Nő, 1991 (40. évfolyam, 1-5. szám)

1991-12-23 / 5. szám

Kétségtelen, iogy a szép Scarlett 0‘Ha­­ra több férfiszívet dobog­tatott meg, mint az iroda­lomtörténet bármely más romantikus hősnő e. Margaret Mitchell regé­nye, az Elfújta a szél 1936 óta 37 országban, 27 nyel­ven, 28 millió példányban jelent meg, és a Biblia után a legsikeresebb könyvnek bizonyult ed­dig. A több mint ezerol­dalas mű irányította a di­vatot és a reklámot, és olyan népszerűségre tett szert, hogy gyermekeket, utcákat és tereket ne ez­­tek el a regény hősein A A film egyik híres jelenete a két főszereplővel К fél évszázados románc folytatódik regényből készült, 1939-ben bemu­tatott film pedig (a főszerepben Vi­vien Leigh és Clark Gable), ha lehet, még csak növelte a könyv népszerű­ségét. A Pulitzer-díjas Margaret Mit­chell, aki csak ezt az egy regényt írta, a világsiker ellenére sem volt hajlan­dó — bármennyire kérlelték is ki­adók — folytatást írni. Korai h ála azután egyszer s mindenkorra v get vetett ennek a lehetőségnek. 48 éves korában, 1949-ben egy részeg taxiso­főr halálra gázolta atlantai háza kö­zelében. Most, 55 évvel a regény megszületése után, feltámad a sztori. A Warner Books és más kiadók ) országban, 18 nyelven jelentette c meg a regény második részét. A cí­me: Scarlett, argaret Mitchell Elfúj­ta a szél cin 'egényének folytatás \ A szerző az éves Alexandra Rí ley, aki már eddig is ért el irodai) i sikereket történelmi tárgyú regény - ivei. A második rész ott kezdődi.:, ahol az Elfújta a szél véget ér, vagyis ahol a Rhett Butler által elhagyott 14 Nő őrlett azzal vigasztalódik, hogy ásnap úgyis eszébe jut majd, hogy iként hódítsa őt vissza. Margaret Mitchell tíz évig írta a 1 egényt. Alexandra Ripley, mielőtt nekifogott a folytatásnak, többször is elolvasta a világhírű művet, és ol­dalak százait írta le kézzel, hogy „be­ülje magát a stílusba”. A Mitchell­­urökösök pedig, akik évtizedeken át harcoltak, nehogy valaki megírja az Elfújta a szél folytatását, most bele­egyezésüket adták. A szerzői jog ugyanis 2 011-ben hatályát veszti, s utána bárki piacra dobhatja a folyta­tást. Ezért nyilván úgy gondolkoz­tak, hogy akkor már inkább még egy­szer nagy összeghez jutnak — Ale­xandra Ripley segítségével. Igaz, a megfilmesítés joga még függőben van. Az ok: a filmcézárok nem tud­nak dönteni, mert nem ismerik a folytatás tartalmát. Ripley ugyanis kötelezte magát, hogy a könyv meg­jelenéséig nem árul el semmit Scar­lett sorsának tovább1' alakulásáról. —ct— Álkultúra, Extremitás, különbség, önfelszabadí­tási törekvés: nagyjából így lehetne összefoglalni a hippi mozgalom „életfilo­zófiáját”. A „flower power” eleinte a sze­relemre korlátozódó, majd totális sza­badságot meghirdető' mozgalma — bár világméretű, sőt társadalomformáló hullám volt — az adott generáció örege­désével maga is kifulladt. Tagolódása ennek a mozgalomnak is volt. (Л beátni­kek a szolidabb megjelenési formát kép­viselő Beatles-rajongók táborából kerül­tek ki, míg a bőrdzsekis, hosszabb hajú, vadabb külsőt mutató rockerek inkább a Rolling Stones-pártolók körébe tartoz­tak). Az öltönyös, keménykalapos ura­kat mindkét megjelenési forma borzasz­­totta, mégis azt kell mondani, hogy ezek­nek a mozgalmaknak sokkal körvona­­lazhatőbh ft emberibb léptékű .(Prog­ramjuk” volt, mint a később jelentkező punkoknak, skinhendeknek, gruftiknak stb. Ezeknek már kevés volt az extremi­tás, a polgárpukkasztó külső és maga­tartás. Ezek szándéka —jobb esetben — a megbotránkoztatás. mi több, az undor­keltés. S valljuk be, szándékuk ritkán té­veszt célt. Mert míg kezdetben, ugye, volt a biztostűvel átszúrt pofa, a zöld sörény (választékosabb ízlés esetén kék), mára mindez mit sem ér szipózás, cigarettával összeégetett kézfej, borotvával összevag­dosott csukló, 1-2 meleg pulóver (ing alá), +25 C° felett 2-3 pulóver és ba­kancs nélkül, s mondjuk, biciklilánc vagy karóvastagságú kábeldarab nélkül, színes bőrűekkel szembeni önvédelem­re... Itt azonban figyelmeztet az egyik taiflesadóm, hogy keverem a dolgokat. I’iijkéknál és skinheadéknél szabályok szerinti rend uralkodik: egymásnak el­lentmond például a kék sörény és a bi­ciklilánc, a diszkózene és a csuklószorí­tó... Hallgassuk meg tehát ez ügyben a leg­illetékesebbeket: Attila, tizenéves komáromi rocker: A rockerekre jellemző a hosszú haj mint a szabadság szimbóluma, farmer, hosszú pó­ló vagy bőrszerelés. Ehhez jöhetnek még a csuklóláncok, fülbevalók, különféle kitűzők I. -— Csak a kemény rockzenét kedveljük, mert annak szövege és ritmikája is a való-

Next

/
Oldalképek
Tartalom