemi kalandvágy. Különös .szerelmi” háromszög! In memóriám Dúdor István ,Дп memóriám Dúdor István” címmel kiállítás nyílt a ko­máromi Duna Menti Múzeumban a művész válogatott alko­tásaiból. A kiállítás rendezőjének, Farkas Veronika művé­szettörténésznek a jóvoltából Dúdor István legsúlyosabb „fo­galmazványait” rendezhették egymás mellé. Látható a kiállí­táson egy sorozat a mester portréiból, egy ciklus a csend­életeiből és tájképeiből, ahol kiviláglik rendkívüli kompozí­­dós készsége és kíméletlen expresszív látásmódja. Ami azon­ban kifejezetten az „összerendezés” érdeme, hogy a festő rá­döbbent bennünket mindenben ott munkál a termé­szetfeletti Festette és mondta; „Vigyázz a normálisokra, meg azokra is, akik közönséges bolondok, de különösképpen azokra vigyázz, akik csak megjátsszák, hogy nem normálisak! A normálistól elütő volt számára az a többlet, amelyet a puszta jelenségek mögött munkáló hatalmas, sorsszerű és végzetes erőben fedezett fel Éppen ezért nem helyes, amikor valami; féle ösztönös és végletes életigenlést tulajdonítanak neki! Ő tudta csak igazán; ahogy mi sáfárkodunk vele, úgy csak az élet lehet a vesztes. Még a részeg is kijózanítólag szólt belőle „Vigyázzatok! íme a példám! S ne miattam, hanem magatok miatt legyen lelkifurdalásotok! Én most hazamegyek, ások né­hány ásónyomot a síromon... Ne féljetek, a kutyám velem lesz...” És a sors nem maradt rest. Mi kibékültünk Dúdor Pistával, de Dúdor nem békült ki velünk. Nagyjaink panteonjából tekint le ránk, és látja — lát­tatja; fel kell érni az égig, máskülönben nem érdemes sem vetni, sem aratni, sem dorbézolni, s végképp nem érdemes tollat vagy ecsetet fogni... A kiállítás április végéig tart nyitva. 16 NŐ Cúth János

Next

/
Oldalképek
Tartalom