Nő, 1990 (39. évfolyam, 1-52. szám)

1990-10-23 / 43. szám

A TULAJDONJOG NEM ÉVÜL EL BESZÉLGETÉS Dr. RÓZSA ERNŐVEL, AZ SZNT KÉPVISELŐJÉVEL A FÖLDTULAJDONRÓL. I — Doktor úr, nálunk is megszületett az a törvény, amelynek alapján a régi tulajdono­sok visszaigényelhetik földjeiket, amelyeket korábban a szövetkezetek tagositottak, vagy az állam vett használatba. Megkezdődhet hát a legújabb földosztás? — A már érvényben lévő törvények szerint, a cseh­szlovák jogrenden belül módosították a földről szóló 90/1988-as számú törvényt, megalkották a 162/ T990-es számú törvényt, mely más alapokra helyezi az egységes földműves-szövetkezeteket, megteremti a szövetkezeti tagok kilépési jogát, megteremti a szövetkezetben társított földek megánhasználati jo­gát, módosításokat tartalmaz arra nézve, hogy az eddig társított földeket a tag, illetve a szövetkezeti tag jogutódja saját használatra kiveheti. A másik módszer, hogy bérbe adhatja a szövetkezetnek, s ennek egyik alapfeltétele, hogy öt évre szóló bérieti szerződést kell kötnie a szövetkezettel. Ugyanakkor ha csak egy részt akar kivenni saját használatra tagosított földterületé­ből, az is megtehető. A másik jogi előírás, amely a földkérdéssel már foglalkozik, a 114/1990. számú törvény, amely módosította a 123/1975-ös sz. hasz­nálati jogról szóló törvényt. Ez a használati jogról szóló törvény tulajdonképpen előnyben részesítette a használót a föld tulajdonosával szemben, ennek alap­ján jött létre a szövetkezetek ingyenes földhasználati joga. Tehát mindegy volt, hogy milyen tulajdonban lévő földterületet vett birtokba a szövetkezet, akár elhagyott, akár önként beadott, akár a nemzeti bizott­ság által átutalt földről volt szó, azon a szövetkezet gazdálkodott, és használóként a tulajdonossal szem­ben előnyöket élvezett. Ezt a törvényt most semmissé nyilvánította a 114-es sz. törvény, amely kimondja, hogy a jnb döntése alapján az ilyen társított földeket vissza lehet adni, s ha a tulajdonos kéri, vissza is kell neki adni, s azon saját maga gazdálkodhat. I — Tisztázzuk kérem, hogy jogi értelemben ki a tulajdonos! — A tulajdonos a csehszlovák jogrend értelmében — mivel ennek szellemében a tulajdonjog soha nem évül el — az a személy, aki az ingatlanokról szóló nyilvántartásban — legyen az telekkönyv, földhivatali nyilvántartás — szerepel, illetve ennek a bejegyzett tulajdonosnak a jogutódja, aki a tulajdonosi mivoltát bizonyítani tudja telekkönyvi kivonattal, tulajdonlapi kivonattal a földhivatalból, adás-vételi szerződéssel, esetleg hagyatéki eljárásról szóló közjegyzői határo­zattal. Vagy egy olyan adminisztratív döntéssel, amellyel az állam, vagy egy illetékes szerv neki ezt az ingatlant tulajdonába adta. I — A tulajdonjog szempontjából nálunk is megjelölt-e a törvény egy konkrét évszámot, amely a tulajdonjog megítélésében döntő szerepet játszhat ? — Ilyen évszám egyelőre nincs, mivel nálunk a földtörvény teljes egészében még nem volt megtár­gyalva, sem jóváhagyva, a Szlovák Nemzeti Tanács is csak november végén, december elején akar foglal­kozni vele. Azok a törvényes intézkedések, amelyekről eddig szóltam, lényegében csak az 1955. évi és az azt kővető évekre vonatkozó jogviszonyokat rendezik, te­hát nem foglalkoznak az 1945-től 1955-ig terjedő jogviszonyokkal. I — Pedig olvasóink szempontjából éppen ezek az évek nem mellékesek, és sokakat érdekelne, hogy e téren mi várható. — Igen, igen. A legtöbbet vitatott kérdés az, hogy a kollektív bűnösség elve alapján a hazai magyar és német lakosság vagyonát a Kassai Kormányprogram elvei alapján kiadott elnöki rendelettel elkobozták — köznyelven: konfiskálták —, s ezeket még nem módo­sította semmilyen törvény. Ebben a kérdésben is a földtörvényen belül kellene állást foglalnia, annak kellene eldöntenie, hogy mi lesz ezekkel a földekkel. Egyébként a föld tulajdonjogát illetően Cseh-Szlováki­­ában az első köztársaság első földreformja (1922) és az 1948 utáni földreform — amely 50 hektárban határozta meg a tulajdon felső határát — érvényes. Ezeknek a kérdéseknek az összehangba hozása, az időpont pontos meghatározása a földtörvény feladata lesz. Addig az 1945—1948 februárja közti időszak lebeg a levegőben. — Említette, hogy a földtörvény meghoza­tala decemberre várható. Folynak-e közben nemzetközi, vagy államközi