Nő, 1990 (39. évfolyam, 1-52. szám)
1990-01-16 / 3. szám
FÓRUM Pártházból A kommunista pártházak városaink legmodernebb és legjobban felszerelt építményei közé tartoznak. Miközben egyes, közösségi célokat szolgáló intézmények, iskolák, gyerekotthonok stb. Ínséges körülmények között dolgoznak és élnek, ezek a fényes, csempés üvegpaloták „forró dróttal" és aknavetőkkel fölszerelve működtek. Példaként említhetjük akár a dunaszerdahelyi pártházat. Az utóbbi hetekben több szervezet és intézmény kérte a falai között az elhelyezését, többek között a dunaszerdahelyi Magyar Tanítási Nyelvű Középfokú Gépészeti Szaktanintézet. Az intézet Tanítói Fórumának nevében dr. Ozorák Mihály igazgatóhelyettes. Marták Katalin és Kürthy Árpád tanítók nyilatkoznak. — Mi motiválja igényeiket? — A keserű valóság. Iskolánk két éve működik. A tavalyi évtől önálló igazgatású intézetként, négyéves tanulmányi, valamint három és fél éves és kétéves képzési szakokkal. Kétszáznyolcvanhét diákunk van. Jelenleg két különálló épületben vagyunk elhelyezve a városközpontban, ahol az alapvető higiéniai és részben pedagógiai követelményeknek sem tudunk eleget tenni. Nincs mosdó, nincs víz az osztályokban, nincs toalett, a diákok a folyosón tornáznak, miközben folyik a tanítás. Hogy viszonyítani tudjunk: a folyosó 6X8 méteres! Hiába állnak rendelkezésünkre a legmodernebb didaktikai segédeszközök, ha helyhiány miatt nem tudjuk őket használni. Az osztályokhoz nincs öltöző, ki- s befolyik tél viz idején a hóié. És így tovább. — Hány osztályra lenne szükségük? — Tévedés ne essék: mi nem osztályokat akarunk. Mi iskolát szeretnénk. De ha már így tette föl a — iskolát! kérdést: jelenleg legalább tizennégy tanteremre volna szükségünk. Jövőre még két négyéves tanulmányi szakot szeretnénk nyitni. Azt gondoljuk, szükségtelen hangsúlyozni, milyen jelentőséggel bírhat ez a mi magyar tanítási nyelvű intézetünk járáson belül és kívül. Az internátusi elhelyezést ugyanis jelenleg nem tudjuk megoldani, így diákokat csak közvetlen vonzáskörzetünkből tudunk fogadni. Idővel miért ne beszélhetnénk iskolánkról mint magyar tanítási nyelvű szakközépiskoláról, melyből jelenleg csak kettő van egész Csehszlovákiában? — Az átalakítási munkálatokat ki finanszírozná? — Talán még ez a legkevesebb. Intézetünk, mint a szakiskolák többsége, elég lehetetlen helyzetben van. Én például mint az elméleti oktatás „igazgatóhelyettese", fizetésemet a kerületi nemzeti bizottságtól kapom. Az igazgatót viszont a ZÍS fizeti, ami egyben azt is jelenti, hogy az iskola belső ügyeibe — például, hogy milyen új szakokat indítunk stb. — is beleszólása van. Tehát nem vagyunk önállóak, lényegében nem is szakembereket, hanem szakmunkásokat képezünk, erős függőségben üzemi szükségletektől. Ezen mindenképpen változtatni kellene! Miért ne „kooperálhatnának" — kérdem én — a járási üzemek, a járási szakemberképzést megoldandó, hogy ne kelljen „idegen” kenyéren élnünk, „idegen" érdekeltségektől függnünk? Jelen esetben például a ZTS-töl és a Teslától, melyek igazgatósága nem járáshatárainkon belül található! A jövőt tekintve tehát többfajta elképzelésünk van. A lényeg: az átalakítási költségek egyik esetben sem jelentenek majd gondot. Utóirat: A dunaszerdahelyi polgári kezdeményezéRESERVE \ sek helyi koordinációs bizottsága támogatja a szakközépiskola kérvényét, a diákbizottságok, szülök úgyszintén. Lapunk szintén csatlakozik ezen kezdeményezésekhez. Döntés az ügyben azonban még nem született, mivel — mindnyájunk elképedésére kiderült, hogy a „ház" tulajdonjogi viszonyai nincsenek rendezve. Viszont akkor: milyen jogon „lakták" eddig, akik lakták? —nagyvendégi— A