Nő, 1990 (39. évfolyam, 1-52. szám)
1990-02-06 / 6. szám
FÓRUM Társadalmunk jelenlegi vérmérsékletének átlaga komoly aggodalomra ad okot! Idegeink — akár hajdan ősapáink ijai — állandóan kifeszítve harcra készen!... Bármely óra bármelyik percében készek vagyunk az ellentámadásra! ... Vérsejtjeinkben ott örvénylik egy újfajta elem, a mindent és mindenkit elhamvasztani kész, tűzokádó indulat! Az indulatot fékentartó, intelligenciából eszkábált zsilip, ha netán átszakad, szörnyű dolgok történnek! Az ember — a teremtés koronája, a homo sapiens! — hihetetlenül rövid időn belül állattá válik, és új minőségéhez híven cselekszik! Arcát (pofáját) csúf gyűlölet lepi el, szemei vérbe borulnak, fogait csattogtatja, habzó nyálat fröccsent maga körül, lehelete kénszagúvá válik, a nyakán és homlokán kidagadnak az erek, s bár feje esetenként duplájára tűnik, mégis erre az állapotra szokták mondani, hogy: „elvesztette a fejét!"... A fennen vázolt állapot kiváltó okait egyelőre képtelenek vagyunk definiálni! Egyébként, ha majd a kórt kiváltó ok ismertté válik, a kór is megszűnik. De se Diagnózis a pszichológusok, se a filozófusok ne próbálkozzanak a betegség előzményeinek megfejtésével, mert azokat csak gyakorlati életünk területein érdemes kutatni! Nevezetesen: az egymás közötti viszonyban, üzleteink lebonyolításának színvonalában, a minket ide-oda fuvarozó vállalatok biztonságos és időrendiséget tiszteletben tartó munkájában. Sok mindent lehetne még ide sorolni, de gondolom, hogy az olvasónak is megmozdul a fantáziája és kiegészíti a felsorolást!... Most pedig egy eklatáns példával szolgálok, melynek a végén még spontán vélemény is születik ... Hogy miről, illetve kiről?!... Hát ez itt a kérdés! A városi autóbuszjáratra várakozunk. Persze türelmetlenek, fáradtak vagyunk, rossz a kedvünk. Idegeink húrjai felajzottak! Senki senkivel szót nem vált. Minden újonnan érkezőt alaposan szemügyre veszünk. Új utas érkezik. Hatvan-hetven évesnek saccolható, szemüveges, pedáns szerelésü férfi. Kezében kései rózsákból ízléses csokor. De ebből semmire se lehet következtetni. Éppen úgy mehet néhai neje sírját meglátogatni, mint háztüznézőbe ... Némi türelmetlenség jelét adva az indulásokat jelző tábla elé áll... Kis ideig szemléli, majd hirtelen előrántja finom mívű zsebóráját... Szemüvegén igazít egyet és: ide néz. oda néz, aztán megint ide, megint odí végül mereven a táblára!... Minden! bámul... Mi őt, ő a táblát... Végr valami — gondoljuk magunkban. D kommentárt senki sem fűz hozzá ... Aztán az ember (a homo sapiens fene nagy indulattal, vagy inkább un dórral, leköpi a menetrendet!... Az alkalmi nézősereg szenvtelent tudomásul veszi a történteket és - lásd, mint fent! — folytatja a várako zást. Csak én töprengek azóta azon, hog' kinek is szólt ez a nem éppen esztétiku: véleménynyilvánítás!... Talán a közlekedési vállalatnak, > busz vezetőjének, az egész világnak vagy netán az illető úr önmagánál szánta?! Mert már olyat is hallottam hogy: „Úgy utálok mindenkit, hogy sa ját magamat is le tudnám köpni!" KOVÁCS JÓZSEI Levél Kárpátaljára Kedves Barátom!... Kár a múltat perrel perelni és bosszúval... Ami megtörtént, megtörtént. Diktatúra volt. Kern tehettek nuísl.. . Ma egyetlen kötelességünk, megbocsátani a bűnösöknek, és megbocsátani még annak is. aki gyarló, terrorista és kapzsi volt. Egyetlen kötelességünk : embernek tekinteni, aki ma él. . . Ha gyarló volt. fejére olvasni a bűneit, de nem megölni, elpusztítani. Ha dolgozik, megbecsülni. Fiatalt és öregei. Szálljon mindenki magába, a boldogabb jövő érdekében, az unokáink érdekében. A bosszú csak bosszút szül. Erkölcsileg feddhetetlen, intelligens vezetőkre van szükség . . . Ezek után elmesélek neked néhány érdekes dolgot az életemből. Legelőször is azt, hogy azt a lapot, ahol mint fiatal újságíró dolgoztam, egy másik pártlap megtámadta. Én felajánlottam a szerkesztőnek, hogy megválaszolom a támadást. — Ne tedd! — volt a válasz. — Ha válasz nélkül hagyjuk, jobban fognak bánkódni — mondta. — Nem írom alá a neveniet. — Ügy sem. mert megismernek a stílusodról. Ha most visszagondolok erre — bár hatvan éve elmúlt —. neki adok igazat. Fan még több érdekes esetem, kedves barátom. Le kell, hogy írjam. Egy lelkész, aki összeadott a feleségemmel, később képviselő is lett az országházban Jött aztán a zsidótörvény. A löszeripart — az akkori törvények értelmében — el kellett venni a