tárgyalások pél­dául magyarországgal, mert vannak nálunk olyan emberek is — a határmenti vidékeken —, akiknek a határokon túl pl. Magyarorszá­gon is van — volt — földjük? — Ezt a kérdést felvetettük a prágai szövetségi parlamentben. A helyzet pedig az, hogy amennyiben kimondja a földtörvény a földhöz való tulajdonjog visszaállítását, mindegy, hogy melyik ország belterüle­tén vagy hol van az a föld, annak a tulajdonjogát rendezni kell. Annak idején, amikor a földek tagosítá­sát végrehajtották, mindig az volt a fontos, hogy a szövetkezet vagy az állami gazdaság dolgozzon bizo­nyos területen, ehhez igazították a többi tényt is. Ennek következtében aztán már nem engedték azt sem, hogy a csehszlovák állampolgár Magyarorszá­gon művelje a földjét, sem fordítva. Az ún. tátrai egyezmény (tatranská dohoda), amelyet Csehszlová­kia és Magyarország erre vonatkozóan kötött, 1984- ben hatályát vesztette. E szerint az egyezmény szerint a csehszlovák állampolgár a vagyonával, birtokával, földjeivel kapcsolatos követeléseit a csehszíovák ál­lammal szemben, a magyar állampolgár a magyar állammal szemben érvényesíthette, és a két állam egymás közt elszámolt. Mivel 1984-ben ez a szerző­dés lejárt, de nem újították meg, ennek az a jogi következménye, hogy 1984-töl a nemzetközi magán­jog érvényes ezekben a kérdésekben is. Tehát ami eddig nem volt elintézve a két ország közt, ez most már csak a nemzetközi magánjog elvei alapján intéz­hető, az pedig kimondja, hogy az egyéneknek — a fizikai személyeknek — függetlenül az államhatároktól mindenütt lehet vagyona, és az olyan elbírálásban részesül, mint az illető ország állampolgáráé. Csak amennyiben kivinné, vagy értékesítené, akkor rá vo­natkozik a valutatörvény értelmében az illetékfizetési, vámfizetési, egyéb kötelezettség. Ez technikai kérdés, de elvileg, vagyonjogiig olyan helyzetbe kerül az itteni ember, mint minden más állampolgár az adott országban; tehát ha ott visszaadják a földeket, vissza­kapja a földjeit ö is. Csak azt nem tudjuk még, hogy a magyar földtörvény hogyan fog rendelkezni, mert az sincs még elfogadva. I — És mi lesz a kitelepítettek földjeivel, ingatlanaival? — A kitelepítettek vagyona nemzetközi jogi szem­pontból elintézett, lezárt kérdés, ahhoz visszatérni nem lehet, mert a kitelepítés során az, akit kitelepítet­tek, összeírhatta a saját ingatlan vagyonát kataszteri terület és parcellaszámok szerint, ezt összegezték s azt jogilag átvitte Magyarországra. I — Tehát Magyarországon ugyanannyi föl­det, házat kapott... — Igen; ha pedig kevesebbet kapott, a különböze­­tet az ország készpénzben kifizette neki; ha többet kapott, a különbözetet maga megvehette. A hozzánk telepítettek ugyanígy kaptak a csehszlovák államtól — a nemzetmegújhodás alapjától — olyan okiratot, ami­ben meghatározták, ki után melyik kataszteri terület, milyen parcellaszám jár nekik; ha többet adtak nekik, azt meg kellett fizetniük, ha kevesebbet, kártérítést kaptak. Ezeket a jogviszonyokat tehát úgy kell értel­mezni, hogy két jogi személy közt vagyonátruházás történt. I — A háborút követően voltak pl. a Csalló­közben olyan szlovák telepesek is. akik nem a határokon túlról érkeztek, ők is kaptak földeket. Közülük aztán később, a szövetke­zetesítés után többen visszamentek eredeti szülőhelyükre, mert akkor nagyon nyomorú­ságosak voltak itt a megélhetési viszonyok. Az ő földtulajdonukra mi vonatkozhat ? — Ezeket esetenként kellene látni, mert feltétele­zem, hogy ök az ún. maradék földekből részesültek, melyek az ötven hektáros felső határ után az állam tulajdonába kerültek, s ezt bizonyos feltételek mellett meg kellett váltaniuk. Ha a szerződésben kikötött összeget kifizették érte, a föld tulajdonukba került; ha nem, akkor visszaszáll az államra. Ha annak idején ö már a tulajdonos volt és most azt mondja, hogy kérem a földem, mert én azon gazdálkodni akarok, akkor azt vissza kell adni neki, mert a polgári törvénykönyv szerint rendes adásvételi aktus történt az állam és az állampolgára közt. Ha az adásvétel nem történt meg, a tulajdonjog elvileg visszaszáll a csehszlovák állam­ra, s most ezek a földek az önkormányzati választások — 1990. november 23-a — után önkormányzati, tehát községi tulajdonba kerülnek. — Köszönöm a beszélgetést. N. GYURKOVITS RÓZA nő 3

Next

/
Oldalképek
Tartalom