Nő, 1990 (39. évfolyam, 1-52. szám)
1990-10-09 / 41. szám
fogására lesz szükség, kezdve a műszaki értelmiségtől az egyszerű parasztemberig. Alapítvány létrehozását tervezzük, s a befolyt összegből intézeteket szeretnénk felépíteni teljes infrastruktúrával, szállodákkal, szolgáltatásokkal Magyarországon, Erdélyben, a Felvidéken stb. Tudásunkat szülőföldünkön kellene értékesítenünk. Hiszen a múltban a magyarság szellemi értékei elsősorban Nyugaton váltak pénzzé, s most támogatásra szorulunk. Visszavárjuk azt a pénzt, azt a tőkét, amely tőlünk szürkeállományban távozott. Szükség lesz azonban földterületekre is, ezért jó lenne, ha földműveseink kiigényelnék őseik birtokait, s ha úgy gondolják, idővel átadhatnák azokat céljaink megvalósítására. Tudatosítaniuk kellene, hogy a kapitalizálódás a nemzeti fejlődés folyamata, hogy nincs földnélküli nemzetiségtudat, s hogy gazdálkodnunk kell őseink vagyonával. Találmányomnak egyébként öt éven belül be kellene futnia, s ha megtanuljuk okosan kihasználni, egy kincsesbánya lehet... IV. Régiónkban eddig csak azok ismerhették Somosdi Veress Berkesi Károly nevét, akik rendszeres hallgatói a Kossuth Rádió Vasárnapi Újság című adásának, vagy értő ismerői az erdélyi magyar irodalomnak. Veress Berkesi Károly ugyanis 1972-ben költőként tűnt fel a marosvásárhelyi Hídverők Irodalmi Körben, majd 1975-től a romániai magyar lapok hasábjain is rendszeresen publikált. Kötete azonban csak 1985-ben jelenhetett meg a Kriterion Könyvkiadónál „Idővel megtudod" címmel. Somosdi Veress Berkesi Károly életútja korántsem nevezhető zökkenőmentesnek. 1954-ben született az erdélyi Somosdon. Iskolái elvégzése után dolgozott mint lakatos, hegesztő, autőbádogos, vagonjavító, kazánfűtő, újságárus, disznópásztor, közegészségügyi alkalmazott, fertőtlenítő szakmunkás. Lakását, autóját és könyvtárát lefoglalták. Állandóan ki volt téve a Securitate „valahogy majd csak eltesszük láb alól” — fenyegetésének. S történt ez abban az időben, amikor senki sem tudhatta bizonyosan, milyen körülmények között kapott agyvérzést, hogyan ütötte el egy jármű, hogyan fulladt törések és zúzódások nyomaival egy pocsolyába a magyarság, az ellenzék egyikmásik zászlóvivője. A diktatúra bukása után is részt vállalt a romániai politikai harcokban. Január elején egyik aláírója volt az RMDSZ párttá alakulását indítványozó marosvásárhelyi csoport memorandumának. A Független Magyar Párt titkáraként hitelesítette az ideiglenes kormány és a politikai pártok közötti hatalommegosztásra vonatkozó okiratot. Marosvásárhelyen bekerült a megyei vezérkarba. Itt tapasztalhatta, hogy a nemzetiségellenes politika történelmi hályogot vont a románság szemére, s ezt igazolták a tragikus márciusi események is, melyeket a helyszínen élt végig. Látva, hogy a Zöldek kivételével szinte minden párt „nemzeti érzelmek” köntösébe burkolózva kíván minél több szavazót megnyerni, kilépett a Független Magyar Pártból, s független jelöltként jegyeztette magát a májusi választásokra. Mivel azonban a Maros megyei ügyészség határozata értelmében Smaranda Enache és Kincses Előd nem indulhatott a választásokon, tiltakozásul ő is visszalépett a jelöltek sorából, bár a hírközlő szervek nem tették közzé nyilatkozatát. Most azonban bizakodik. Reméli, hogy ezúttal nem kell egy teljes évtizedet várnia terve megvalósítására. Optimista. Feljogosítják erre sikeres kísérletei is. Tudja, hogy nagy fába vágta a fejszéjét, hogy sok pénzre és egyéb támogatásra lesz szüksége, de hiszi, hogy az általa ki kísérletezett eljárás alkalmazása folytán az átlagéletkor akár 125 évre is növelhető, s megoldható lesz valamennyi gyógyíthatatlannak tartott beteg megmentése, az orvoslás forradalmasítása. V. Egy történet kezdetét éljük. Előttünk egy újabb hír az AIDS, a daganatos megbetegedések, a gyógyíthatalannak hitt kórok ellenszeréről, mely a „halálraítélteknek” kívánja visszaadni a hitet, hogy lehetséges a gyógyulás. Itt egy hír, mely a remény sugarát (nem csak rövid időre) kívánja életünkbe, mindennapjainkba becsempészni. Memento is egyben, hiszen nemcsak egy erdélyi magyar ember, hanem valamennyiünk jövőjét érinti, s még azon is