Nő, 1990 (39. évfolyam, 1-52. szám)
1990-02-06 / 6. szám
A véka alá rejtett nő Családi hetilap XXXIX. évfolyam Főszerkesztő: Nádaskyné Zácsek Erzsébet Főszerkesztő-helyettes: Grendel Ágota Megbízott szerkesztőségi titkár: Bertha Éva Grafikai szerkesztő: Ordódy Dénes Szerkesztők: Friedrich Magda (külpolitika), H. Zsebik Sarolta (belpolitika), Könözsi István (fotóriporter), L Kovács Erzsébet (tördelőszerkesztő), Nagyvendégi Éva (belpolitika), N. Gyurkovits Róza (belpolitika), Prikler László (fotóriporter). Szigeti László (kultúra), Tóth Edit (olvasószerkesztő) Kiadja a Szlovák Nőszövetség KB Zívena Kiadóvállalata, 812 64 Bratislava, CsI. armády 4 Szerkesztőség: 812 03 Bratislava, Stúrova 12 Telefon: 596 84, 596 78 y Terjeszti a Posta Hírlapszolgálat Megrendelhető: bármely postahivatalban vagy kézbesítőnél Előfizetési díj negyedévre: 39 Kcs Külföldi megrendelések: PNS Ústredná expedícia a dovoz tlace, 815 05 Bratislava, Gottwaldovo nám. 6 Magyarországon előfizethető bármely postahivatalban és kézbesítőnél és a Hirlapelöfizetési és Lapellátási Irodánál (HELIR), 1900 Budapest, XIII., Lehel út 10/a Előfizetési díj negyedévre: 169 Ft egy évre: 676 Ft Csekkszámla szám MNB 215-96-162 A SUTI 6/28 engedélyével. Nyomja a Kelet-szlovákiai Állami Nyomdaipari Vállalat. 042 67 Kosice. Svermova 47 Indexszám: 49 413 Kéziratokat és képeket nem örzünk meg és nem küldünk vissza. • E számunk anyagát (a 2—3. oldal kivételével) 1990. január 18-án adtuk nyomdába • Cfalapunkon: Temesvár (Riportunk a 12—14. oldalon) Prikler László felvétele A bukaresti televízió odaadó nézője lettem. Még minden hiányosságot, fésületlenséget elnézek. Apróságok is fellelkesítenek. Nagyon örülök például, amikor a képernyőn éppen franciák nyilatkoznak, s a tévériporter fürgén, magabiztosan váltogatja a szót franciáról románra. Vagy emlékezzünk Ion Iliescu franciául, angolul, oroszul adott remek nyilatkozataira. Elismerést, bizalmat keltett velük. Szemléletes bizonyíték gyermekeink, tanítványaink számára: az idegen nyelv tudása erős híd, mely gondolatokat, érzéseket köt össze, tesz közkinccsé. Figyelmeztetés a nyelvszakos tanároknak, s persze mindenkinek, bármilyen keretek között foglalkozik is idegennyelv-oktatással: újra a legjobb módszerekre lesz szükség. Fásultság, sérelem, közöny legyen a múlté. Európának oktatjuk ezentúl gyermekeinket. Mindannyian, pedagógusok, legyünk rugalmasak, nyitottak és lelkesek már januártól, amikor újra katedrára kell állnunk. Tanulóink ránk emelik kérdező tekintetüket, hogy hát mi is történt ebben a rendhagyó vakációban? S nekünk annyi mindent el kell majd mondanunk, merőben mást, de végre az igazat. Ez a legnehezebb, ám legfontosabb feladat. Valószínűleg sok tanóra osztályfőnöki órába torkollik majd. Hiteles példákkal támogassuk igazunkat tehát, akár nyelvoktatásról, akár anyanyelvről, de főképp, ha a gyerekek napokban szerzett élményeiről lesz szó. Most dől majd el, megszerezzük-e igazán bizalmukat, hisznek-e majd nekünk. Az ötödik osztályban úgy évharmad közepén a népmesék tárgyalása után a müköltészeti mese következett az idén is. A tananyagban Móra Ferenc Dióbél királyfi című kedves meséje szerepel. Talán a rímes, nyelvi-játékos ritmussal átitatott szövege adta az ötletet, hogy a Költögető című gyermekvers-gyűjteményt is átböngésszem (Kriterion, 1983). Lett is eredmény: Mese a csodafurulyás juhászról. Sokkal jobb, izgalmasabb, mint az előbb említett mese, igazi költői bravúr, újabb bizonyíték arra, hogy nincs különálló gyermekköltészet, hanem