Nő, 1990 (39. évfolyam, 1-52. szám)

1990-09-18 / 38. szám

sza Indiában

emlékek bőrből készült figurákról, ámyjátékról adnak számot.

A XX. századi modem társadalmak tudatából már az is kiveszett, hogy sok-sok tárgy, amelyet ma közönséges játékként tartunk számon, a múltban fontos tartalmat hordozott, a hit szerint oltalmazó hatalommal bírt. Ezt bizonyítja az is, hogy India egyes részein a templomok oltárán még ma is őrzik a régi bábfigurákat, a falu isteneiként tisztelik őket, nemritkán áldozatokat muKÖNÖZSI

ISTVÁN

FELVÉTELEI

tatnak be nekik. Ugyanilyen figurákat adnak gyermekeiknek is játszani, mert hiszik, hogy az megvédelmezi őket a veszélytől, a gonosz hatalmaktól. A természetes alapanyagból készült, festékkel ékesített fafigurákat talizmánként vásárolják gyermekeiknek.

Az indiai kézművesek ma ugyanúgy, mint régen, a természetben találnak anyagot és ihletet a játékkészítéshez. Ezek készülhetnek agyagból, textilből, papírból, fából, különféle füvekből — például az ún. aranyfűből, amely Kelet-lndia párás éghajlatát kedveli —, de a kiállításon találkozhatunk fémből öntött tárgyakkal is. A játékok között sok olyan állatfigurát láttunk, amely nem honos Európában. Különösen szépeknek találtuk a színpompás trópusi madarak játékmásait. A bábuk és babák is másként „öltözködnek" Indiában: kötött nadrágot viselnek bő, hosszú, gallér nélküli inggel, meg persze turbánt; a hölgyeket formázók pedig szárít és ékszereket — csuklójukon, bokájukon, fülükben, de még az orrukban is.-harasztinö 13