Nő, 1992 (41. évfolyam, 1-9. szám)
1992-04-06 / 6. szám
— hogy ki biztosítson pótlakást a bérlőnek, ha a lakástulajdonos fölmondja a bérleti szerződést — „elfelejtette” kijelölni. A szövetségi törvényhozók azt mondják, lehetővé szerették volna tenni, hogy a tulajdonosok rendelkezzenek a tulajdonukkal a pótlakás bebiztosításának kötelezettsége nélkül. Ennek a kérdésnek a megoldását a köztársasági törvényhozásra hagyták. Mindenesetre nehezen elképzelhető, hogy magánszemélyek ezt a feltételt teljesíteni tudják. Ami pedig a községeket illeti — amelyekre átruházták az állami lakásalapot —, azoknak is egyre kevesebb módjuk van erre gazdasági, jogi korlátjaik miatt. A kör bezárult Csehszlovákiában három különböző lakossági csoport van, mely — bár ugyanazokat a lakásokat használja — három különböző lakbért fizet. Hazánkban a lakások harminc százalékával a községek rendelkeznek (ezek az ún. állami lakások), húsz százalékuk szövetkezeti tulajdonban van, a fennmaradó ötven százalékot pedig a családi házak teszik ki. A szövetkezeti lakásokban a lakbér átlagban 50 korona. Ha a családi házak költségvetését nézzük, 1200 korona havi lakbérrel számolhatunk, míg az „államilakás-használóknak” havi 150 koronát kell fizetniük. Az állam az egész rendszert évi hatmilliárd koronával (ma már persze többel) dotálja, amihez természetesen a különböző lakossági csoportok is hozzájárulnak (béradó formájában). Mindenesetre nyilvánvaló, hogy a legkedvezőbb helyzetben az „állami lakások használói” vannak, ami érthető is lenne, ha ezeket a lakásokat a legrosszabb szociális helyzetben levő csoportok laknák. (Márpedig a kimutatások szerint az államilakáshasználók jóval az átlagszínvonal fölött élnek!) Mint már írtuk, a lakásgazdálkodásban nagy változások következtek be. Az állami lakásokat átvette a község, folyik a reprivatizáció vannak városok, ahol a lakások fele a kárpótlási törvény értelmében magántulajdonba kerül. Az új tulajdonos azonban a legjobban teszi, ha lemond ebbéli jogáról, hisz a lakbért ezentúl már neki kell „dotálni”, a karbantartást, rekonstrukciót, apróbb javításokat is — amire törvény kötelezi — neki kell fedezni: és mindennek tetejébe még be se költözhet a lakásába, mert nem tud pótlakást biztosítani az eddigi használónak — aki minden terhes következmény nélkül nyugodtan spekulál(hat) a lakással, és az esetek többségében jobb anyagi viszonyok között él. Mi ez, ha nem diszkrimináció? — kérdezik a lakáskérdés szakértői. Egy részük megoldásképp dotációt követel az államtól, más részük az adó elengedését kéri. Mi más lenne a helyzet, folytatják vehemensen, ha a lakbér még mindig csak egy szimbolikus összeg, és a bérlői jogviszony átruházható? Ezek a tényezők teljes egészében deformálják a piacot. A klasszikus piac viszonyai között például a panelházak árát — a jövedelmezőségük adja. A mi deformált „piaci” viszonyaink között azonban egy lepusztult (de üres) panelház sokkal „többet ér”, mint egy jó állapotban levő (de lakott) tömbház. Az ingatlanok árának fölbecsülésével is komoly bajok vannak. Mert ugye, valami nagyon nincs rendben, ha egy trafikért, amelyet kétezer koronára becsültek a hivatalnokok, az árverésen négymillió koronát is megadnak! Arról nem is szólva, hogy — még a lakbérmódosítások után is — ugyanannyit fizetünk egy zöldövezeti, minden szempontból kitűnő fekvésű panellakásért, mint hasonló, de a peremkerületben, az országút mentén, bűzös-gázos környéken fölépített társáért. Mindenesetre a jövő évben a lakásgazdálkodásban is kezdetét veszi a piaci gazdálkodás. A lakás megszűnik juttatás, társadalmi szolgáltatás lenni. A bérleti jogviszonyt polgárjogi szerződések fogják szabályozni. Arról, hogy ki és milyen feltételekkel lakjék a házban, a tulajdonos fog dönteni... Összeállította: —nagyvendégi— A tulajdonjog a megoldás? Naiv dolog azt hinni, hogy hazánk az egyetlen ország, amelyikre nyomasztó lakásínség a jellemző. Természetesen a fejlett Nyugaton is létezik lakáskérdés. Európa családi házakban „lakik”... Ha a kimutatásokat böngésszük, kitűnik, hogy a nyugat-európai népesség hatvan-hetven százaléka családi házakban lakik. A lakások nagy részében, mintegy kilencven százalékában van fürdőszoba (ami persze nem zárja ki, hogy néhány nagyvárosban, mint például Párizsban vagy Bécsben, ne lennének bérlakások közös szociális helyiségekkel). Továbbá: a lakások majd hetven százaléka központi fűtéses! A fejlett országok nagy részében az emberek hitelből építkeznek, illetve vásárolnak házat, lakást. Németországban például a lakások hatvan (Hollandiában majd száz!) százaléka hitellel van fedve. A törlesztés feltételei persze különbözőek, Svédországban például ötven évbe is beletelhet, míg a család letörleszti a kölcsönt. Hazánkat tekintve ez még csak a jövő zenéje, bár a pénzügyminisztérium a jövőben már számol az ún. építési hitellel. Nálunk a lakásállományról jórészt a lakásgazdálkodási vállalatok gondoskodnak, helyesebben nem gondoskodnak. Számos szakértő úgy véli, hogy erre az áldatlan helyzetre egyetlen gyógyír létezik: a lakások személyi tulajdonba vétele. A háztulajdonosok ugyanis rövid időn belül rájönnek, hogy lakásokat bérbe adni — több mint veszteséges vállalkozás. A vállalkozók is látni fogják, hogy nem érdemes házakat építeni bérbeadás céljából. m GfflD mm® Nem sietnek az eladással! A New York-i lakáspiacot vagy tíz éve összeomlás felyegette, amit a bérlakások tömeges tulajdonba adásával sikerült megelőzni. Hasonló módon lehetne nálunk is eljárni, ha a lakások állami tulajdonban volnának. Nálunk azonban a lakások jó része községi tulajdonban van, s a községek az eladással valahogy nem igyekeznek! A nyugati tapasztalatok egyértelműen azt mutatják, hogy a lakások tulajdonba adása az egyetlen megoldás — hisz ez a lakók legfőbb kívánsága! Lassan a községeknek, városoknak is tudomásul kell ezt venni — a lakáspiac „bevezetésére” ugyanis ez a legoptimálisabb megoldás. Mindamellett a lakásállomány tizenöt százaléka bérleti célokat szolgálhat: szolgálhatja a fiatalokat, akik még nem akarnak tartósan letelepedni; és a gazdagokat, akik nem akarnak a karbantartással vesződni. Néhány országban kombinálják a két módszert a bérlő megemelt lakbért fizet, és bizonyos idő elteltével átmegy a lakás a tulajdonába.. (Profit) Nő 9