költészete van az igazságnak, jóságnak, emberségnek. A művészet eszközeivel bánni tudó (ez esetben költő) a gyermeki lélek felemeléséhez éppúgy ért, mint a felnőttéhez. A verses mesét Illyés Gyula írta. „Lesz még egyszer ünnep a világon" — jutott eszembe Vörösmarty, s hozzáláttunk a mese tanulmányozásához. A gyerekek lelkesedése nem ismert határokat. A következő órára nem csak a Költögetö-köteteket hozták el. hanem igazság Illyés Gyula-portrékat is. Újabb provokáló mozzanat, amelyet nem lehetett kihagyni: röviden, érthetően megtárgyaltuk, hogy ö az, aki elsők között szólott minden magyar anyanyelvű ember érdekéért, az erdélyiekéért is. Ezért egyelőre még nem beszélünk róla. De ez az igazság, amelyet nem lehet véka alá rejteni. S hogy el ne felejtsék, beírtuk a füzetbe. S azt is, hogy pórul jár „a csiszár a király mind, aki az igazság vesztére vár." Bár magam sem reméltem, hogy ilyen viharos gyorsasággal pattan napvilágra a véka alá rejtett igazság, most úgy érzem, az ötödik osztályban az első órán hiteles példáért csak az irodalomfüzeteket kell majd visszalapoznunk, és újraolvasnunk Illyés Gyula: Mese a csodafurulyás juhászról című versét. Ahogyan én bíztam akkor, hogy a gyerekek értenek engem, ugyanúgy hihetnek most ök a folytatásban, melyet József Attilával mondok mindannyiunknak: „s rendezni végre közös dolgainkat, ez a mi munkánk; és nem is kevés." KÁSA-MOLNÁR MAGDOLNA KOLOZSVÁR A Csehszlovákiai Magyar Újságírók Társulásának levele a szlovák és cseh kollégákhoz Tisztelt Kollégák! Szellemi életünkben, s meggyőződésünk szerint a demokrácia és a tényleges jogegyenlőség megteremtésének folyamatában is fontos nap ez a mai, amikor az Újságírók Szlovák Szindikátusának önálló tagszervezeteként megalakult a Csehszlovákiai Magyar Újságírók Társulása. Közös hazánk sorsáért, boldogulásáért viselt felelősségünket tudatosítva és mélyen átérezve, a sajtószabadság elveire épülő tájékoztatás és publicisztika eszközeivel akarunk részt vállalni a humanizmus és a demokrácia, a szociális igazságosság megteremtésében, a csehszlovákiai magyar nemzeti kisebbség identitásának, anyanyelvének, politikai képviseletének és teljes jogú társadalmi érvényesülésének érdekében. Meggyőződésünk, hogy közösen kell munkálkodnunk a hazánkban élő nemzetek és nemzeti kisebbségek tényleges egyenjogúságáért, egymás megbecsüléséért és megértéséért. E felelősségteljes munka során nagyobb ösztönzést kellene merítenünk a cseh, a szlovák és a magyar kultúra azon kiemelkedő személyiségeinek életművéből, akik közös történelmünk ellentmondásokkal teli, olykor kimondottan tragikus évtizedeiben felülemelkedtek a legkülönbözőbb sérelmeken és súlyos ellentéteken, felismerve a magyar és a szlovák nép, a Közép-Európában élő valamennyi nemzet egymásrautaltságát, azonos alapvető érdekeit. Ilyen szellemben kell közösen munkálkodnunk, gátat vetve minden olyan, a tényeket nélkülöző. ellentéteket szító szélsőséges megnyilvánulásnak, amely nem a tisztességes rendezésen alapuló közeledést szolgálja, s tovább terhelné a szlovák és a magyar nép kapcsolatát, nehezítené, s végső soron kétségessé is tenné a demokrácia megteremtését hazánkban. E gondolatok jegyében, ilyen eszmék szellemében kívánunk valamennyi hasonlóan gondolkodó csehszlovákiai kollégával együttműködni annak érdekében, hogy közös hazánkban valóra váljon a demokrácia és a jogegyenlőség, és szabad jogállam szabad polgáraiként méltó helyet foglalhassunk el az épülő európai házban. Pozsony, 1990. január 19. nő 2
