Nő, 1992 (41. évfolyam, 1-9. szám)
1992-04-06 / 6. szám
PÁRVÁLASZTÁS ÉS ÖNISMERET Manapság, amikor környezetünk egyre több információval áraszt el bennünket, és egyre több olyan reakciót vár el tőlünk, amelyek bonyolult elemzések, fontos döntések nyomán születhetnek csak meg, többszörösen fontos, hogy ez a bennünk lejátszódó folyamat mennyire tudatos. Ezeket az elvárásokat többnyire akkor tudjuk érvényesíteni és kellőképpen kezelni, ha saját magunkkal, érzéseinkkel, gondolatainkkal, cselekedeteinkkel tisztában vagyunk. Csak akkor jutunk el oda, hogy ilyen kérdések fogalmazódjanak meg bennünk: „Ki vagyok?“, „Mi vagyok?“, „Honnan jöttem?“, „Merre megyek, hová tartok?“, „Kihez tartozom, és ki tartozik hozzám?”, „Mit csinálok, és miért csinálom?", „Mit akarok elérni és miért?”, „Érdemes ezt tennem, vagy azt tennem?”. Olyan átfogó kérdések ezek, amelyek válaszaiban az önismeretünk fejeződik ki. MIT CSINÁLOK ÉS MIÉRT? A másik lényeges önismereti komponens a házasság szempontjából saját intellektuális-kulturális színvonalunk ismerete. Ha az ember tisztában van intellektuális képességeivel, kulturális igényeivel, akkor valószínűleg olyan párt fog keresni, akivel ezeken a területeken megértik egymást. Itt nem kimondottan az iskolai végzettségnek van jelentősége, hanem sokkal inkább az egyéniségnek. Házassági tanácsadói munkám során találkoztam már egyetemet vagy főiskolát végzett alacsony intellektusú feleségekkel, akik éppen ezért valamilyen általuk elképzelt „magaslatról” próbálták technikus vagy alacsonyabb beosztású férjüket, sőt gyermekeiket is minden területen irányítani, dominanciájuk alá kényszeríteni. Sőt, olyan férjekkel is, akiknek a diplomájuk ugyan megvolt, de fóliázással vagy egyszerűbb munkával igyekeztek nagyobb anyagi előnyre szert tenni, otthonhagyva nagasabb ntellektuális és kulturális szférák felé törő feleségüket. Hogy az ilyen és az ehhez hasonló problémákat elkerüljük, ajánlatos, hogy tisztában legyünk saját ambícióinkkal az említett területeken, melyeket a partnerrel, a leendő házastárssal a házasság kezdetén vagy még a házasság előtt, mindenképpen közölnünk kell. FONTOS-E A SZEX? A harmadik fontos terület az önismeret és a házasság szempontjából az oly gyakran elhallgatott, sok vitát megért szexualitás kérdése. Nagyon fontos, hogy az emberben még a házassága előtt kialakuljon az a kép, hogy a szexualitás milyen szerepet játszik az életében. Fontos-e? Ha igen, mennyire? Tudja-e szexuális vágyait irányítani, kordában tartani, más területen levezetni (szublimálni), vagy pedig szexuális kapcsolatban kell kiélnie, és azt is milyen mélyen? Ez a terület azért is lényeges, mert ha ismét a válási statisztikát vesszük elő, válóokként a második helyen a szexuális kérdés szerepel, beleértve a hűtlenséget is, melynek nagy százalékban szexuális háttere van. Vannak olyan személyiségű emberek, akik szexuális vágyaikat képesek más területeken kiélni, levezetni (pl. testkultúra, munka, művészi alkotómunka stb.), tehát életükben a szexualitás nem játszik döntő szerepet. Ezeknél az embereknél a házasság akkor kiegyensúlyozott, ha hasonló szexuális beállítottságú személlyel kötnek házasságot. Ám komoly gondok keletkeznek akkor, ha a partner szexuális magatartása valamelyik irányban eltér. A házasság felbomolhat már a kezdet kezdetén akkor is, ha az egyik fél temperamentuma nagymértékben különbözik a másikétól. A szexualitás területén nem érvényes az a mondás, hogy az ellentétek vonzzák egymást, mert itt nem történik meg szükségletek kielégítése. Előfordul, hogy a szexuális kapcsolat a házastársak között valami miatt megszakad, hosszabb ideig szünetel. Minél tovább tart ez az állapot, annál nehezebb rendezni az így kialakult problémát, mert megtörténhet, hogy mindkét részről házasságon kívüli szexuális kapcsolat indul be, amely még jobban eltávolítja egymástól a házastársakat. Szexuális zavarok esetén (merevedési problémák, korai magömlés, frigiditás, orgazmushiány stb.) a kialakult problémát csakis házasságon belül lehet megoldani, házasságon kívüli kapcsolatban a probléma csak súlyosbodhat. (Amennyiben komoly temperamentumbeli eltérések vannak a házastársak között, előfordulhat, hogy a problémát még szakembernek sem sikerül megoldania.) A fenti problémák elkerülése érdekében önismeretünket szexuális magatartásunk területén is mélyíteni kell. Amennyiben önismeretünk a fent említett érzelmi hovatartozás területén, az intellektuális-kulturális területen, a temperamentum, a szexualitás területén kellő mélységű, akkor a házastárs kiválasztása és annak alapos megismerése nem jelenthet komoly gondot. Dr. Bordás Sándor pszichológus Nő 11