Nő, 1990 (39. évfolyam, 1-52. szám)

1990-01-16 / 3. szám

utolsó példa már a: okossággal függ össze. A döntést az olvasóra bízom, de a követke­ző sorokban szereplő kék cinege minden bizonnyal megérdemli, hogy fejet hajtsunk előtte. Egy széncinegéi figyeltem, amint eleséget (napraforgót) hordott egy villany­­oszlop nagyobb repedésébe. Két-három percenként érkezett újabb maggal. Amíg távol volt, egy kis kék cinege rendszeresen rejtekhelyhez röppent és elcsent egy-egy magot. A legtöbbször még a közeli fán kopácsolta a lopott zsákmányt, mikor a jogos tulajdonos megérkezett. A remek, élet hű utánzásokra képes varjúfélék, sere­gélyek, papagájok szintén okosnak minő­sülhetnének. mint ahogy a magát sérült­nek tettető tojó is, amely a ragadozót így próbálja elcsalogatni a fészek, a fiókák közeléből. Rengeteg egyéb példát találhatnánk még a madárvilágból. Az eddigiekből is látható, hogy a madarak figyelemre méltó élőlények, érdemes velük behatóbban is foglalkozni, és elválaszthatatlanul hozzá­tartoznak a környezetünkhöz. Vigyázzunk azonban, nehogy „képességeik” alapján ítéljük meg őket. Az egyszerű, szürke veréb esetleges kihalása (szerencsére ez nem fenyeget) éppoly betöltheletlen űrt hagyna maga után bolygónk élővilágában, mintha az igencsak megfogyatkozott szirti sas tűnne el örökre. CSIFFÁRY LÁSZLÓ 100 éve született Karel Capek cseh író. Rejtvényünk fő sora­iban négy müvének cí­mét fejthetik meg. Készítette: K. Gy. Megfejtéseiket 10 napon belül a szel­vénnyel együtt küld­jék el szerkesztősé­günk címére. 49. számunk rejtvé­nyének helyes megfej­tése : Dühöngő ifjúság. Amszterdami szálloda, A komédiás, Bamberg vér. Sorsolással könyvet nyert: Balaskó János, Dunaszerdahely (Du­­najská Streda), Bokor Józsefné, Losonc (Lu­­öenec), Miskolczi Er­zsébet, Kassa (Koéi­­ce), Sporny Dezsőné, ímely (Imef), Sztruhár Tímea, Párkány (Stú­­rovo). Milyenek is a madarak? MA DA RA K. Valószínűleg erre a szóra mindenkinek más jut az eszébe: van. aki az otthoni tarka papagájra gondol, más­nak a filmben látott, hegyek felett keringő sas képe ugrik be, s megint másoknak talán az eresz alatt fészkelő fecske. De valójában milyen is ez a tollas népség? Az ember úgy gondolná, hogy a kérdés felesleges, mert naponta találko­zunk velük, tehát mindenki ismeri őket. Látszólag. Játsszunk egy kicsit, próbál­junk meg választ adni a címben feltett kérdésre. Sort kerítünk természetesen ké­pességeikre. de — szirtesebb lesz a lista — felruházzuk őket (helytelenül!) emberi tu­lajdonságokkal is. Kezdjük a külsővel, mert az vitathat lan. hogy a madarak szépek. Dél-Anterika szinpompás papagájai, mézmadarai és az ugyancsak olt élő. káprázatos színekben tündöklő kolibrik — a madárvilág törpéi, amelyeket..repülős drágakő”-nek szoktak nevezni. Megérdemlik. További esélyesek a szépségversenyen Új-Guinea paradicsom­­madarai. A diirgő hímnek a szivárvány mitulen színében pompázó tollruhája cso­dálatos látvány. De nem is kell más földré­szeken kutatni résztvevők után. Aki már látott víz felett sebesen tovasuhanó jégma­darat. az egyetért velem, hogy ez a türkiz­kéken csillogó halász is megérdemelné a ..drágakő” elnevezést. A gyurgyalag lehet­ne akár Európa papagája is. hiszen tolla­zatán a színek sokasága látható. Sorolhat­nánk akár tovább is: sárgarigó, szalakóta, kövirigó, búbos banka, tengelice, de in­kább nézzük egy másik jellemzőjüket. Ez pedig az ének. Meg sem kísérlem, hogy az őserdőkből és dzsungelekből vett példák­kal kezdjem. Hiszen bármelyik természet­film meggyőzhet bennünket, hogy az olt hallható csodálatos hangok kavalkádjából nagyon nehéz lenne kiválasztani a legszeb­bel. Sétáljunk egyet a hazai tájakon. Ha a folyók sűrű aljnövényzettel benőtt partján ballagunk a fák alatt, van rá esélyünk — főleg tavasszal —. hogy élvezhetjük a fülemüle énekét. Jelentéktelen, egyszínű barnás madár (pardon, a farka vörös), de csak amíg ki nem nyitja a csőrét. Világ vi­szonylatban a verhetetlen elsők közé tarto­zik. Érdekes módon minél figyelemre mél­tóbb egy madár éneke, a dalnok annál szerényebb tollazatú. Az igénytelen színe­zetű pacsirtákat senkinek sem kell bemu­tatni. És miiven gyönyörűen énekelnek! A városokban telente gyakran látható búbos pacsirta ráadásul nagy tehetségű hangu­tánzó is. Egy szakember, hallás után a kékhegy értekéből kielemezheti a környék tollas lakóit. A sor hosszúra nyúlna, ha minden bokornál és nádcsomónál megáll­­nánk. így csak ízelítőül még néhány éne­kes: erdei pinty, vörösbegy, rigó. ökör­szem. nádiposzáta, füzike, sármány. És hogyan állunk az ügyességgel? A válasz akár példák nélkül is: igen. a madarak sók tekintetben rászolgálnak erre a jelzőre. Kalandozzunk el ismét idegen tájakra. Az Ausztráliában élő tale­­gallatyúkok jóval az ember — előtt felta­lálták már a keltetőgépel. Tojásaikat nagy kupacokba összekapart rothadó levelek, gallyak (máshol homok, esetleg forró vizű források talaja) által keletkezett hő költi ki. A madarak szabályozzák e költődom­bok hőmérsékletét. Ha már a fészkeknél tartunk, meg kell említeni az afrikai szö­vőmadarak építményeit. Dél-A merikában a fazekasmadár mértani pontosságú, sár­ból tapasztott fészkét, a harkályok odúját, a Délkelel-Azsiában honos varrónnadqr mesterien és szó szerint összevarrt levelek­ből álló otthonát, a lugasépítő madarakat, az oszlopépltő kertészmadarat, de nem maradhat ki a hazai nádirigó és a függőci­nege versenyképes munkája sem. Tehát mint építészek igencsak megérdemlik a fenti jelzőt. De tudnak azért mást is: halászni. repülni, tájékozódni, és mint ahogy azt az Angliában megfigyelt cine­gék bizonyítják, megtanulják kinyitni a vékony fedővel lezárt tejesüvegei is. hogy lakmározhassanak a tejszínből. Bár ez az nő 19 nő/3 )

Next

/
Oldalképek
Tartalom