Nő, 1992 (41. évfolyam, 1-9. szám)
1992-04-06 / 6. szám
emelkedés, de azóta tömeges elbocsátásokra nem került sor; az üzemek úgy-ahogy tartják magukat. Egyéves tapasztalataink azt mutatják, hogy aki komolyan akar dolgozni, három-négy hónap kényszerszünet után talál munkát. Ebből a szempontból mindenképpen aktuális volt a foglalkoztatási törvény módosítása. Tapasztalataink alapján a jegyzett munkanélküliek mintegy 40-50 százaléka azért nem dolgozik, mert nem akar dolgozni. — Nemrégiben részt vett egy németországi tanfolyamon, ahol az ottani foglalkoztatási politikával és a munkahivatalokkal ismerkedtek meg. Kapott alkalmasint valami hasznosítható ötletet is? — Igen, jócskán. Nürnbergben olyat láttunk, ami felé nekünk is haladnunk kell. Mert mi is a legfőbb célunk? Elsősorban az, hogy munkára buzdítsuk az embereket. A tanfolyamot, amelyen részt vettem, közösen rendezte a német központi munkahivatal és a minisztérium. Előadásokat hallgattunk, üzemlátogatásokon vettünk részt, jártuk a munkahivatalokat, a Kereskedelmi Kamarát ésatöbbi. Amint összehasonlíthattuk, a törvényeink között alapvető különbség van. A német törvények értelmében csak az jogosult munkanélküli-járadékra, aki munkanélküli-adót fizet. Ezt az adót azonban nem csak a foglalkoztatott, hanem a foglalkoztató, tehát a munkaadó is fizeti. Aki tehát nem tud ilyen adófizetésre kötelezett munkaviszonyt igazolni, sem munkanélküli-NA LABIRINTUSBÓL! járadékban, se segélyben nem részesülhet, és munkanélkülivé válása esetén egy sor további hátrány is sújtja. Ez a módszer részben tehermentesíti a költségvetést — Németországban a szociális segélyezésre fordított összegek 10-15 százalékát fedezik csupán állami pénzek. Ennek azért is van olyan nagy jelentősége, mert a munkanélküliség nem csak szociális, gazdasági kérdés is — és mint az előrejelzések mutatják, a termelés csökkenése miatt mi sem számolhatunk a költségvetési források növekedésével. A másik lényeges dolog az állami és közalkalmazottak nem fizetik ezt az adót, ami, ugye, máris egy előny. Arról nem is szólva, hogy az ilyen állások nyugdíjas állások; ha tehát az ember tisztességesen végzi a munkáját — és ellenáll a korrupciónak, nem kell félnie az elbocsátástól. Jövedelme ugyan szerényebb, mint egy sikeres vállalkozóé, de „biztos” jövedelem. — És melyek azok a tényezők, amelyek a munkanélkülit ott álláskeresésre serkentik? — Nagyon egyszerű. A foglalkoztatási politikában az aktív elemek vannak túlsúlyban. Az aktív foglalkoztatáspolitikát az jellemzi, hogy átképzéssel, új munkahelyek létesítésével igyekszik befolyásolni a munkaerőpiacot. A passzív foglalkoztatáspolitika járadékokkal, segélyekkel próbál segíteni a munkanélFotó: Prikler László külieken. A gazdaságilag fejlett országokban az aktív foglalkoztatáspolitikát támogatják. Mi havonta húszmilliót költünk foglalkoztatásra, s ennek nagy része — mintegy ötmillió korona a járadékokra megy el. Tehát egyértelműen a passzív rész van túlsúlyban. S így van ez a posztkommunista országok mindegyikében. Ezalól a volt NDK sem kivétel, a passzív foglalkoztatáspolitika van itt is túlsúlyban 70:30 arányban. Meggyőződésem, ha tovább akarunk lépni, nekünk is ebben az irányban kell elmozdulnunk. — Köszönöm a beszélgetést! Nagyvendégi Éva Nő 7
