Nő, 1991 (40. évfolyam, 1-5. szám)

1991-12-02 / 3. szám

A Kempelen-ház helyén omladozó épület egyik szép ablaka

Aki ránéz, jobb kedvre derül: a Klemens utcai Paprikajancsi

Prágai ismerősömnek egyszer szemére vetettem, hogy egyetlen pillantásra sem méltatta az Orlojt, pedig fent éppen körbesétáltak az apostolok. „Te sem állnál meg előtte, ha naponta látnád" — mondta. Hallgattam, mert hogyan is magyaráztam volna meg neki, a tősgyökeres prágainak, akit untatnak a Károly-híd szobrai és a Hradzsin panorámája, hogy én odahaza, Pozsonyban jóval szerényebb látnivalók előtt is lelassítok. Hogy munkába menet gondolatban naponta tökéletesre restaurálom az egykori Kempelen-ház tielyén álló omladozó épületet, hogy tekintetemmel mindannyiszor végigcirógatom a

Gyönyörködni

bárhol

lehet

Tíz pozsonyi közül jó, ha egy tudja, hogy a Hviezdoslav téri Pálfty-palota oromzatát ilyen szép szobrok díszítik

Klemens utcai bérpalota repkénnyel befuttatott fura tornyát, és jobb kedvre derülök, ha felpillantok az imitált oszlopon ücsörgő kedves kis Paprikajancsira.

Szerencsés ember vagyok; gyerekkoromban, közös városnéző sétáinkon, apám megtanított gyönyörködni. Tudom „turistaszemmel” nézni azt a várost, amelyben születtem, az épületeket, szobrokat, amelyek előtt naponta elhaladok.

Mintha bécsi lenne, pedig „csak" pozsonyi ez a meggyötört arcú Atlasz