Nő, 1992 (41. évfolyam, 1-9. szám)
1992-03-23 / 5. szám
ш »шиш Le Corbusier: Az emberről és a természetesről „...Az emberi lény, de minden lény, a ma egész társadalma meghatározott környezetben él. Mindenféle menekülés illúzió lenne, és igen gyorsan elérné a bűnhődést az, aki megkísérelné. Meg kell tehát teremteni az egyensúlyt az ember és környezete között. De milyen emberről és milyen környezetről van szó? Akit gyökeresen átalakított a civilizáció századainak mesterkéltsége, vagy a mi sajátos esetünkben, akit a gépkorszak száz éve ijesztően tönkretett? És a környezet? Olyan, amely a gépek nyüzsgésétől lázasan lüktet, hogy némelykor az érzékek zűrzavarának benyomását kelti? Sem az egyik, sem a másik. A kétségek órájában vissza kell térnünk az alapelvekhez, melyek az embert és környezetét meghatározzák: az embert úgy tekintjük, mint élettani egységet — pszichofiziológiai értéket; majd újra vizsgálat alá vesszük a környezet legbenső lényegét: és ez a lényeg a természet lesz; tehát újra meg kell találni a természet törvényét... Mert úgy kell tekinteni az embert és környezetét — mint az igazi embert és a valódi természetet." Privatizáció ót foglalkoztatás Régi keletű megállapítás, miszerint van jó és rossz könyv, valamint fontos könyv. Az alább méltatott kiadvány egyértelműen a harmadik kategóriába tartozik. Semmi köze az irodalomhoz, viszont nélkülözhetetlen mű. Mondhatni, az új társadalom emberének kiskátéja. A Magánvállalkozás Csehszlovákiában és Magyarországon című munka a pozsonyi Pannónia Könyvkiadó „A jog világa” című sorozatának első köteteként jelent meg 1991-ben, a Csehszlovákiai Magyar Kultúráért Alapítvány (Budapest) támogatásával. Dr. Báthory Zoltán, a kiadvány neves csehszlovák és magyar szerzőgárdájának tagja mondja a bevezetőben: „...a nyolcvanas évek végére — a laikus számára is — nyilvánvalóvá vált, hogy a keleti régióban évtizedeken á t egész társadalmakra kiterjedő gaz - dasági-politikai délibábkergetés folyt. Ami nemcsak általános bénulást, pangást okozott e társadalmak szervezetének vérkeringésében, hanem a térség anyagi-erkölcsi visszafejlődéséhez és leépüléséhez is vezetett. Négy évtizedes kényszerű »Csipkerózsika-álom« után — hála az alkotó gondolkodású és »szófogadatlan rebelliseknek« és a »türelmetlen« kitartó reformereknek — mára beköszöntött Kelet-Európa igazi tavasza". A magánvállalat tehát hamarosan az épülő gazdasági rend egyik szilárd alappillére lehet. Miután a magánszemélyben megfogan a vállalkozás gondolata, szinte nyomban az a kérdés is felmerül benne: „Miért vállalkozom?” Erre több válasz is kínálkozik: 1. Végre a magam ura akarok lenni, vagyis: szabadon, a saját belátásom és legjobb tudásom szerint magam szeretnék dönteni a magam (és családom) jelenéről-jövőjéről; 2. eddig nem foglalkozhattam azzal, amihez igazán tehetséget érzek, végre lehetőségem nyílik a szabad és teljes önmegvalósításra; 3. van némi megtakarított pénzem (alaptőkém), megkockáztathatom, hogy kifizetődő vállalkozással többet keressek, mint eddig; 4. mind drágább az élet, értéktelenedik a pénz, a „holtan” fekvő és fokozatosan inflálódó anyagi vagyonom (tőkém) egy részének aktivizálásával elébe megyek az inflációnak; 5. átszervezés folyamán elvesztettem az állásomat, mivel azonban szeretem a szakmámat (és értek hozzá), az átképzés pedig nem nekem való, (szegényes) munkanélküli segélyre semmiképpen nem fanyalodom — vállalkozó leszek... Akármely motiváció húzódik is meg a vállalkozás mögött, eredményes vállalkozás semmiképpen sem képzelhető el a vonatkozó jogszabályok, előírások, lehetőségek és kötelességek ismerete nélkül. Ezt teszi lehetővé a szóban forgó kötet, amely nem egyéb, mint a vállalkozással kapcsolatos jogszabályok gyűjteménye, megfelelő csoportosításban, felölelve többek között a kárpótlás, a privatizáció, a foglalkoztatáspolitika, a vállalkozói jogviszony stb. kérdéseit. A kötet nem hiányozhat egyetlen vállalkozó keze ügyéből sem. —út— 14 Nő Magánvállalkozás Csehszlovákiában és Magyarországon Szabad* Színész és rendező mindenkori nagy ellensége a cselekménytelen darab. A cselekménytelenség a színpadi játék kényszerzubbonya. Megmerevíti, sutává teszi a szereplőket, a játékot pedig esetlegessé. A megállapítások részigazsága persze ebben az esetben is tetten érhető hiszen ki ne ismerne olyan színészeket és olyan emlékezetes alakításokat, amelyeket épp a színpadi eseménytelenséget áthidaló ákínészi lelemény, a fegyelmezetten beszédes gesztusok és mimika eredményeznek. No nem mindenki által, mivel ennek függvénye a zsenialitás, más néven: Dustin Hoffman s ennek szinonimái. A négyszereplős Csurkadarab a címe és a szerző ismert elkötelezettsége alapján gazdasági mélyszondának tünteti fel magát, ehelyett azonban az érzelmek deficitjéről ad számot Mondhatni, eredeti megfogalmazásban: Két gyermektelen házaspár magánéletét villantja fel, nem a2 egzisztenciateremtés próbatételei, hanem a jóléti társadalom elsivárosító hatása felől. Az egymásnak naponta találkát adó házaspár, a menetrend szerinti ivászatokból és semmitmondó együttlétekből kiábrándulva, valami kor-Végigjártuk a bűn országait, vergődtünk a Hiába valóság tengerén, és végűi megtértünk a Hagyományok szigetére, hogy megtisztuljunk... az elmebeteg gnómok ostoba és gyilkos szólamai csak nehezen kopnak le a falakról... a nincstelenek kezében könyv és gyertya... minden kezdődik elölről... a Remények Hajója hazatért... újjászülettünk..." — vallotta Hobo, alias Földes László 1990-ben a Szabadság Angyalát köszöntő hanglemezén (Tábortűz mellett). 1991-ben már a kezdeti eufória pimasz kihívásba torkollik: „Bár nem győzhetsz, nem is lehetsz te vesztes! Légy oly ostoba, mint majd a halál..."Talán önfeladásra, visszavonulásra biztat bennünket Hobo ezen József Attila-i sorok segítségével? Egyáltalán nem. Figyelmeztetésnek szánja a tragikus sorsú költő gondolatait, hogy tévedés ne essék, ez még mindig nem a Kánaán! Miért éppen József Attilát hívja segítségül abban a korban, amikor a művészetben is politikát keresők nem tartják túl „időszerűnek” azt a poétát, akinek a „költészete a munkásmozgalomhoz kapcsolódva nyert új távlatokat" (Alapismereti kislexikon — 1990)? Talán misztifikációra, szerecsenmosdatásra vállalkozott Mártha István zeneszerzővel együtt, aki „megzenésítette" a Hobo által kiválasztott verseket? Nem erről van szó, másról — sokkal többről: éppen József Attila fogalmazta meg a legpontosabb vá-
