Nő, 1990 (39. évfolyam, 1-52. szám)

1990-02-06 / 6. szám

Kedves Gyerekek! Hallottatok már Dugó Daniról? Ugye, a nagymama, nagypapa mesélt nektek erről a kis szelehurdiról? Vagy tán mégse ? Akár igen, akár nem, figyelmetekbe ajánljuk Z. Tábo­ri Piroska írónő kedvencének történeteit a kis dugóbáhurók a múlt idők gyerekeinek kedves pajtásáról De ki is tulajdonkép­pen Dugó Dani? Honnan bukkant elő? A dolog úgy kezdődött, hogy egy tágas, vidéki udvarban éh Kandika, akinek ugyancsak élénk volt a fantáziája: szeretett kincsek után kutatni. Hát egyszer azután nagyon jól sikerült a dolog! A padláson a régi limlomok között talált egy csomó dugót. Addig ügy eskedett, fúrt, faragott, amíg a sok dugóból meg egy kis drótból és a kukorica szép szőke hajából formás kis emberkét teremtett, hosszú orral, mosolygós szájacskával Ez lett Dugó Dani, akinek egykettőre számos jó barátja is akadt. Azö kalandjaikról, ballépéseikről olvashattok a könyv­ben. letta JPam ? Csupi boldogan ugrándozott az ud­varon felhalmozott rengeteg lim-lom között. Anyuka padlástakarítást rende­zett, az összes régi lomokat, hiábavaló­ságokat lehordatta, hogy eltakarítsa a háztól. Mennyi öreg láda, féllábú szék, bedőlt oldalú szekrény! Igaz boldogság egy kutyunak, amelyik szereti a fekete orrát mindenüvé beütni. Igaz, hogy a két gyermek is éppen olyan boldogan és izgatottan kutatott a lom között „kincsek" után és hol egy deszkadara­bot, hol egy pókhálós dobozt tett félre, mint értékes leletet. Igazi kincsesbánya egy ilyen öreg padlás! Még rongyoszsák is akad benne, amelyiknek tartalmából egy egész esztendeig lehet babaruhát és a színdarabok eljátszásához szüksé­ges ruhákat előállítani. Most éppen egy korhadt ládát cipelt le Marci kocsis a padlásról, kicsit pené­szes volt az oldala, a két gyermek csillogó szemmel nézte, mert igazán, de igazán olyan volt, ahogy a mesékben a kincsesládákat festik! Bandi mindjárt elképzelte, hogy ezer esztendeje bizo­nyosan valami öreg király lakott itt ná­luk, az ellenségei kergették és mikor menekülnie kellett, ebbe az öreg pené­szes ládába rejtette a kincseit. Most majd ők megtalálják, borzasztóan gaz­dagok lesznek és tán még a fele király­ság is rájuk száll. Mert Bandika mindenből mesét csi­nált, ami a szeme elé került! Marci lezöttyentette a ládát. Csupi se volt rest, felugrott a tetejére, de abban a pillanatban el is tűnt, úgy elnyelte a láda, hogy a hegyes füle sem látszott ki belőle. — Jaj, a kincs! — kiáltotta Bandi ijedten és a ládához ugrott. Csupi is igyekezett ám szabadulni poros, pené­szes fogságából, addig vickándozott odabent, míg a láda egyik oldala kiesett és^kigurult belőle egy nagy csomó ócs­ka, száraz dugó! Bandi kicsit csalódottan, meghök­­kenve nézte, de hamar felragyogott a szeme. Kitalálta, hogy mennyi pompás játékot lehet csinálni a dugókból és már szaladt is anyuskához. — Anyukám, add nekem a sok dugót játszani! — A tied lehet, csak a szobába nem szabad behordani. Bandi boldogan rohant a ládához, felmarkolt a dugókból, amennyit csak tudott és elvitte a kert végébe a kis lugasba, ahova a játékhoz való kincseit felhalmozta. Csupi is segített hordani, de hamarosan otthagyta a dugókkal játszadozó Bandit és ment vissza a homok közé szaglászni. Mikor ezzel is betelt őkelme, kisomfordált a szérüs­­kertbe, ahol a csűr tetején pompás, új gólyafészek ékeskedett: Kelep otthona. Abban lakott párjával, egy szelíd gólya - asszonysággal, aki már szintén nagyon megbarátkozott a kutyussal. Most ugyan csak messziről köszönthette, mert éppen tojásrakással volt elfoglal­va, Kelep pedig valahol ennivalóért járt a nádasban. Csupi hát vakkantott néhá­nyat, azután visszasomfordált Bandi­hoz. A fiúcska se látott, se hallott, annyira elfoglalta a dugókkal való játék. Kere­sett egy darab drótot és abból, meg a dugókból pompás bábut illesztgetett össze magának. Közben, rendes szoká­sa szerint, egyre beszélgetett a készülő játékkal. — Te leszel a Dugó Dani, pajtikám és koronát is csinálok majd neked, az se baj, hogy az orrod kicsit hosszú lett, legalább könnyebben mozgathatod és a két szemedet fekete gyöngyből rakom ki, a szájadnak meg jó lesz ez a piros. Igaz, hogy ez a Babusé, de majd megö­rül, ha meglátja, milyen szép királyba­bát csináltam, amelyikkel színházat le­het játszani. Hát szép is volt a dugóbaba, tagad­hatatlan! Dugóból volt minden porciká­­ja, a fejét, kezét, lábát Bandi ügyesen kifaragta a jó kemény, öreg dugókból. Hajat is kapott kukoricahajból, a szőke fürtök pompásan illettek kicsit barna képéhez. De szólt az ebédre hívó csen­gő, Bandinak be kellett menni, a dugó­bábut letette tehát a lugas asztalára és Csupival együtt beszaladt. Hogy aztán Dani őkelme hová tűnt el ebéd alatt és mi lett belőle, azt Bandika csak nagyon, nagyon sokára tudta meg, de elárulom nektek, gyerekek, ha nem mondjátok tovább! Úgy történt a dolog, hogy Bandi siet­­tében meglökte az asztalt, a Dani legu­rult róla, kiesett a lugas elé. Éppen arra szállott Kelep, aki ennivalóért indult újra. Azt hitte, valami kígyóféle, felkapta és elvitte a feleségének. Gólyanéni mindjárt látta, hogy ez nem gólyaeledel, betette hát a fészekbe, hogy majd egy­szer, ha lesz ideje, közelebbről meg­vizsgálja a furcsa kis szörnyeteget. Meg is feledkezett róla és Dani hetekig fe­küdt ott, a meleg gólyafészekben, a tojások között. Ebből kerekedett még csak fura dolog! (Hogy mi, azt megtudjátok, ha elolvassá­tok a könyvben a következő történetet.) V nő 17

Next

/
Oldalképek
Tartalom