Nő, 1990 (39. évfolyam, 1-52. szám)
1990-06-26 / 26. szám
Aratás etióp lóban Utca pau S ao Etióp rtie nekó ttek A világ lakosságának növekedését illető hozzávetőleges számítások hoszszú ideig megnyugtató képet mutattak. Most az ENSZ (Egyesült Nemzetek Szervezete) a vészharangot kongatja, mondván, ha az emberiség a mostani gyorsasággal sokasodik tovább, akkor legkésőbb a következő évszázadban eléri a kritikus, tarthatatlan határt. Vajon lehetséges-e ezt a trendet visszafordítani? Ökológiai katasztrófák, népvándorlás, területi harcok, s a világ jóformán lakhatatlan lesz a harmadik évezredben, ha az ENSZ népességi alapjának (UNFPA) adatai és előrejelzései valóban beválnak. Ekkor ugyanis már 10 milliárd lesz a becslés szerint Földünk lakosainak száma, s mi több, nem állapodik, meg, hanem rohamosan 11 milliárdra nő, sőt, még a 14 milliárd is lehetséges. Ennyi ember számára a világ minden bizonnyal elég szűk lesz. Az ENSZ-jelentés szerint a legrosszabb dsak akkor kerülhető el, ha a kormányok és a nemzetek a következő évtizedben radikálisan váltanak. A születési arányszám — főleg a világ legszegényebb országaiban — nem csökkent az elfogadható értékre. Ázsiában, Afrikában és Latin-Amerikában a lakosság — hála a tökéletesebb egészségügyi ellátásnak és higiéniának — sokkal egészségesebb és hosszabb életű, mint korábban volt. Az emberiség egyik legégetőbb problémája ma az élelmezés. Bár a világ ma elegendő élelmiszert termel. de nem mindig ott, ahol a legjobban kellene. A földművelés modernizálásának, az új technológiáknak és a gépesítésnek köszönhetően a világ élelmiszergyártásában bizonyos egyensúly állt be. A nyugati agrárországok többletet termelnek, a s például a korábban ínséges India ma óriási mennyiségű gabonát tud exportálni. „A Föld teherbitó képessége" című ENSZ-tanulmányban leszögezik, hogy csupán a fejlődő országok — Kínát kivéve — területei elméletileg 33 milliárd ember élelmezését tudnák biztosítani. Rendkívüli méreteket öltő éhínségben ma már csak Afrika szenved. Most azonban nem a sáskajárás, a szárazság és a rossz termés okozza ezt, hanem a telhetetlen bürokrata rendszer, vagy — mint Etiópiában és Szudánban — a brutális politikai élelmíszerblokád. A világ nyersanyagai, az állandó kitermelés ellenére elegendőnek bizonyulnak. Ott, ahol a források kiapadásának veszélye áll fenn, a fejlett ipari országok biztosították annak recirkulációját, újbóli felhasználását, egyes nyersanyagokat pedig mesterségesen előállítottakkal pótolták. Az éhínségnél és a nyersanyagforrások lehetséges kiapadásánál sokkal nagyobb veszély az ökológiai katasztrófa lehetősége, mivel a létszámában állandóan szaporodó emberiség rendkívül sok bűnt követ el a természet ellen. Érdekes módon a demográfusok szerint az ENSZ statisztikusainak adatai, akik többnyire hibalehetőséggel is számolnak, nem elég megbízhatók, s rendkívül borúiá-CSŐ Korkie-ban tók. Egy azonban biztos: a Föld teherbíró képességét a 14 milliárd ember mindenképpen túlfeszítené. Az emberiségnek kétezer évre volt szüksége ahhoz, hogy 1 milliárdra szaporodjon. Ma alig tíz év alatt szaporodik 1 milliárddal, s így az exponenciális népszaporulat a teljes tarthatatlanságba sodorja az emberiséget. Hogy ez mikor következik be, arra nincsen precíz, csak hozzávetőleges válasz, hiszen ez sok mindentől fögg. Ennél valamivel könnyebb előrejelezni a leginkább érintett területet: ha a jelenlegi ütem érvényesül tovább, elsősorban a Föld déli féltekéjének lakossága fog sokkal nagyobb nyomorban élni — egy fél évszázadon belül —, mint most Kalkutta vagy Sao Paulo legszegényebbjei. A gazdag északot a legnagyobb bajok csak kevéssé érintik majd, feltéve, ha továbbra is ellenáll a dél felöli bevándorlásnak. Az üvegház-effektus ellen, amely azt jelenti, hogy az átlaghőmérséklet mindenütt a világon egy és fél, sőt, két és fél fokkal, s a tenger szintje 1 —2 méterrel emelkedik, az Észak sem tud mit tenni. Az üvegház-effektus legsúlyosabban megint csak a déli féltekén található fejlődő országokat érinti majd. A hőség az erdőket szavannákká, a szavannákat sivatagokká változtatja. Egyelőre senki sem tudja a választ arra kérdésre, hogy például 2025-ben az Egyiptomban élő 95 millió ember hogyan biztosítja majd vízszükségletét, hiszen a mai 54 milliós lakosság a vízkészlet 97 százalékát meríti ki. A helyzetet csak nehezíti, hogy a harmadik világ országai abbéli igyekezetükben, hogy felzárkózzanak a fejlett világhoz, manapság egyre több, az üvegházhatást növelő gázt használnak. Az energiafogyasztás ezekben az országokban je-
