Nő, 1991 (40. évfolyam, 1-5. szám)

1991-12-02 / 3. szám

látható kép — általában egy régi világ, egy magányos vi­lág, egy elhagyott élettér ké­pe — saját megörökítetlen világunkkal, valóságunkkal, a jelennel szembesíthető. Az összevetés eredménye is ugyanaz, mint alakos (fi­gurális) képei esetében: fel­ismerve negatívan vagy po­zitívan értékelhetjük a régi­vel szembeállított új világ fi­zikai, erkölcsi, szellemi ho­­zadékát. Tóthpál Gyula képein a je­len a drámai szituációból, a konfliktushelyzetből, a múlt pedig a környezet epikus le­írásából ismerhető meg, és a jelennel összevetve — ér­tékelhető. Tóthpálnak nem kellenek a különféle labora­tóriumi eljárásokkal (egy­­másrafotózással, részletle­takarásokkal, elsötétítések­kel, felnagyításokkal, mon­tázzsal) szerkesztett, előhí­vott, kialakított vizuális bra­vúrok. Elég a természetes környezetben megfigyelt je­lenségek természethű látvá­nya. Mégpedig az általa fon­tosnak tartott, mélyebb összefüggésekre utaló, rávi­lágító valóságszelet, a kör­nyezettel egységben vagy ellentétben lévő mozdulat, a ráérős megállás, a saját ide­jük erkölcsi kötelékeiben megrekedt öregek, a színle­lés nélkül kitárulkozó gyere­kek, a beszélő tárgyak, az elhagyott, lassú elmúlásra ítélt objektumok szociális ál­lapotokat kifejező látványa. De Tóthpálnál a megörökí­tett, sokszor illúziók nélküli kép sosem az elhagyottság, a magáramaradottság, az elszigeteltség, a lemondás, az elmúlás látványa, hanem az ezzel szimmetrikusan lé­tező elementáris vonzaté, az elmozdulásé, a nekiindu­­lásé, a vitalitásé. A termé­szetes optimizmusé. A ka­paszkodó életé. Jóllehet il­lúziók nélkül. TALLÓSI BÉLA A kikosarazott Életgeometria SZIMMETRIA Tóthpál Gyula képei Árnyemlékek között Nő 15

Next

/
Oldalképek
Tartalom