Nő, 1992 (41. évfolyam, 1-9. szám)
1992-03-23 / 5. szám
Kapós a lány. Tizenöt éves korától hívják, viszik, foglalkoztatják. Először csak fényképezték, később szerepekre szerződtették, újabban milliókat érő ékszerekkel aggatják tele. Varsóban fotómodell volt, Pozsonyban színésznő, Kairóban a filmfesztivál koronázatlan királynője, Párizsban, ahol most már hónapok óta manöken, arisztokratikus szépségével a „Kelet Gyöngye” címet nyerte el. Karolina Wajda ezekben a hetekben a Dior-bemutatókon arat megérdemelt sikereket. Szülei — Andrzej Wajda, a neves filmrendező és Beata Tyszkiewicz, a még ma is vonzó lengyel színésznő — már rég nem izgulnak érte. Tudják jól: Karolinát nem kell félteni. — Apámtól inkább csak „nevet" kaptam — mondja —, szeretelben anyám fürdetett. Apámnak minden fontosabb volt, mint a család. Velem gyerekkoromban is csak annyi időt töltött, hogy hébe-hóba kézen fogott, és bevitt a sarki játékboltba. Aztán kész, a színes léggömbökkel meg is nyugtatta a lelkiismeretét. Emlékszem a hatvanadik születésnapjára... Esküszöm, Ronald Reagan dísztáviratára sokkal büszkébb volt, mint rám, a lányára. Van persze egy másik énje is. Amikor a Dantont forgatta Depardieu-vei, magával vitt Párizsba. Tizenhét éves voltam... Ott, akkor filmeztem először, de úgy, hogy anyám nem tudhatott róla. Apámnak mindegy volt, őt ez TÚL A Fotó: Helyey Zsuzsa „TŰZKERESZTSÉGEN” egyáltalán nem zavarta, anyám előtt viszont el kellett hallgatnom, hogy Armand Selignac főszerepre hívott. Neki más tervei voltak velem, ő más irányba akarta terelni az életemet. Jó irányba? — Biztosan. A lehető legmesszebb a kamerától. Patáliát persze nem csapott, amikor elárultam neki, hogy a bundát, amelytől el van ragadtatva, életem első gázsijából vettem. Egyszerűen legyintett csak, s azt mondta: tovább nem őrködöm feletted, filmezz te is, ha erre vágysz. És egy évvel az érettségi előtt Varsóban át is estem a „tűzkeresztségen". Juliusz Machulski, a Vabank rendezője adott egy szerepet. Az ördög mosolya című szlovák 1 NoET GYÖNGYE”: KAROLINA WAJDA krimiben édesanyja, a filmbeli operaénekesnő vetélytársát játszotta 1987- ben. Jó iskola volt ez akkor. Ha a rendező azt mondta, jó, rendben, anyám még akkor is adott egy-két tanácsot. Soha, egyetlenegyszer sem hagyta, bogy egy rossz gesztus vagy egy természetellenes mozdulat rögződjön bennem. Erre nagyon figyelt, azt mindig szóvá tette. — Párizsban hogy kötött ki? Megunta Varsót, és úgy gondolta: a franciák közt jobban érzi magát? — Anyámnak van Párizsban egy régi barátnője. Minden évben meg szoktuk látogatni. Tavaly aztán, ahogy az a nagykönyvben meg van írva, felfigyeltek rám, és meghívtak egy parádés divatbemutatóra. Azóta drágábbnál drágább modellekről és a Dior-cég „tízparancsolatáról” szól az életem. De ha jön egy újabb film, akkor azonnal, habozás nélkül szerződést bontok. Szabó G. László Nő 13
