Nő, 1991 (40. évfolyam, 1-5. szám)

1991-12-16 / 4. szám

Szvorák Katalin „jelenti magAt A fenti mondat Szvorák Katalin „Je­lenti magát Jézus” című nagylemezének borítóján olvasható. A lemez, amelynek hanganyagával a Fülekről származó éne­kesnő az ősszel Szlovákiában turnézott, egyházi dalok és népénekek csodálatos koszorúja. Az alábbiakban ő vall imádságról, dal­ról, szereiéiről. „Népdalok és népénekek Jézusról. A dallamok és szövegek nagyrészt templo­mokban, búcsújáróhelyeken születtek, cserélődtek, formálódtak. Ami engem megragadott, azok a szövegek, az időtlen hit, ami maga az igazság. 1986-ban volt az első templomi kon­certem Nagykaposon, és akkor fogalma­zódott meg bennem, hogy ilyenfajta mű­sort kell csinálni. Az elidegenedett világ, amelyben élünk, maga is keresi a Messi­ást. Nagy szükség van a hitre, amely egy kicsi reményt adhat a mindennapi gon­dok, terhek elviseléséhez. m Ovmr Fotó: Kontár Gyula „Aki szépen énekel, az kétszer imádkozik” Az egész lemez a szeretetről szól. Arról a szeretetről, amely hiányzik, egyre in­kább hiányzik az emberi kapcsolatokból. Hn nem vagyok tcmplombajáró, de mé­lyen hiszek, még ha ez külsőségekben nem jelenik is meg. Minden egyes előadásra nagyon készü­lök. Fontos, hogy merjem vállalni és a le­hető legtöbbet adni mindabból a megfo­galmazásból, amit ezek a dalok az embe­rek számára jelentenek. A műsor végén még mindig mélyen megrendít, hogy cg)' szál hanggal boldoggá tudok tenni máso­kat. Hiszem, hogy' ma egyórányi szépség is nagyon sokat jelenthet. 1 la az előadás alatt nincs jelen az. a bi­zonyos katartikus állapot, s vele együtt a természetesség, akkor bizony nem lehe­tek magammal elégedett. Szerencsére ez ritkán fordul elő, hiszen már maga a templom, vagyis az énekek természetes közege nagy segítség számomra. Különbségek persze vannak, például a magyarországi és a „hazai”, szlovákiai magyar templomok között. Legalábbis én így érzem. Az első előadások idején küsz­ködtem a könnyeimmel, átérezve a haza­iak sorsát, hiszen a dalok egy részét itt csak mostanában lehet elénekelni. Azt hi­szem, azáltal, hogy kisebbségben élünk, sokkal toleránsabbak vagyunk a másság­gal szemben. Ha idejében megtanuljuk a toleranciát, ezzel a képességünkkel mi le­hetünk a ..győztesek’’, még akkor is, ha mindenért keményen meg kell küzde­­nünk. Nekem például nagyon sok energi­ámba került, hogy a határ mindkét olda­lán el tudjam fogadtatni azt, amit csiná­lok. Amikor szlovák vagy román dalokat énekeltem, akadtak, akik megkérdezték: magyar vagy te egyáltalán? Holott a nép­dalok, az egymás mellett élő népek ha­gyományai összekötő kapocs kéne hogy legyenek. Túl sok sebet adtunk és kap­tunk már, itt az ideje, hogy a szeretet nyel­vén próbáljunk közeledni egymáshoz. Titkos vágyam, hogy egyszer színszlovák helyen énekelhessek. Bízom benne, hogy elfogadnak! Az embereknek segíteni kell, hogy szeretni tudják egymást! Az imád­ság a lélek éneke. Apró ajándék, de el­mondhatjuk általa: az ember annál sokkal többet ér, mintsem hogy hazugságokkal, veréssel idomítsák. Vékony vezérfonal a dal, egyetlen üzenet: Jelenti magát Jézus! Boldog vagyok, hogy erről énekelhetek! Lejegyezte: M.CSF.PÉCZ SZILVIA Nő 13

Next

/
Oldalképek
Tartalom