Nő, 1990 (39. évfolyam, 1-52. szám)

1990-12-19 / 51-52. szám

pítettek nekik egy szép házat, ők viszont kijelentették, hogy nem akarnak együtt lakni. 17 éves lá­nyok, s a szülők úgy gondolták, hogy esetleg majdani férjeikkel is meglehetnének együtt.- Hogyan neveljék a szülők az ikreket? Vannak-e ennek bizonyos követendő szabályai, elvei?- Nem hinném, hogy a szülők­nek több vagy más dolguk lenne, mint a gyerekekkel, testvérekkel általában. Lehet, hogy egy picivel kevesebb is, mert azzal, hogy oly közel állnak egymáshoz - korban, lélekben és egyebekben -, keve­sebbet is veszekszenek, mint a testvérek általában, kevesebb közöttük a konfliktus.- Lehetséges, hogy egyszerű­en sok minden köztük marad, nem robban ki, vagy odáig sem jut, hogy potenciális súrlódási felület legyen?- Valóban, bizonyos dolgokban nagyon önállóak, egymásra tud­nak támaszkodni és egymás közt oldják meg. Vannak ugyan baráta­ik, mégis az ikertestvérük áll hoz­tűnnek a többi gyerek közül. A ser­dülőkorban főleg a lányoknál ez megintcsak szenzáció a társaság­ban, a tánciskolában. A fiúknál ta­lán ez a fajta „szenzációhajhá­szás” nincs meg, ők racionálisabb lények. Úgy, mint sok minden másra, erre sincs pontos és általá­nosítható recept, minden esetet külön kell megítélni. Két esetet az­ért említenék, amikor beleszóltam az ikrek együttlétébe. Az egyik esetben azt kértem, hogy az ikrek ülhessenek ismét együtt a pad­­ban, mert az elválasztás az egyik iker kislányban kimondottan érzel­mi sokkot idézett elő. A másik esetben pedig úgy tűnt, jobb, ha az ikrek külön osztályba járnak, hogy az egyikük nagyobb önálló­ságot tanuljon.- Ismer-e egymástól külön fel­növő ikreket? Hallottam olyan cso­dálatos példákat, hogy külön ne­velkedtek, mégis hajszálpontosan ugyanúgy alakult az életük...- Nekem személyesen nem volt dolgom külön nevelkedő ikrek­kel. Nálunk nem is tudok olyan Dr. Hana Drábková AKI SOHA SINCS EGYEDÜL zájuk a legközelebb. Kicsit más a helyzet a már említett különböző nemű kétpetéjű ikreknél, de még így is sokkal bensőségesebb kö­zöttük a kapcsolat, mint bármelyik különböző korú testvér között. Úgyhogy egészben véve a szülők­nek nemhogy több, de épp ellen­kezőleg, kevesebb dolguk van ve­lük. Persze, sokat vitatott kérdés, hogy a szülők az egyformaságot vagy inkább a különbözőségeket, az egyéniséget támogassák-e ben­nük. Az általános nézet sokáig az volt, hogy jobb lenne, ha nem öl­töztetnék őket egyformán, nem adnák őket ugyanabba az iskolá­ba. Az én tapasztalatom azonban az, hogy az ikreknek egyáltalán nincs terhűkre, ha egyformák, sőt. Mindenképpen rájuk kell hagyni a dolgot, efelől döntsenek ők, aszerint, hogyan érzik magukat jobban. Szóval, ha nem esne jól nekik az egyforma ruha, úgyis szólnának. Észrevettem azonban, hogy a gyerekeket kimondottan szórakoztatja, hogy valamivel ki­esetről, hogy valamilyen oknál fogva az egyik ikertestvérnek máshol kellett volna felnőnie. Fő­leg nyugaton készültek ilyen tanul­mányok, ahol elég gyakori, hogy bár legyenek ikrek, az egyik gye­reket például kiadják nevelőszü­lőkhöz. S hogy mennyire reális, hogy ilyen esetben egyformán ala­kuljon a sorsuk? Az egypetéjű ik­reknél lehetséges, hiszen teljesen azonos a genotípusuk. Mint tud­juk, egyébként nincs a világon két olyan ember, akinek egyforma len­ne a genotípusa, viszont az egy­petéjű ikreknek még az ujjlenyo­matuk is azonos. Tehát azonos vele született diszpozícióik és adottságaik vannak. Ha külön él­nének, akkor lényegében csak a környezeti hatások csinálnának belőlük két különböző embert. Vi­szont a kutatások bebizonyították, hogy a környezeti hatások például az intelligencia szempontjából mindössze 20 százalékban érvé­nyesülnek, 80 százalékban örök­lődik, és így van ez sok minden mással is. Ugyanakkor rengeteg adottság van, amelyre a környezet nincs hatással. Tehát az említett arányban lehetséges, hogyha kü­lön élnek is, azonos lesz az élet­pályájuk. Örökletes például a be­tegségekre való hajlam. Vegyük például a legsúlyosabb lelki beteg­séget, a skizofréniát, itt rendkívül nagy a valószínűsége, hogy egyi­­dőben tör ki rajtuk a betegség. Hogy egyidőben essenek teherbe - ilyen eseteket is leírtak -, már kevésbé tűnik valószínűnek, bár ez is lehetséges, mert az ikertest­vérek szinte azonosan vannak „beprogramozva”. Ismertem egy ikerpárt, 18 éves lányok voltak, akik valóban egyidőben estek te­herbe. Ebben, persze, a véletlen­nek is szerepe van. Azzal, hogy egyforma „életprogramjuk” van, ez is lehetséges. Érdekes és néha szinte hihetetlen például, hogy az ikrek a tesztelések során ugyanar­ra a kérdésemre hajszálpontosan ugyanazokkal a szavakkal vála­szolnak (a teszteket külön végzem velük). Tizenegy évesekkel elvé­geztem a pszichotronikával foglal­kozó Rejdák doktor telepátia­tesztjét és a statisztikailag érvé­nyes adatok szerint az egypetéjű ikrek valóban eltalálták, mit gondol a másik. Magam sem hinném, ha nem láttam volna. Viszont nem csoda, mert valóban egy húron pendülnek, egyformán vannak fel­hangolva, beprogramozva, s tulaj­donképpen egy emberről van szó két példányban.- Köszönöm a beszélgetést. FRIEDRICH MAGDA nő 15

Next

/
Oldalképek
Tartalom