túlmutat. A. SZABÓ LÁSZLÓ TANÁCSADÓ SZOLGÁLAT E héten D D válaszol: A PSZICHIÁTER „A kisfiam másodikos. Az egész család számára kínszenvedés volt, míg olvasni tanult az első osztályban, sokszor késő estig gyakoroltunk. A betűket külön-külön rögtön felismeri, de az összeolvasásuknál sokszor egész mást talál ki. A tanító néni szerint akaratos és figyelmetlen, nem az osztályba való. A szünidőben nem tudtuk rávenni, hogy könyvet vegyen a kezébe! Most minden kezdődik élőiről. Mit tegyünk ?" Jelige: „Kisegítő iskola ?" Hogy gyermekeink testi fejlődése nem egyformán gyors, hogy egy-egy korosztályon belül is elég nagy eltérések lehetnek a gyorsaság, a testi erő, a teherbírás, a fáradékonyság stb. terén, az általában elfogadott tény. Az sem vált ki különösebb reakciót — egyegy nem gyakori, fejcsóváiással kísért elnéző mosolyon vagy csodálkozástól összevont szemöldökön kívül —, ha többé-kevésbé veleszületett okokból eredő, testi-alkati (albinizmus, egyes anyajegyek, szeplők stb.) különbségekkel szembesülünk. Annál lehangolóbb a szakember számára, hogy a szülők többsége, de sajnos, elég sok, egyébként kitünően képzett pedagógus sem tudja elfogadni, megérteni, hogy ezzel a jelenséggel a lelki alkat, a szellemi fejlődés értékelésénél is számolnunk kell. Tipikus, az első osztályban lelepleződő, és gyakran az egész alsótagozaton végigkísérő fejlődési rendellenesség, a szaknyelven dyslexiának, magyarul olvasási nehézségnek, zavarnak mondott tünet. Arról van szó, hogy a kisiskolás, bár a többi tantárgyat elég jól bírja és szépen halad, az olvasással rengeteget küszködik. Annak ellenére, hogy külön-külön a hangokat és a betűket ismeri, olvasáskor nem tudja őket pontosan érzékelni. Leggyakoribb formája az, mikor a hangképzés és hangzás (d, t. f), valamint a betű alaki hasonlósága (b, p, d) miatt téveszti azokat. így lesz a mamából nana, a babából papa, esetleg paba, bapa. Mi legyen az ilyen kisdiákkal? A közelmúltban, és sajnos, sok helyen még ma is, a pedagógusok reakciója egyértelműen a „kisegítő iskolába vele" volt. Ma már a szakemberek tudják, hogy ezek a gyermekek nem oda tartoznak, teljes mértékben müvelhetök a „rendes" iskolába. A tanító feladata, hogy erre a hibára gondoljon és időben felfedezze, a szülőé pedig az, hogy időben biztosítsa a gyermek orvosi és pszichológusi kivizsgálását. Ugyanis a zavar mögött egyéb okok, például részleges nagyothallás is rejtőzhetnek. A pszichológiai kivizsgálás lehetőleg legyen anyanyelvű, mint ahogy alapvető követelmény e gyerekek számára az anyanyelvi iskolai képzés is. A legcsekélyebb mértékben sem szabad ugyanis túlterhelni őket, mert az a kisebbrendűségi érzés és neurotikus zavarok kialakulásához vezethet. Csak a pedagógus és a szülő megértő, türelmes hozzáállása és szoros együttműködése segít. Or. PÁLHÁZY BÉLA A JOGÁSZ „40 éves vagyok, már húsz éve cukorbetegségben szenvedek. Diétára szorulok. Kaphatok-e valami hozzájárulást és függ-e ez a keresettől vagy az életkortól ?" „SOS" Az idős és egészségünkben súlyosan károsult személyeknek a társadalombiztosítási előírások értelmében a nemzeti bizottságok ismétlődő pénzbeli hozzájárulást adnak. Ilyen hozzájárulást csak a szociális szempontból ráutalt személyeknek adják, ha a betegségük az előírt diétás gyógykezelés keretében költséges diétás étkezést igényel. Ilyen hozzájárulást kaphatnak az aktív tuberkulózisban szenvedők, a cukorbetegek és olyan betegségben szenvedő személyek, akik költséges diétás étkezésre szorulnak. A hozzájárulás összegét úgy határozzák meg, hogy a háztartás fenntartására és az eltartott személyek ellátására szükséges kiadások leszámítása után, a betegnek a diétás étkezéssel kapcsolatos magasabb kiadásaira legalább havi 750 koronája maradjon. A hozzájárulást az illetéses állami egészségügyi szerv a tbc-osztályok és a cukorbetegek (diabetikus) tanácsadója — javaslata alapján adják, amelyben igazolják a betegség mibenlétét és az előírt életmód és diéta rendszeres betartását. A fentiek figyelembevételével megítélheti, illetve érdeklődhet az orvosnál (az egészségügyi intézménynél) és a nemzeti bizottságnál, hogy kaphatna-e diétás hozzájárulást. Dr. BERTHA GÉZA nő 11
