Nő, 1990 (39. évfolyam, 1-52. szám)
1990-01-16 / 3. szám
(beszámoló a Szakszervezetek Világszövetségének 5. konferenciájáról) ! Információkban és benyomásokban gazdag három napot töltöttünk együtt Szófiában. A küldöttségekben túlsúlyban voltak a nők, s bárkinek, ha úgy érezte, van mondanivalója, megadatott, hogy mikrofonhoz lépjen; a tolmácsok kisebb serege azonnal angolra, franci; ára, oroszra, spanyolra vagy arab nyelvre fordította a hallgatóságnak a szöveget, mi pedig fülhallgatóinkon keresztül máris megtudhattuk, kit milyen probléma foglalkoztat. A Szakszervezetek Világszövetségének ötödik, a dolgozó nők kérdéseivel foglalkozó világkonferenciájának küldöttei a tanácskozás szüneteiben is szívesen válaszoltak az újságírók kérdéseire. A tanácskozás legfőbb eredményeként a dolgozó nők jogai nyilatkozatának megszövegezése és elfogadása könyvelhető el. Nézzük, milyen őket érintő problémákról beszélnek néhányan az öt világrész mintegy 105 szakszerveze; tének képviselői közül. ők Mfled&uk&fytá így lehetne jelszavasán vázolni az elfogadott kiáltvány egy blokkjának probléma-, illetve követelménykörét. Több országban úgy tekintenek a nőre, mint olcsó munkaerőre, akinek alacsonyabb bért lehet fizetni. Valójában azonban a dolgozó nők problémái a férfiakat is érintik. Johnie Jackson (Egyesült Államok) arról beszélt, hogy hazájában nincs semmiféle garancia a munkára. Mihelyst a dolgozók előterjesztenék jogos követeléseiket, a multinacionális monopolok, a vállalatok bezárással, esetleg más országokba való áthelyezésével fenyegetnének. A megkülönböztetés — legyen az faji vagy nemeket érintő — megakadályozására bevezették a kvóta - rendszert, amellyel azonban természetesen még nem szűnt meg a megkülönböztetés, az érintetteknek továbbra is fel kell hívnia rá a figyemet. Jacqueline Leonard (a CGT, a legerősebb franciái szakszervezet titkára, Franciaország): — A nők jogainak védelme szakszervezetünkben a megfelelő bérekért, munkahelyekért, munkakörülményekért s a meglévő szociális vívmányok megtartásáért való igyekezetben van. Meg szeretnénk akadályozni a visszalépést a kiharcolt jogokban. Kormányunk és vállalkozóink tudniillik a bértömeget és a foglalkoztatott munkaerőt megnyirbálva elsősorban az európai gazdasági integrációra hivatoznak, bár nyilvánvaló, hogy a valódi ok a nyereség hajszolása. Franciaországban korábban soha nem dolgoztak olyan nyereségesen a vállalatok, mint most. Ezt persze többek között a munkakörülményekre és különösen a nők munkakörülményeire gyakorolt nyomás révén lehetett elérni. Szabó Erzsébet (Magyar Köztársaság): — A múlt év márciusától érvényes nálunk a gyermekgondozási szabadság utáni védelmi idő 1 5 napról három hónapra való meghosszabbítása. Ezzel azonban még korántsem oldottuk meg a dolgozó nők minden problémáját... A csehszlovák küldöttség vezetőjétől, Marcela Vokrouhlikovától, a Szakszervezetek Központi Tanácsának titkárától kérdeztük meg, hogyan érvényesülnek nálunk a gyakorlatban a kikiáltott elvek (pl. hogy az anyaság, illetve terhesség nem ok a munkába való felvétel megtagadására). — Erre két recept is van — mondja Marcela Vokrouhlíková. — Az első: a vezetőkre gyakorolt hatás, az ö nevelésük. Egyszerűen fel kell hogy vegyék azt a nőt is, aki éppen gyermeket vár. Igaz, nem mindegy, hogy a terhes nő milyen munkakörülmények között dolgonő a