zsidó nagykereskedőtől Jött hozzám az én lelkészem, hogy írjak meg egy löszerárusitási kérvényt, pecsételjem le. lépjek be a pártjába, és akkor a jövő hónapban lehozza az engedélyt, hisz jön a tél és vadászni kell! Válaszom a következő volt: — Kedves Nagytiszteletü Úr!.. . Ha párttagság nélkül le tetszik hozni az ipart, akkor jó, másképp köszönöm! Egyébként a feleségemmel, akivel össze tetszeti adni. elégedett vagyok. Rámnézeti és elment. Mérges volt. Pár nap múlva bejött és kérte a kérvényt, párttagság nélkül is árulhattam a vadászfegyvereket, a lőszert. Ládákban jött Mosonmagyaróvárról, majd később, évek múlva Prágából, a Zbrojovkától: fegyver. pisztoly, golyó és vadásztöltény. Volt még egy harmadik esetem is. sőt több is... Újra jöttek, hogy lépjek be a pártba. — Lelkileg az vagyok, a szegénypárti, de elvből nem lépek be sehová. Tudok fogpasztát árulni a drogériában kiskönyvecske nélkül is! Ez a tisztviselő is megharagudott. Otthagyta a nyomtatványt az íróasztalon és távozóban még visszaszólt: — Reggel jövök érte! Legyen kitöltve! Reggel jött is, és üresen vitte el a nyomtatványt. Jöttek azután a különböző büntetések. Tudtam, hogy honnan fúj a szél. Fizettem és fizettem és fizettem. Időközben évekig nem volt magyar iskola, pedig a gyermekeim 1940-ben, 42-ben és 44-ben születtek. Beírattam őket olyanba, amilyen volt, hisz nem hagyhattam felnőni őket, mint a gyermekláncfűvel, melyet aztán elrepít a szél, hisz engem sem engedtek annak idején már ötödik gimnáziumba járni, mert nem volt sem az édesapámnak. sem nekem állumpolgárságom. így mentem előbb fogtechnikusnak, majd drogistának. Közben irogatni kezdtem. Közben — mint boltos — egy költőtársamnak fehérneműt küldtem a csempészekkel a határon át. mert jelentették, hogy itt hújkál a közelben és tehénpásztorkodik. mert mondott egy pár mondatot egy gyűlésen „végre szájkosár nélkül”. Meg is köszönte négyoldalas levélben, de azt el kellett égetnem, mert házkutatások is voltak. Engem is felkerestek. Végigsimogatták a csendőrök a három gyermeket a szobákban — hajnali öt órakor — és jóakaratúan azt kérdezte az egyik: — Hány van még ? — Nincs több, csak én meg a feleségem. Egy rokonom fiának is küldtem pénzt egy alkalommal, hogy be tudja fejezni a tanulmányait. Ez is megköszönte ..csempészpostán”, de már nem tudom, hol van a levél (nem is fontos). Tudtam, hát segítettem. Ha olvasni találja e sorokat, talán eszébe jutok ... Volt egyszer, hogy jókor reggel bebújt egy asszony a félig felhúzott roló alatt. Kért. hogy engedjem megmelegedni. — Üljön a kályhához, már begyújtottam — válaszoltam. Közben felállt és vásárolni kezdett. Mellszivól láttam a retikilljében. — Hát ez minek önnek? — kérdeztem részvéttel. — Ránt nézett és hirtelen sírni kezdett, majd megszólalt: — Három napja szültem, az éjszaka szöktem át a haláron, a gyermekemet elvállalta egy magyar család, és most szívatnom kell a mellemet, mert csorog a tej. Nincs, aki segítsen. Se hitközség, se senki. Ők is félnek. Zsidó asszony vagyok. Kassán van rokonom. Oda szeretnék eljutni. De hogy?... Elgondolkodtam. Közben ki kellett nyitnom az üzletet. Kinn. a borbélyüzlet előtt állt egy ismerős zsidó fiú t személygépkocsijával. Intettem neki. Behívtam a boltba — Mennyiért viszi el ezt a hölgyet Kassára ? — Ezer korona — volt a válasz. — Most nagy a rizikó Igazoltatnak. Benyúltam a zsebembe és átnyújtottam a pénzt. . Aztán elmentek. Délután a fiú bejött, hogy igazoltattál őket a csendőrök, de a nő megszólalt szlovákul, hogy a: unokatestvére vagyok. így elengedték öt. Egy hóna/ múlva viszont egy falusi hitközség embere behozott neken ezer koronát, hogy ezt küldi nekem egy ismerősöm Karácsonyra pedig üdvözletei kaptam Bécsböl. A képesla pon kél angyal repüli a levegőben a csillagos ég felé alattuk kél karácsonyfa . . . Folytathatnám, kedves barátom, a történeteket, de feje, kell végül is hajtanom a csehszlovák ijjúság és színművé szék tettei előtt. És a fórum vezetői elölt. Nagy dolog volt amit tettek. De nem szabad bosszúval perelni a múltat! Becsülete: embernek kell maradnia mindenkinek, aki pozicióbt kerül. Öntudatos szakképzett emberek kellenek a vezetés be. mindenütt a világon. Én maradok továbbra is. ak, voltam: 79 évesen és nyugdíjason. írogatok verset, novel lát. vagy visszaemlékezést. Szeretettel köszönitek szülővá rosomban. Beregszászban, a Kárpátalján. DEMJÉN FERENC Koloman LeS.in karikatúrája nő 18
