Nő, 1991 (40. évfolyam, 1-5. szám)

1991-12-02 / 3. szám

Diadal kapu ELEMENTÁRIS Valami marad 14 N6 Szomorú hírek Mi másból indulhatnék ki Tóthpál Gyula fotóművé­szünk munkásságának rö­vid értékelésekor, mint egyik Magyarországon rendezett és bemutatott kiállításának (vándorkiállításának) címé­ből: Elementáris szimmetria. Az elementáris, vagyis a jelző Tóthpálnál arra utal, hogy felvételeivel az élet­­kép-fotografálás hagyomá­nyos modelljét követi: képei dokumentatív, elbeszélő jel­legűek. Műfajilag nem tapos új mezsgyét, nem hódolt be a divatos műtermi eljárások­nak, technikának. Formailag és tartalmilag sem törekszik a művészetek határainak összemosására, azaz nem követi azt a ma divatos gya­korlatot, hogy a síkbeli kép­szerűség továbbvitele céljá­ból beépítse fotóiba az absztrakt festészet elemeit. Nem olyan képkonstrukció­kat alkot, amelyek a modern festészet formai megoldása­ival mutatnak rokonságot. Ellenkezőleg, Tóthpál Gyula az emberi élet elemi lénye­géhez vonzódik, s ennek ké­pét az utcán, a téren, tehát valós közegében mutatja meg. Az elpusztíthatatlan (ele­mentáris) őserő vonzásával egymáshoz tartozó dolgok (életképpárok, figurapárok, kettős élethelyzetek — erre utal a szimmetria szó) jelen­ről és múltról egyaránt valló szociokrónikája minden egyes figurális felvétele. Vannak persze olyan alakos fotói is, amelyekből hiányzik az ellenpár, a másik figura. Ezeken azonban a figurák tőlük idegen, számukra egy más világ értékeit közvetítő — képviselő tárgyi objektu­mokkal szembesülnek. Ám egy- és kétalakos képei is ugyanarról szólnak, az élet­mód változásának időben, szellemiekben egymástól nagyon távol eső stációinak ellentétéről. Ugyanúgy jellemzi a szim­metria nonfiguratív képeit is. Ezek esetében a felvételen

Next

/
Oldalképek
Tartalom