Nő, 1992 (41. évfolyam, 1-9. szám)
1992-04-06 / 6. szám
Azt még a laikusok Is tudják, hogy a mai lakásgazdálkodási rendszer egyik legégetőbb kérdése — a lakáshiány. A szakértők váltig állítják, hogy a piaci rendszer, amelyet a jövő évben a lakásgazdálkodásban is bevezetnek (bár csak fokozatosan, a várható szociális feszültségek miatt), a kérdést megoldja, s a kereslet és kínálat egyensúlyba kerül. Ez azért érdekes, mert ha összeszámoljuk az országban a családokat és a lakásokat (ami az 1991-es népszámlálás során meg is történt), egyszeriben kiderül, hogy nem is állunk olyan rosszul — Csehszlovákiában ugyanis a lakások tíz százalékát egyszerűen nem lakják. Egy év után használati jog! Egészen a múlt év végéig a lakásgazdálkodást az ún. lakásgazdálkodási törvény szabályozta. A lakásokat elosztották, illetőleg juttatták, mégpedig szociális, esetleg más ismérvek alapján. A valóságban ezek az ismérvek nagyon is határozott előnyként, illetőleg hátrányként jelentkeztek a lakásért folyamodók számára. Az albérlet-8 NŐ ben szorongó kétgyermekes család hogyan is vehette volna föl a „versenyt” a gyermektelen hajadonnal, aki egyszersmind a járási párttitkár titkárnőjének a leánya volt? Ez az elosztási rendszer már megszületése pillanatában a korrupció és a nepotizmus melegágya volt. Ezzel párhuzamosan a bérlet mint jogviszony szinte teljesen kiveszett a köztudatból. A bérleti viszonyt az előző jogrend mint meghatározatlan időre érvényes tartós lakásMÉG MIELŐTT ITTA PIAC. DE Ml Üsz A LAKÁSOKÉio Fotó: Nagy László használatot definiálta. A lakáshasználót csak a megfelelő pótlakás biztosítása után lakoltathatták ki. A lakás nem csupán a gyerekekre volt átruházható, hanem a törvény értelmében lakáshasználati joga keletkezett bárkinek, aki több mint egy évig a „fő lakáshasználóval” lakott. Talán mondani sem kell, hány lakásspekuláns áldotta ezt az enyhén szólva „furcsa” jogszabályt. Az emberek olyasmit árultak évek hosszú során át, ami soha nem volt az övék! Ezért is várták sokan a Polgári Törvénykönyv módosítását, reménykedve, hogy a kérdésnek hasonló jogfilozófiai értelmezését nyújtja, mint ami a fejlett nyugati országokban érvényes: valaki egyszerűen vagy a sajátjában lakik, vagy a máséban — ebben az esetben viszont bérleti díjat fizet. A szövetségi törvényhozás végül is salamoni döntést hozott: a lakásgazdálkodási törvényt ugyan megszüntette, de a legfontosabbat
