Nő, 1990 (39. évfolyam, 1-52. szám)

1990-07-17 / 29. szám

mii MF zttá ttm É öo/o

miMFztMtmiPt FfTfm^i

televíziós fesztivál

HUSZONHETEDSZER

Miután véget ér egy fesztivál, a rendezőség — mondván, „éljen a fesztivál!" — nagy vehemenciával nekilát a kővetkező évi megszervezésének. Az Arany Prága televíziós fesztivállal is minden bizonnyal így volt. Erre utalt a drámai és a zenés műsorok versenye. Nem hozott semmi újat, elvégre zömmel a régi recept szerint állt össze. Ebben az évben a fesztivált igazából a kísérő rendezvények tették élvezetessé. A sok-sok sajtóértekezlet, vita, szemináriumnak beillő, információban gazdag, tanulságos fórum. Dokumentumot láthattunk a televízióban tavaly november után lezajlott változásokról, és részleteket a hatvanas évek közepének publicisztikai terméséből, amely — már ami megőriztetett — mélységes emberségről és szakmai tudásról tanúskodik. Olyanok jöttek — mert jöhettek! — el az idei tévéfesztiválra, akik nemhogy a Csehszlovák Televízióba, de még az országba se tehették be a lábukat huszonkét éven át: régi munkatársak, publicisták, vérbeli tévések, elhallgattatott művészek. Ilyen szempontból valószínűleg minden résztvevőt a nyitottság a nyíltság, a megkönyebbülés érzete lengett körül, no meg az a

tudat: megvan a lehetőség, hogy az értelem tartsa össze a szakmát...

A HATÁROKON TÚLRÓL ÍGY LÁTJÁK:

WERNER SCHNEIDER, a Deutscher Fernsehfunk külügyi osztályának helyettes vezetője (ma még NDK):

— A küszöbön álló német egyesítés hogyan érinti az Önök televízióját?

— Először is: visszatérünk régi elnevezésünkhöz (Deutscher Fernsehfunk), amelyet 1967-ig használtunk, s amelyet jogilag valójában sohasem vetettünk le. Ez akkor formai hiba volt, most ennek révén könnyű a dolgunk. De mi lényegesebb: békés forradalom zajlik most nálunk a televízióban. Több szerkezeti változás történik az egyes szerkesztőségekben, s változtatunk a műsorok műfaji összetételén is. Érthető okokból most például több publicisztikai és dokumentumműsor készül, mint korábban. Egy felmérés szerint a lakosság 60 százaléka tartja fontosnak, hogy a televízió dokumentálja a progresszív folyamatokat — legfőképpen a híradásban. A munkatársak számára is nagyon fontos, hogy lépést tudjanak tartani a konkurenciával, nem napra, hanem percre kész híradással.

— Németország újraegyesítése után vajon sor kerül-e arra. hogy a Deutscher Fernsehfunk netán egyesül valamely — ma még nyugatnémet tv-társasággal?

— Közvéleménykutatásunk azt mutatja, hogy a mai NDK területén élő lakosság 88 százaléka a jövőben is ragaszkodik a maga Deutscher Femsehfunk-jához. Hogy ugyanezt akarják-e azok is, akik hatalmon lesznek és erről döntenek, nem tudjuk. Aligha. Bennünket pedig eléggé elkeserítene.

— Nem félnek a konkurenciától?

— Semmiképpen. Nem szeretnék szerénytelennek tűnni, de valóban nagyon jó munkatársaink, rendezőink, színészeink vannak. Nem félünk, bár tudatában vagyunk a nehézségeknek. De gondolja el. nekünk több mint három évtizede naponta szembe kellett néznünk ugyanezzel a konkurenciával. Egyre több ember nézte — főleg az utóbbi, a rendszerváltás előtti — időszakban a nyugatnémet televíziót. Akkor ott hitelesebb volt a politikai híradás; és fokozódott a bizalmatlanság velünk szemben. Ez mára megváltozott. mintegy 7 500 munkatárssal dolgozunk szabadon.

RUTH CALEB, az angol BBC munkatársa a nemzetközi zsűri tagja volt. Színésznőként kezdte pályafutását, jelenleg a BBC Wales vezető producere. Tévéjátékok és videoprogramok is készülnek műhelyében.

— Mi áll legközelebb a szívéhez egy gyártásvezető változatos munkaköréből?

— Munkám sokrétű. A legfontosabb a drámai művek gyártásának irányítása. Emelett minden erőmmel azon vagyok, hogy egyre több nő érvényesüljön a tévés pályán, legyen szó rendezőről. forgatókönyviróról. A BBC évente mintegy 25 filmet és több sorozatot gyárt. A televíziózás távlatai azonban cseppet sem biztatóak, egyre drágábbak a forgatások, egyre nagyobb a konkurencia. Rendkívül fontosnak tartom, hogy mindemellett megőrizzük munkánk magas színvonalát, ami mind a televízió, mind a tévénéző szempontjából fontos.

— Hogyan tudják megőrizni alkotásaik művészi tisztaságát ma. amikor a kommersz érvényesül ?

— A BBC minden eszközzel védekezik a kommersz betörésével szemben. Elsősorban azzal, hogy egy bizonyos ponton túl nem egyezünk bele koprodukciós partnereink feltételeibe. Fontos, hogy a felnőttek is és gyerekek is színvonalas alkotásokat kapjanak. Ugyanakkor megkövetelik tőlük, hogy csökkentsük a költségvetést, szerényebb körülmények között dolgozzunk. Mondok egy példát arra, hogy próbálok ellenállni a kommersz és a külföldi tévétársaságok diktátumának: egy angol szerző darabját készítettük elő, amely a francia forradalom idején játszódik. Úgy döntöttünk, hogy a franciákkal csináljuk meg koprodukcióban. Később kiderült, hogy a költségek magasabbak a tervezettnél, ezért a német féllel kezdtünk tárgyalásokat. Hozzájárultak volna, azzal a feltétellel. hogy az egyik főszerepet német színész játssza. Ezt elutasítottam, majd az amerikaiak kínáltak anyagi segítséget, hogy az összes főszerepet osszuk sztárokra, mert csak így lehet a darabot jót eladni. Most ott tartok, hogy az eredeti forgatókönyvet megpróbálom átírni, hogy a darab kisebb költséggel készülhessen el.

— Gondoltak-e a csehszlovák televízióval való együttműködésre ?

— Jelenleg egy Franz Kafkáról szóló koprodukciós tévéjátékról tárgyalunk.

— Hogyan értékelték Nagy-Britanniában a csehszlovák rendszerváltást ?

— A csehszlovákiai eseményekről a televízió rendszeres és részletes híradást hozott, s ez a választások előtt is rendkívül intenzív volt. A BBC természetesen a helyszínről tudósított, Prá-Hol volt, hol nem volt, volt egyszer egy elnök, akinek a neve elfelejtetett, mert a nép emlékezete igencsak igazságos ... De félre a tréfával! A képen — középen — látható férfi az Amerikában élő Vladimir Skutina, aki megjárta Novotny és Husák elnök börtöneit, s akinek börtönőrei „az elnök foglya" megtisztelő címmel ruházták fel. Vladimir Skutina egyébként író, publicista, fanyar humoráról. öniróniájáról ismert ... A képen a televízió igazgatójának, Jifí Kantúreknek (balra) a társaságában.