Nő, 1990 (39. évfolyam, 1-52. szám)

1990-01-16 / 3. szám

Ul geo Öl A házasságról A házasság már egészen más. Jó intézmény, de nem mulaszthatom el megje­gyezni: sok függ attól a sze­mélytől, akivel házasságra léptünk. „Jó feleség" vagy „jó férj" elvont értelemben nem léte­zik. Lehet. A. úrnak jó felesé­ge, B. asszonynak jó férje. Egy szadista meg egy mazochista házassága lehet eszményi bár alig hinném, hogy sok irigyük akadna. Ha egy idegesítően naiv és hiszékeny nő hozzá­megy egy beteges hazudozó­­hoz, élhetnek boldogan, míg meg nem halnak — az egyik hazudozik, a másik beveszi. Az a férfiú, aki nem élhet szüntelen tömjénezés nélkül, okosan teszi, ha amolyan „Úristen, hogy te milyen cso­dálatos vagy!" szövegű asz­­szonyt hoz a házhoz. Ha pedig ingatag és határozatlan, ve­gyen feleségül egy diktátort. Egy házasságban egy diktátor: ideális arány. Kettő már sok. A boldog házasság birodal­ma mindenki előtt kitárja ka­puit. Választás dolga az egész. Az ember ne a tökélyt keres­se: keressen önnön gyarlósá­gához egy jobbik félt. Aki hűtőszekrényt vásárol, annak egy pillanatig sem jut eszébe, hogy a hűtőszekrény rossz, mert nem alkalmazható lemezjátszónak; a kalapjának sem tesz szemrehányást, ami­ért virágvázának nem jó. És mégis gyakran megesik, hogy a haspók oltár elé vezéti sza­kácsnőjét — vagy egy másik szakácsnőt —-, aztán zokon veszi tőle, hogy nem olyan sugárzóan értelmes és szelle­mes, mint George Sand. Vagy: az a pasas, aki felesége szép­ségét és eleganciáját óhajtja fitogtatni, és elvesz egy ma­nökent, fél év múlva kellemet­len meglepetéssel észleli, hogy őnagyságának nincs ki­­jegecesedett véleménye a nemzetközi helyzetről. Aki pe­dig elvesz egy tizenhét éves lányt azon egyszerű okból, hogy a lány tizenhét éves — tizenöt esztendő elteltével rá­döbben, hogy a neje elmúlt már tizenhét. Más: ha nőül vettél egy hamisítatlan könyvmolyt, aki mindent tud az aranymetszésről. Praxite­­lész hiteles és állítólagos munkáiról, valamint Kepler­nek a bolygók mozgásáról al­kotott törvényeiről — ne hi­báztasd, ha nem egészen olyan szép és temperamentu­mos, mint Rita Hayworth. Ha pedig némely hölgy főnemesi címhez vagy tekintélyes bankszámlához megy nőül, ne kérje számon férje urától, ha egy kicsit kevésbé romanti­kus hős, mint Errol Flynn. Ne vegyünk zsákbamacs­kát. És amíg nem óhajtunk lemezeket lejátszani a hűtő­­szekrényen, vagy egy csokor krizantémot biggyeszteni a ci­linderbe, többé-kevésbé tisz­tes esélyünk van az úgyneve­zett boldogságra. Még a legszerencsésebben összeválogatott házaspárok számára is kínálkozik azonban néhány mód házasságuk alá­­akná zására: 1. A nászút tévhit. Némelyek úgy vélik, a házasság örökös nászút. Nemcsak hogy szerin­tük a házaspárok életük végé­ig középkori várak holdfényes romjai közt andalognak kézen fogva, gyengéd szavakat vál­tanak, s elmerengve hallgat­ják a tenger mormolását — mi több (és ez még sokkal bor­zasztóbb): ők maguk is eme példát óhajtják követni. Ezért az ütődött ideáért elsősorban a filmgyárakat terheli a fele­lősség. A filmalkotások ki­lencvenkilenc százaléka úgy végződik, hogy a hős oltár elé vezeti a hősnőt. Ezt nevezik „happy endnek", boldog vég­nek, holott valójában ez a ke­serves kezdet. Csakhogy a mozilátogatók nem gondol­nak a következményekre. A hős és a hősnő összeházaso­dik, vagyis nem kell szegé­nyeknek erdő mélyén szerel­meskedniük, sívó homokon csókolózniuk, gengsztereket üldözniük, kémekre lövöldöz­niük és egyéb kényelmetlen és érdektelen foglalatosságo­kat űzniük, hanem végre meg­kezdhetik tisztes, ám egyide­jűleg vérpezsdítőén izgalmas házaséletüket. Együtt moso­gatnak, együtt takarítanak, együtt főzik a marhapörköltet, látogatókat fogadnak, ven­dégségbe járnak, költenek és spórolnak, és — szerencsés esetben — pelenkát mosnak. Mennyire unalmas a világ va­lamennyi holdfényes romja egy jó könyvhöz képest, amely fölött összehajlik két szerető szív és a hozzá tartozó két fej! Mily szürke és unal­mas a legnépesebb nemzetkö­zi kémbanda egy újszülött csecsemőhöz hasonlítva! 