Nő, 1991 (40. évfolyam, 1-5. szám)
1991-12-02 / 3. szám
csinálom anélkül, hogy engedélyt kérnék rá. Ezt a jogász is megmondta. Ha később baki van — az már egy más dologi A saját házában mindenki azt csinál, amit akar, ezt a törvény is kimondja. De nem akarok kitérőket csinálni, becsületes úton akarok járni. Most mit tegyek, félúton nem állhatok meg... Mások, például a képviselők véleményét is megkérdezném, akik (majdnem) egyöntetűen a vágóhíd fölállítása ellen szavaztak. Czóhmester Sándor urat a körzeti hivatalban találom. — Nézze, talán Amerikában meg lehetne csinálni, amit Magyar úr oly vehemensen szorgalmaz. De itt nálunk, Helmecen, nincsenek meg hozzá a feltételek. Ez a mi véleményünk. Elég annyit mondanom, hogy az utcában hiányzik a kanalizáció? — A tervdokumentációt, a műszaki leírást látta az önkormányzat? — A terveket? Nem, nem láttuk őket. Nem tudtuk, hogy Magyar úr rendelkezik ilyesmivel. A képviselőknek legalábbis nem mutatták meg... De nem hiszem, hogy befolyásolta volna a döntésünket. A polgármester urat, Pásztor mérnököt, hasztalan kerestem, szabadságon van. Pedig nyilatkozata a riport gerincét képezné, hisz az ő támogató vóíeménye, sőt, írásban elküldött beleegyező nyilatkozata indította el az ügyet. Magyar Öcsi ugyanis a város „elejének" támogatását a háta mögött tudva kezdett hozzá a vállalkozáshoz, míg csak egy jó hónap elteltével meg nem kapta a határozatot az önkormányzat elutasító álláspontjával... Végső állomásként a Környezetvédelmi Hivatalba indulok. Amint az irodában ülő hölgyek fölvilágosítanak, a megbízott elöljáró, Michalöík úr nincs itt. De ha itt volna is, az ügyről úgysem nyilatkozna, hisz Magyar úr eleddig semmiféle beadvánnyal nem fordult hozzájuk. (Pedig, mint később megtudom, épp az előző elöljáró készítette Magyar Öcsi tervdokumentációját magánvállalkozás formájában. Amit később, ha a helyén maradt volna, mint illetékes maga bírált volna felül.) A hölgyek még tájékoztatásul hozzáteszik, hogy az engedélyezési eljárás során természetesen figyelembe veszik a városi önkormányzat véleményét. 5. Olvasom az újságban a polgármester úr nyilatkozatát, hogy Királyhelmecen a fejlesztést a pártállam idejében visszafogták. Ezért nincs csatornahálózat, szennyvíztisztító, stb. S mivel pénzt most sem kaptak, érdemi változás nem várható ezúttal sem. Az újságíró első benyomása a vidéket járva — ha szabad így fogalmazni —: mintha kevésbé működnének errefelé a dolgok! Lassan halad az adminisztrációtól kezdve a vágóhíd kisprivatizációjáig minden. (A városban privatizált üzletet szinte nem is láttam.) No nem mintha máshol olyan sokkal jobb lenne a helyzet, mégis... Mintha az emberek itt kevésbé tudatosítanák, hogy ezentúl mindenki maga dönt a sorsáról, minden kimondott és leírt szónak súlya van és (súlyos) következménye lehet. Azt hiszem, Magyar Öcsi története épp eléggé tanulságos. Leszűrhető belőle, hogy sebezhetőségünk nem csak tapasztalatlanságunkból ered. Abból is, de még sok egyébből. Ettől az egyébtől szaladt ráncba az ón homlokom is, mikor Magyar Öcsi feltette a kérdést: Hát most hová menjek, mit csináljak? Hát igen, hová induljak Magyar Öcsi hentesüzletéből, ahonnan a kétnapos hús szagát viszi tovább a tél eleji szól? NAGYVENDÉGI ÉVA Lesz-e földrengés Helmecen? Fotó: Nagy László Nő 5