Nő, 1990 (39. évfolyam, 1-52. szám)
1990-10-23 / 43. szám
m S S Í „Nagyon kevés az, amit tehetek, de muszáj segítenem: elhitetni velük a zene dübörgése mellett, hogy az alkohol semmit sem old meg; hogy a kábítószer csak növeli azt a hiányt, amit pótol; hogy a nagykorúság nem azt jelenti, hogy mindennap mással..." A fenti nyilatkozatot nem egy szociális nővér, nem egy ingyenes pszichiáter tette, hanem a legendás Nagy Feró, a Beatrice fenegyereke, a Magyar Rádió Garázs című műsorának vezetője. A Garázs úgynevezett csöves fiataloknak szól, amelyet nálunk is hallgatnak a fiatalok. A társadalom perifériájára szorult fiataloknak Csehszlovákiában sincs mibe kapaszkodniuk, egyedül a rockzenébe... Az adáshoz címzett levelekből — amelyeket a budapesti Háttér kiadó könyv formájában is megjelentetett — megdöbbentő képet kapunk az elítéltek, az állami megőrzőkből és nevelőintézetekből kikerültek, alkoholisták, narkósok és -jelöltek életéről, akik általában „szétzilált, de jól álcázott" családokból kerültek ki. Nézzünk körül, talán még megmenthetünk valakit... Levelem kezdetén szeretnék a „Garázs"hoz gratulálni. Amióta én rádiót hallgatok, ilyen jó műsor még nem volt. Végre valaki gondolt a rockerokra is. Csehszlovákiában nagyon sok rocker van. Én Komáméban lakom. Ez a város 35 000 lakosú, de merem mondani, hogy 30—35 %-a rocker. Kevés lány van köztük. Azt mondják, hogy a legnagyobb metalista lány én vagyok. Egy bandába tartozom, amely 51 tagú és 7 lány van benne. A barátaim kértek meg, hogy írjak és mondjak köszönetét a műsorért. Egy keveset magamról: 1973. március 10-én születtem Pozsonyban. Szüleim eldobtak maguktól és intézetbe zártak. Nagyon fiatalon egy rendes családba kerültem. Apám — építészmérnök — igazgató. Anyám gyermekosztályon nővérke. Életükben nem nyúltak hozzám, mégcsak kezet sem emeltek rám. Gondolom ennek is köszönhetem, hogy rocker vagyok. Igaz, nem nagyon engedik, de ez engem nem érdekel. Én nem vagyok se kábítószeres, se piás, szerencsére. Ha a haverjaimon, legalább szóban vagy írásban segítenél, hálás volnék. Én próbáltam már pankos és csöves is lenni, de ez nem ment. Minden a rock! És én csak a rocknak élek. Volt egy srácom, fél évig jártam vele. A hülyeségei miatt (késelés, verekedés stb.) 4 hónapra elvitték. Azóta teljesen megőrültem, mert nem jártam suliba és semmi sem érdekelt. De a haverjaim biztatására mintha újjászülettem volna. A srácom különben csöves volt. Hogy el tudd képzelni: gondolj a John Bovi-ra, mert teljesen hozzá hasonló, főleg a haja. Más: régebben Sz. leggyorsabb futója voltam, 17 érmet szereztem, de ezt is abbahagytam. Rájöttem, hogy ez nem az én világom. A rockerságom mellett a többség döntése szerint „marha helyes és fasza csaj vagyok" (sajnos), idéztem a srácok szavait. Ez sok gondot okoz, pláne, mikor úgy sötétben egyedül megyek az utcán, de hála istennek srácom 7 évig bokszolt és volt kitől tanulni verekedni. Szeretnék veled levelezni! Kérlek ne mondd vissza. Kell! Szükségem van rá, hogy valaki biztasson, életet verjen belém. Te vagy az egyetlen, akire gondoltam. Kérlek, ne okozz csalódást. Válaszolj! Még az életben szeretnék egyszer veled találkozni! Jelszavam az igazság és a szabadság. Rendszeresen hallgatom a „Garázs" című rádióműsort. Nagyon tetszik a zenei műfaja, és az, ahogy te vezeted. Talpraesett, akaraterős férfinak ismertelek meg a műsor, és a dalaitok alapján. Aki nem adja fel egykönynyen. Csak az igazat énekeled, és az igazságra törekszetek. Talán azért is gondoltam úgy, hogy hozzád fordulok tanácsért. Tudom, fordulhatnék szakértőhöz, de jobban bízom benned. Ahhoz, hogy tudd, miben kérem a tanácsod, előzményként röviden: tizennyolc éves voltam, amikor férjhez mentem. Addig a szüleimmel éltem. Jó részben ők irányítottak. Hétvégén 1 -szer elmehettem a barátnőimmel szórakozni 6—10 óráig, de volt, mikor ezt is megtiltották. 