Nő, 1990 (39. évfolyam, 1-52. szám)

1990-07-10 / 28. szám

(NÉPMŰVÉSZETI KIÁLLÍTÁS A DUNA MENTI MÚZEUMBAN)

Nem mindegyik tájunk egyformán hires a népművészetéről. Szerencsésebb fejlödésü volt az a vidék, amelyik nem lett neves. Mert a múlt század elejétől kibontakozó — a szakirodalom által új stílusúnak mondott — virágzás elmaradása egyben azt is jelzi, hogy az adott táj paraszti lakossága tehetősebb volt annál, semhogy paraszti mivoltát szükségesnek érezte volna külsőségekben (mint pl. az öltözködés) látványosan demonstrálni. Ezekhez a módokhoz a szegénységük miatt a társadalom többi rétegétől egyre inkább leszakadó, s magába zárkózásukat a különbözőség tudatos vállalásával kiegyenlítő közösségek folyamodtak. A cifra népviselet, a tarka hímzés azoknak a falvaknak lett menedéke, amelyek a parasztság polgárosodásának útjáról végképp lemaradtak.

Mindezt tekintetbe véve talán nem is kell túlságosan sajnálkozni afelett, hogy Komárom környéke nem jeleskedik különösebben a népművészet egyes ágainak valamikor művelésében. A vidék több falujában még a két háború között is viseletben jártak, ám — a köztudatban máig megőrzött — sajátságos formájúra látványosan egyedül a martosi női viselet alakult. Máig él a martosi rátétes hímzés, több idős asszony még ma is varr a faluban akár megrendelésre térítőt, abroszt a régi hagyomány szerint. Ugyanígy készül még Hetényen, Szentpéteren, Perbetén, Izsán a szálhúzásos-vagdalásos fehér, ill. a lyukas hímzés.

Jellemző módon ezeknek a falvaknak csaknem mindegyikében számon tartja az emlékezet a tanítónőt, a „kisasszonyt", aki a helybéli leányokat, asszonyokat (meg)tanította a kézimunkázásra, és az eladásra készített darabok árusításában segített. Szentpéteren a kastély Adél kisasszonyát emlegetik mint a lyukas hímzés tanító mesterét. Adél kisasszony maga vásárolta meg az iskolásgyermekek szépen sikerült munkáit. Mintagyűjteményét is a falu asszonyaira hagyta. Martoson a tanítónőnek tetszett meg a szép tulipános rátétes hímzés, olyannyira, hogy a tulipános mellé állítólag még maga is sok más mintát tervezett, és varrásukat az iskolában tanította a gyermekekkel. Ezeknek a kézimunkáknak az eladása, a szervezett üzlethálózat kiépítése -— amely még Pozsony és Pest polgári családjaiba vagy a pöstyéni fürdő külföldi vendégeihez is eljuttatta a hímes ingvállakat, abroszokat, szervétákat — valóban sokat segített a rossz termé-