Nő, 1990 (39. évfolyam, 1-52. szám)
1990-12-12 / 50. szám
zett elő életünkben, megmutathattuk, mit érünk. És miért? Mert — „nem engedtük, hogy önző kívánságaink válságba sodorjanak, tanultunk az addigi tapasztalatokból, és óvatosan cselekedtünk." v Minden ment, mint a karikacsapás. Csak arra nem figyelmeztettek a csillagok, hogy — szép harmóniában — mindketten, a Kos is és az Oroszlán is, épp a Pilátus mennyei, fehér-kék magasságában kapjuk meg a tavaszi náthát. De — talán már ezt is az akkor kezdődő hét horoszkópja mondta be előre. És ez egyben tanulságul is szolgált — idejében kell értesülni. Sorsunk végzetvonalai a végtelenből futnak a végtelenbe, követni kell őket kiszámítható útjukon, sorsunkat mintegy egységben kell látnunk, vigyáznunk kell a metszöpontokra, és nem érhet semmi baj. És akkor — büszkén vállalva, hogy babonás'nak mondjanak! — egy látomás jelent meg előttem. Mi lenne, ha mindenki a csillagok utasítására bízná sorsát? Ha megfogadná Jacob Burckhardt ravasz tanácsát? — vagyis hogy a bekövetkezett jó nem cáfolja meg a rossz előjeleket' Földi paradicsommá válna a világ, elérkezne az örök békesség, nyugalom, délceg kiegyensúlyozottság. Nem lépnénk rejtett csapdákba, nem érhetne semmi rossz. Egyetlen udvarias, önzetlen egység, testvéri ölelés lenne a világ, maga a földi öröklét. Mert a horoszkóp — születtél akár a Kos, akár az Oroszlán, a Vízöntő vagy a Szűz jegyében! — neveli jellemedet, felkészít a jövőre, megbarátkoztat ellenségeiddel, szorosabbra fűzi barátságaidat, felemeli a gyengét, letöri a hiúság szarvát, önbizalmat ad a tétovának, mérlegelésre buzdítja a magabiztost. Micsoda látomás! A hírlapok mást sem közölnek, mint a horoszkópot, nemcsak hetekre, hanem napokra, órákra, percekre beosztva. És az egész világ lesi a hírlapot, sorban áll érte, keresi a maga csillagjavaslatát, és elkészíti előre egy hétre, egy napra, a következő órára, percre a programját. És íme, a Hal jegyében született május 12-én délután fél hatkor „óvakodik kihívni maga ellen az ellenséget", és ugyanakkor az ellenség, aki történetesen a Mérleg jegyében született, megfogadja a tanácsot: „értse meg, akit ellenségének gondol, és csak jutalmazás éri." így találkozik és épít egy békés világot a Hal és a Mérleg; meggondolja — még az anyakönywezetö vagy az oltár előtt — az Ikrek és a Rák, hogy házasságot kössenek-e; az államférfi, aki a Skorpió jegyében látta meg az általa kormányzott világot, fegyver helyett békés jegyzékkel dönt az íjjas jegyében született másik államférfival a háború ügyében, hisz az egyiknek „megértő belátást" tanácsolt, a másiknak „higgye el ellenfele őszinteségét" ígért a horoszkóp; a fajüldöző aki a Vízöntő jegyében született, hallgat a tanácsra: „ne felejtse el, hogy felebarátja is ember", és felinvitálja a dél-afrikai villamosra a Szűz jegyében született négert, parolázik vele, és a néger nyugodtan felszáll, hisz olvasta ö is horoszkópját: „ne rettenjen vissza félreérthető meghívásoktól.. Micsoda fenséges látvány a horoszkópra hallgató, a sorsvonalakat derűs, tevékeny, áldásos összhangba hozó világ! Ez az Éden, ez az öröklét, ilyen Parnasszusról álmodik a költő, ilyen mennyországról a hívő ... A látomás a Keleti pályaudvar előtt véget ért. Szedelőzködünk, a peronon egy barátunk integet. —■ Milyen volt? — Nagyszerű! — adom le az ablakból a koffert. — És itthon? — Képzeld — szedegeti a kofferokat — Z. meghalt. — Iszonyú — adok le két kiló ausztrál gyapjút. — Mi baja volt? — Semmi. — És hívja a hordárt. — Kiküldték Londonba. És amilyen babonás. .. Várj egy kicsit! — A hordárhoz fordult. — A taxihoz! — Majd hozzám. — Szóval, jegye volt a keddi gépre, de elcserélte, mert a horoszkópjában az állt, pénteken kell utaznia. Már megyünk a hordár után a taxiállomásra. — És lezuhant a gép? — Dehogy. A reptéri busz összeütközött egy Mávuttal... — Hány halott? — Csak ö, szegény.
