Nő, 1990 (39. évfolyam, 1-52. szám)

1990-12-19 / 51-52. szám

IKREK Egyszer régebben valahol ol­vastam, hogy megkérdeztek ik­reket, vajon mi jó abban, hogy ikrek. A válasz egyszerű volt: az, hogy az ember soha sincs egyedül. És mi rósz benne? - volt a következő kérdés. A po­énnak beillő válasz pedig: az, hogy az ember soha sincs egye­dül... A statisztikai adatok szerint 80 születésre jut egy ikerszülés. Nin­csen ebben semmi különös, hi­szen a természetben nagyon is gyakori a több utód kihordása és szülése, bár á főemlősnél, az em­bernél nem ez a tipikus. Tudjuk, ikrek születhetnek két, esetleg több petesejt egyidejű megtermé­kenyítésével (két- vagy többpeté­­jű ikrek), és egyetlen egy megter­mékenyített petesejtből is (egype­téjű ikrek). Ez utóbi eset szinte a természet csodája, a tudósok máig nem találták meg a magyará­zatát annak, hogy miért indul to­vábbi osztódásnak a megterméke­nyített petesejt. Annyi mindene­setre bizonyos, hogy az ikerszüle­tésekben szerepet játszik az örök­lődés. A hormonális antikoncepció elterjedése óta valamivel több az ikerszülés. Ennék következtében azonban kizárólag két- vagy több­­petéjű ikrek születnek, mert a pe­nészekben felgyülemlenek a pete­sejtek, s ha az anya terhességre szánja rá magát, több kerülhet ki egyszerre. Az egy-, illetve a több­­petéjű ikrek egymáshoz viszonyít­va 1/3: 2/3 arányban születnek. Ennyit a dolog biológiai részéről, ami bármely biológiakönyvben megtalálható. A téma, persze, en­nél sokkal érdekesebb. Vajon, ho­gyan élik meg iker voltukat maguk az ikrek? Mi az a többlet - ha van egyáltalán -, ami összefűzi őket a többi testvérhez képest? Azono­sak-e gondolataik is? És hogyan kell nevelni őket: egyformaságu­kat, vagy épp ellenkezőleg, indivi­dualitásukat, személyiségüket tá­mogatni? ... Dr. Hana Orábková, a prágai Pszichiátriai klinika laboratóriumá­nak munkatársa huszonöt éve fog­lalkozik ikerkutatással. Lényegé­ben már a tanulóévei óta érdekelte a genetika, az intelligencia öröklő­dése, aminek vizsgálatára az ikrek adják a legjobb mintát (összeha­sonlíthatók a két- és az egypetéjű ikrek, valamint az ugyanazzal a genotípussal rendelkező egype­­téjűek is). Azon kívül, hogy állan­dóan nyomon követi az ikerszüle­téseket, egy longitudinális kutatás alapjait fektette le, amelynek lé­nyege, hogy több generáción át végezheti megfigyeléseit, s ame­lyet majd követői visznek tovább. Drábková doktornő legidősebb ik­rei most 25 évesek, s már ők is szülők, a legfiatalabbak ebben a mintában 15 évesek. Bizalma­san ismeri őket, hiszen már az anya terhességét is nyomon kö­vette, s az ikrekkel rendszeresen, évente többször is találkozik, tesz­teket végez velük és persze be­szélgetnek, felkeresik őt magánü­gyeikkel is...- Milyen különbségek vannak az ikrek és a testvérek között, illet­ve hogyan jellemezhetők az ikrek, mi a tipikus és mi a különleges ben­nük?- A testvérekhez képest az ik­rek érdeklődési köre szinte azo­nos, s ezt az öröklődés és az azo­nos környezeti hatások határozzák meg. Mindent együtt csinálnak. együtt járnak óvodába, később is­kolába, együtt ülnek a padban, együtt csinálják a házi feladatokat, együtt töltik a szabadidejüket. Testvérek és barátok is egyben. A legnagyobb különbségek a két­­petéjű ikreknél vannak, főleg, ha különböző neműek is. Fejlődésük más ütemű, a fiúk gyorsabban nő­nek, másképp öltözködnek, má­sok a barátaik, s a szülők is más­képp viszonyulnak hozzájuk. Egy bizonyos korig a lányok értelmi fej­lődése megelőzi a fiúkét, később a fiúk utolérik őket. Nagyon érde­kesek az egypetéjű ikrek. Szinte a felismerhetetlenségig hasonlíta­nak egymásra. A többséget ez megelégedéssel tölti el, mások mi­helyst tehetik, arra törekszenek, hogy legalább az öltözködésük­ben mások legyenek. Jól ismerem az ikreket, de hogy miért van ez így, arra nem tudnék pontos vá­laszt adni. A túlnyomó többség lel­kileg nagyon közel áll egymáshoz, s gyakran azt mondják, hogy olyan érzésük van, mintha a másik része lennének. Az egyik pár, 24 éves lányok, barátokat találtak maguk­nak, s amikor érzéseikről kérdez­tem őket, azt mondták, hogy sze­retik a fiúkat, de a testvérük a fele énjük.- Hogyan alakulnak az erővi­szonyok, tehát a dominancia és a szubmisszivitás egy-egy ikerpár­nál?- Erről korábban egy tanul­mányt készítettem. Az eredmé­nyekből kitűnt, hogy a dominanci­ára való hajlam örökletes. Ha azonban egypetéjű ikrekről van szó, többnyire az egyik sem törek­szik dominanciára. Arra a kérdés­re, hogy kié a döntő szó, általában azt a választ kapom az ikrektől, hogy attól függ, miben. Egyszer az egyik dönt, másszor a másik, egy­szerűen megegyeznek, úgyhogy teljesen kiegyensúlyozott a pár. A kétpetéjű ikreknél leggyakrab­ban az egyikük a hangadó. Ezt a másik, a kevésbé irányító sze­mélyiség a legnagyobb természe­tességgel elfogadja, megszokja, alárendeli magát. Ha pedig nem, akkor az ikrek sokat veszekednek.- Van ilyen szélsőséges eset?- Igen, vannak egymást ki nem álló ikrek is. Én ebben nem látok semmi különöset, hiszen testvé­reknél is előfordul, de azért szél­sőséges formájában ritka. Ismerek ilyen veszekedős kétpetéjű ikre­ket. A szülők eljöttek, hogy meg­beszéljék a dolgot. Elég nehezen, saját erejükből, két kezükkel felé­nő 14

Next

/
Oldalképek
Tartalom