Nő, 1991 (40. évfolyam, 1-5. szám)

1991-12-23 / 5. szám

C H U 244G*a*Z. — Négy évig Pozsonyba, az Iparmű­vészeti Szakközépiskolába jártam, ott kezdtem el ezeket a dolgokat. Szilva Ilona kerámiái Szilvácskára — ahogy barátai be­cézik — a II. Szlovákiai Táncházta­lálkozón, Dunaszerdahelyen buk­kantam rá. Fázósan álldogált a kira­kodóvásár árusai között, kék hangú harangok, agyagszívek és óriási orrú, hetyke angyalok társaságában. — Igen — nevet, amíg körüljárom az asztalkát —, mindenki ezt csinál­ja. Idejönnek az emberek, kuncog­nak egy jót és továbbmennek. Még egyetlen darabot sem adtam el. — Rosszulesik? Dehogy! Jól érezzük magun­kat! ■ Hogyan jutottak eszedbe ezek az „egész évben karácsony ” reliefek? — Szeretem a groteszk dolgokat, szeretek nevetni. Az angyalok a ven­dégeim, és ha szeszélyesek vagy időnként megbokrosodnak is, mind­egy: vállalom őket. — Mióta foglalkozol kerámiakészí­téssel? Miért éppen az agyag vonzott? — Jobban szeretek mintázni, mint rajzolni, talán ezért. Volt időm vá­lasztani, a középiskolában ugyanis tényleg sok minden mással is foglal­koztunk, festettünk, fontunk, koron­­goztunk. Most másodéves szobrász szakos vagyok. Még nagyon sok a ta­­nulnivalóm. — A főiskolán hogyan érzed ma­gad? — Tavaly óta sok minden megvál­tozott. Egész más profilt kapott az iskola, nem a klasszikus felkészülés­re építenek, hanem inkább a kreati­vitás fejlesztésére. Az, hogy gyakor­latilag mindenki azt csinál, amit akar, szerintem nem mindig jó. Az első években nagyon fontos lenne a megfelelő szakmai felkészítés, a rajztechnikának, a mintázás alapjai­nak a megismerése. Én azért válasz­tottam a szobrászatot, mert egyrészt Pozsonyban nincs külön kerámia szak; másrészt pedig úgy gondolom, nagyon fontos egy keramikusnak, hogy megtanuljon fejet, alakot min­tázni. Hogy biztosabb kézzel dolgozhass? — Igen, de most ne vázákra és tá­lakra gondolj! Ami igazán vonz, az a figurális kerámia és egyedi falidíszek a magam teremtette világon belül. — Hogyan csinálod a mintáidat? Mi történik, amíg eljutsz odáig, hogy na, most akkor kemencébe az angya­lokkal? — A rajztömböt mindig magam­mal hordom, és ha eszembe jut vala­mi vidám dolog, akkor lerajzolom. Utána jön a tervezés és a formázás. — Hol dolgozol? — Apuval, aki festő és grafikus, van egy közös műtermünk Komá­romban. A képzőművészettel tulaj­donképpen általa ismerkedtem meg, hiszen az a közeg, amelyben felnőt­tem, alapvetően meghatározó volt számomra. Persze most már a ma­gam útját járom, s nagyon remélem, hogy mindig lesz lehetőségem meg­valósítani, amit elképzeltem! — Sok sikert hozzá, Szilvácska! Beszélgetett: M.CSEPÉCZ SZILVIA О §-a £ Nő 13

Next

/
Oldalképek
Tartalom