rádió magyar adásának ifjúsági műsorában olykor olvasnivalót szoktam ajánlani a hallgatóknak. Úgy fél évvel ezelőtt Norman Mailer „Az éjszaka hadai" című regénye került sorra. Nem az a szándékom, hogy itt megismételjem a könyvajánlatot, de mondanivalóm megértése céljából nagy vonalakban össze kell foglalnom, miről is szól a könyv. A neves amerikai szerző — a „Meztelenek és holtak" világhírű írója — 1967 októberében részt vett a Pentagon előtt rendezett tömegdemonstrációban, ahol az amerikai társadalom legkülönbözőbb rétegeiből, csoportjaiból verbuválódott tüntetők az ország vietnami háborúja ellen tiltakoztak. A demonstrációban való részvétel eredménye ez a könyv, az író talán legjelentősebb műve az első és legendás háborús regénye óta. Három nap történetét írja le mintegy négyszáz oldalon. Mailért és több más neves írót, költőt, kritikust és egyéb hírességet felkérnek, hogy vegyenek részt a tervezett tüntetésen, jelenlétükkel mintegy fokozzák a demonstráció komolyságát. Mailer kezdetben fanyalog, mintha egy eleve elfecsérelt hétvégének nézne elébe, de aztán megváltozik a nézete, „menet közben" alakul ki állásfoglalása, és már szíwel-lélekke/ a vietnami sorozólapjukat visszaküldött fiatahk oldalán áll. Több író- és költőtársával együtt elhatározzák, le is tartóztatják magukat, hogy ezzel is kimutassák, ők, Amerika hírességei komolyan gondolják és képviselik ezt az ügyet, s hogy a világ is jobban érzékelhesse a demonstráció súlyosságát... Bevezetőm eléggé hosszúra sikerült, s most végre rátérek, miért is fogtam tollat visszaemlékezve a rádióbeli könyvajánlatra. Az olvasók közül bizonyára többen tudják, hogy a könyveket mostanában leginkább beszélgetés formájában szoktuk hallgatóink figyelmébe ajánlani. Általában csütörtök délelőttönként kerül sor a műsor rögzítésére. Mielőtt a mikrofon elé ülnénk, nagy vonalakban összefoglaljuk, miről is fogunk beszélni. A szerkesztő elmondja a kérdéseit, a könyvet ajánló fél pedig végiggondolja, vázolja feleletét. „Az éjszaka hadai" esetében az utolsó kérdés Így hangzott: Mit üzen Normann Mailer könyvével az olvasónak ? Nem válaszoltam, csak annyit mondtam, hogy erre a kérdésre majd egyenesen a mikrofonba felelek, nem kell különösebben összeszednem gondolataimat. tudom, mit mondok majd. Kigyulladt a rögzítést jelző lámpa, sorra vettük a megbeszélt kérdéseket, majd ehhez az utolsóhoz érkeztünk. Addigra valahogy így hangzott: Mindazon túl. amit már elmondtunk itt a könyvről, mit üzen az író olvasójának? Én pedig teljes komolysággal válaszoltam a kérdésre: Mailer arra buzdít, hogy a hatalmon levők helytelen döntéseivel nem szabad az embereknek gépiesen egyetérteniük. Mindenképpen ki kell fejezniük egyet nem értésüket, öszsze kell fogniuk, fel kell lázadniuk. Ennek nagyon jó formája a tüntetés... A műsor szerkesztője, a hangtechnikus és jómagam is elnevettük magunkat, mire ide értem a kérdés megválaszolásában. S anélkül, hogy figyelmeztettük volna egymást, a műszaki munkatárs visszatekerte a magnószalagot, a szerkesztő újra feltette a kérdést, én pedig válaszoltam rá. immár így: Nem érthetnek egyet a fiatahk azzal, hogy esztelen háborúba hajszolják őket, ez ellen tiltakozniuk kell... Akkor ugyanis tisztában voltunk vele, hogy ha a legközelebbi műsorban is könyvet szándékozunk ajánlani a hallgatóknak, tartanunk kell magunkat a megkötésekhez a korlátokhoz S ezek nemcsak egyes kérdésekre és válaszokra vonatkoztak, hanem bizonyos könyvekre is. Most szabadon válogathatunk a könyvesboltok kínálatából, s ami még örvendetesebb, ezentúl a könyvesboltok rendelkezésére is gazdagabb kínálat áll majd. FIALA ILONA \ nö 18
