Nő, 1990 (39. évfolyam, 1-52. szám)

1990-10-09 / 41. szám

Kezdő újságíró koromban egyik legdöbbenetesebb élményem a tanyavilág volt. Ropogó hóban araszolgattunk, s az a világ, amely ott elénk tárult, cseppet sem volt idilli. A pusztulás kellős középen élő emberek maguk is a pusztulás szimbólumai voltak. Piszkosak, borostásak, rossz szagúak, homályos poharakban rakták asztalra a házilag főzött pálinkát, és gyanúsan

méregettek, amikor nem akartam meginni. A rozoga bódé mellett még rozogább „bodega", oda rakták a mozgóboltosok a kenyeret, ha senki nem volt otthon, amikor megérkeztek. Istállószaga volt mindennek, giccses falvédők takarták, már amennyire tudták, a vizes falakon kirajzolódott penésztérképeket. Mindenki elmenőben volt ebből a lepusztult világból.

Ne nosztalgiázz, győzködtem magamat, ne keresd, ami nincs már. Gyermekkorod is elmúlt, miért ne múlna el a tanyavilág is?! Mert akkor, vagy harminc esztendeje, nekem két nagy.néném is tanyán lakott, de micsoda más volt az a világ! A sík mező közepén egy pompás folt, el-e!tünő ház... Nyaranta pirosbelü körtét rágcsáltunk, faepret ettünk, versenyezve a kacsákkal. Az egyik helyen mindig a hatalmas diófa alatt terítettek asztalt, s a telek végében ott folyt a Duna-ág, az alámosott öreg fához kikötve ott himbálózott a ladik, körül meg susogott a nád, s ha keskeny víziúton apánk ladikáztatott bennünket, mindig akadt érdekes látnivaló. Ott hallottuk a bölömbikát, ott láttuk a „fügemadarat" a szárcsát, a vadkacsát... A másik helyen igazi paraszti világ volt. Rengeteg kacsa, liba, csirke; a gyöngytyúkok fészkeit órákig lehetett keresni a derék szalmakazlakban, szénaboglyákban. Kedvünkre bosszanthattuk a pulykakakast, nézhettük, hogyan feji a tehenet hagynénénk, ihattunk tőgymeleg, habos tejet, megismogathattuk a kisborjút. Játszhattunk, rohanhattunk, hangoskodhattunk, senki nem csitított bennünket, mert szomszéd sem volt a közelben. Alig-alig lehetett elláínP a következő tanyáig, gyermeknek legfeljebb a fa tetejéről. De Czucz néni vajas-mézes kenyerét sem felejtem el tán soha. Kemencében sütötte, otthon a kenyeret, akkora karajt vágott belőle, hogy azt megenni lehetetlenség volt. Maga gyerektelen lévén egy-egy látogatáskor túlságonő 12