2. A jónak ígérkező házas­ság aláaknázásárrak második legbiztosabb módja a nagyító­lencse. Nézzünk mindent na­gyítólencsével. ha feleséged kalapot vásárol, mondd, hogy esztelenül költekezik; ha fér­jed fél órával később ér haza a hivatalból vagy a kártyaparti­ról, minősítsd semmirekellő kocsmatölteléknek, aki egy körömfeketényit sem törődik szerető hitvesével. Ha épp ak­kor szeretne bemenni a fürdő­szobába, amikor te, csapj pa­­táliát. veszekedj, bőgj, visí­­tozz, és hajszold magad hisz­tériás rohamba. Gyermekkoromban apám nagyon szigorúan vette az ét­kezést. A húgomnak, az öcsémnek meg nekem min­dent muszáj volt megennünk, amit feltálaltak — csak épp egyetlen, tetszés szerinti ételt volt szabad otthagynunk. Én a nyulat választottam, húgom a spenótot, öcsém a rizsfelfúj­­tat. Ez a spenótszabály igen ésszerű gondolat. Reális kí­vánságokat könnyű — vagy legalábbis nem észveszejtőén nehéz — teljesíteni. Persze a házasságban irreális kívánsá­goknak is helyt kell adnunk. Ha férjurad szeret hideg szo­bában, nyitott ablaknál üldö­gélni, ne magyarázd el neki kétszázadszor is. hogy a hideg szoba hideg, és ha kinyitjuk az ablakot, még hidegebb lesz. Ezt szinte biztosan tudja ő maga is. Lebegjen szemed előtt a spenótszabály. Ha fáz­ni akar, ám fázzon. Te viszont ragaszkodói hozzá, hogy má­sodnaponként kerti csigák megfigyelésével tölthesd a délutánt. Ö pedig ne ordítoz­zon veled, míg te a csigáidat figyeled: ennek fejében nyissa ki akár valamennyi ablakot, és élvezze ingujjban az üvöltő szelet. A spenótszabály a bol­dog házasélet titka, de bizto­sítja a békés egymás mellett élést legdilisebb barátainkkal, csökönyös főnökünkkel és szeszélyes beosztottjainkkal egyaránt. 3. Légy meg nem értett. Ré­szemről sosem értettem egé­szen, mit jelent az, ha valaki meg nem értett. Én sohasem tudtam senkit meg nem érte­ni, mert fogalmam sincs róla. hogy kell. Vannak féltékeny emberek, akik — okkal vagy ok nélkül — állandóan féltéke­nyek. Az aggodalmas termé­szetűek szüntelenül aggodal­maskodnak, ha másért nem. azért, mert nincs miért aggo­dalmaskodniuk; hasonlatos­képpen vannak meg nem ér­tett asszonyok, akiknél a megnemértettség szakasztott olyan adottság, mint másnál a vörös haj vagy a bandzsrtás. „A férjem nem látja bennem a költőt." „A férjem állandóan el van foglalva az irodában, évi nyomorult hatezer fontot ke­res, és eszébe nem jutna, hogy vegyen nekem egy csokor ibo­lyát." Megjavulni hasztalan igyekezet. Te vagy és te ma­radsz a meg nem értő ször­nyeteg, aki fényűző körülmé­nyeket biztosítasz kis felesé­gednek, évente ezer ezer fon­tot adsz neki ruhára, de ebben a büdös életben nem vennél neki egy csokor ibolyát. De ha történetesen veszel neki egy csokor ibolyát, azzal sem vagy kinn a vízből, mivel a) most már késő, és b) azt hiszed, hogy mindent jóvá lehet tenni egy nyavalyás kis ibolyacso­korral. Maradj te csak meg nem értő szörnyeteg, ő pedig szenvedjen. És legyen tovább­ra is meg nem értett asszony. Ha keresztrejtvényt vettél fe­leségül, ne próbáld megfejteni. Reménytelen, ugyanis állandóan változtatja tulajdon definícióit. És vízszintesen még sokkal bo­nyolultabb, mint függőlegesen. A szeretőnek persze köny­­nyü, hiszen ő szakember. A feleség legyen feleség, anya, szakácsnő, gyermekgondozó­nő, szerető, házvezetőnő, könyvelő és társasági dáma. Néha nem tud megfelelni va­­lemennyi feladatának, és te egyszerűen nem érted, hogy vajon miért. Ilyenkor felteszed magadnak a kérdést: hogy ve­hettem el ezt a nőt ? Megkér­dezed magadtól: vajon miért mondtál igent, amikor az a nő megkérte a kezedet? Más­részt viszont legyen bár nejed őnagysága a fentebb említett valamennyi minőségében ki­váló — továbbmegyek: légy te magad is egyszerűen em­berfeletti és csodálatos —, még akkor sem könnyű együtt élni valakivel, hiszen a legaranyosabb férfi is horkol­hat, és a legbájosabb is lehet a rádió tánczenei adásának szenvedélyes hallgatója. Egy dolog azonban bizonyos: ha mindenki szakasztott annyi jó­zan ésszel és türelemmel igye­kezne sikerre vinni a házassá­gát, mint ahogyan a totószel­vényt kitölti, lényegesen olcsób­ban megúszná, és a telitalálatra is nagyobb esélyei lennének. Borbás Mária fordítása nő 16

Next

/
Oldalképek
Tartalom