1980-ban férjhez mentem, azt hittem, minden megváltozik. Önállóan, szabadon dönthetek és gondolkozhatom mindenben. Majd összhangban, megértésben, szeretetben fogok a férjemmel élni. Ez egy ideig így is volt. De rá kellett döbbennem, hogy a szüleim szerepét átvette a férjem. Még a szüléimhez sem mehettem el. Ha igen, megszabta, hogy maximum félórát tölthetek ott. De ő rendszeresen jár a helyi presszóba a barátaihoz. Én ezt nem is ellenzem, hiszen dolgozik. Sajnos, nem rendszeresen. Egy ideig azt hittem, hogy képtelen vagyok önállóságra, engem irányítani kell. így belenyugodtam a helyzetembe. Nem panaszkodtam, mert ha néha megpróbáltam, a szüleim mindig azt mondták, nem volt muszáj férjhez mennem. Ebben igazuk is volt, így befogtam a szám. 1981-ben megszületett az első gyerekünk. Egy ideig nem akartam másikat, mert a férjem nagyon iszik. 1982-ben elvitték katonának, és ezzel teljesen más lett az életünk. Másfél év, maga a gyönyör. Kedves volt. józanéletű, segítőkész. Mindig nagyon vártam haza. Úgy láttam, és bíztam abban, ha leszerel, más lesz az életünk. Boldogabb! így vállaltam a másik gyereket. Leszerelt, és egy jó ideig így is volt. Más volt az életünk. De mikor visszaszokott a régi munkahelyén a régi barátaihoz, kezdődött minden elölről. Még jobban elkezdett inni, mint azelőtt. 1985-ben teherbe estem a harmadik gyerekkel, annak ellenére, hogy védekeztem. Nem akartam megszülni. Úgy éreztem, hogy a férjemmel kezdünk eltávolodni egymástól, és ilyen körülmények közé nem akartam még egyszer szülni. De a férjem hallani sem akart arról, hogy elvetessem. Esküdözött, hogy megváltozik, a hasamba lyukat beszélt. Azzal is fenyegetett, hogy ha el próbálom vetetni, mehetek a fenébe, de a gyereket nem adja. Megszültem. De nem változott semmi. Amikor terhes voltam, és részeg volt, mindig azt mondta, hogy köszönjem a gyereknek, hogy most nem bánt. Mikor megszültem, azt hiszem, nálam boldogabb nem is volt. Ő ezt a gyermekszülést természetesnek vette. Egy idő után, már nemcsak ígérgette, hanem meg is vert. Mivel nem mertem védekezni, mert féltem tőle, ez egyre gyakrabban fordult elő. Egyszer éjjel 2-kor jött haza a kártyapartiról, ahol szép summákat bukott el, akkor arra ébredtem, hogy fojtogat. Éjjel hálóígben szaladtam a szüléimhez. Ők csak annyit mondtak, hogy nem normális egy férfi. De ne hagyjam a gyerekeket. Visszamentem, ki voltam zárva. A nyitott ablakon másztam be, mivel nyár volt. Úgy éreztem, megörülök. Nem kívánom senkinek ezt az érzést. Másnap olyan volt. mintha mi sem történt volna. Kb. 2 éve ajándékba kaptunk egy EDDA lemezt. Mikor meghallgattam, akkor ébredtem rá, hogy mennyi minden van, amit nem próbáltam. Azóta imádom a kemény rockot. Ezt a szeretetet még öcsém is fokozta bennem. Észrevettem, hogy csak vele tudok igazán elbeszélgetni. Vele mindenről lehet, még a zenéről is. Ha titkunk van, csak egymásnak mondjuk el. Nyolc évvel fiatalabb nálam, de igazi barátok vagyunk. Ha valamiben nincs igaza, és én ezt megmondom neki, rám nem haragszik ezért, de másra igen. Még a szüléinkre is. Ez év február-márciusban a férjem nem ment dolgozni. Felszólítást kapott, de hiába. Két hónapig gyesből éltünk, kölcsön kellett kérni. Aztán azon gondolkozni, hogy miből adjuk meg. Akkor már, ha azt mondom, pokol volt az életünk, finoman fejeztem ki magam. Akkor határoztam el, hogy itthagyom. Vége mindennek. Nyáron az öcsémmel elhatároztuk, hogy elmegyünk B-re, koncertre. Akkor kezdett az Edda. Bikini, Beatrice, júliusban meg a Pokolgép játszott. Úgy éreztem, hogy mindazt a feszültséget, ami mostanáig összegyűlt bennem, kitombolhatom magamból. A férjem cirkuszt csinált, hogy nem vagyok normális, a sok tini között ugra-bugrálok/ Ha már 26 éves valaki és 3 családja van. az öregnek számit. Azt mondta, most élem nyilván a második gyerekkoromat. Meg hogy, fogjam fel komolyan, hogy gyerekeim vannak és „én" mutassak példát nekik. Nagyon el vagyok keseredve. Úgy érzem, megörülök. Érdemes így ezt az életet folytatni ? Kérlek, segíts nekem, mert én már nem bírok tovább élni, pedig csak 13 éves lány vagyok. Anyám állandóan ver, ordít és ezért nagyon utálom. Nincs olyan nap, amikor normális lenne, mindig elborul valamiért az agya. Már intézetbe is akart küldeni, de aztán megondolta magát (nem tudom miért). Van egy nővérem is, 17 éves és nagy kurva. Ki nem állhatom. Ő sem engem. Már elvitték pszichológushoz is, és az azt mondta, hogy azért ver az anyám, mert nem olyan vagyok. nő io
