Nő, 1990 (39. évfolyam, 1-52. szám)

1990-12-12 / 50. szám

THURZÓ GÁBOR

HOROSZKÓP

Légy óvatos! Utazás előtt nyisd ki a lezárt koffert — nem felejtettél-e otthon valamit?!

És okvetlenül nézd meg a horoszkópodat.

Lehetőleg nem csak a magadét, az útitársadét is. Ez biztonságot ad, vagy legalábbis elővigyázatosságra késztet. Ugyanakkor módot ad arra, hogy a legkellemesebben utazhass. Összehangolhatod a magadét útitársad horoszkópjával, és így, ha a jövőt nem is befolyásolhatod — hisz mit tehetsz a csillagok ellen! —, elviselhetőbbé teheted az együttlétet.

Minden a kofferban! Nem marad otthon pizsama, esernyő, borotvakészlet, semmi! Mit mond hát a horoszkóp?

A Kos jegyében születtem, sokszor adtam már hálát érte. Ezt ígéri az utazás első hetére: „Általános közérzetét a következő napok élményei erősen befolyásolják. Környezete nem mindig érti meg teljesen, 18-án és 19-én legyen óvatos!"

Az Oroszlán jegyében született a feleségem. Mit ígér neki?: „Ami e napokban önre vár, sokban ellentmond alapelveinek. Riadót fújhat ugyan, de vigyázzon, ne olcsó eszközökkel fizessen!"

így indultunk útra. És — nem hazudtak a csillagok!

Alighogy A.-ban kiszálltunk, szíves vendéglátónk nem értett meg teljesen. Tizenkét órát utaztunk egyhuzamban, vacsoraidőben érkeztünk, de vacsora helyett csak szives baráti szóval viszonozta a mi kétszeres vendéglátásunkat. És azonnal érdeklődött — mennyi nemes valuta van nálunk? És milyen szerencse, hogy egybe fénylettek csillagaink, hogy figyelmeztettek! — én óvatos voltam, feleségem nem fújt riadót, és se olcsó érvvel, se értékes valutával nem fizetett. Talán ezért kaptunk mégis vacsorát.

Nem illik babonásnak lenni, tenyérjósokra hallgatni, csillagokban bízni — de a fogadtatás meggyőzött róla, hogy ellent kell mondanunk alapelveinknek. Mindent a csillagokra hagytunk! És így a négy a.-i nap viszonylag kellemesen telt el. Persze, a Kos, társulván az Oroszlánhoz, riadót fújhattunk volna, okunk lett volna rá, hogy olcsó eszközökkel álljunk bosszút vendéglátóinkon. De hallgattunk. Vagy a tavalyi szép pesti napokra emlékeztünk, a Citadellára, a Mátyáspincére, az Operára. Vendéglátóinkat meghatotta a sok szép emlék; rejtett utalásokkal, szemérmes elismeréssel szóltak a gavalléros magyar vendéglátásról. Még a cigányzenére is örömmel.

nosztalgikusan emlékeztek vissza. Mindennap egészségügyi sétát javasoltak az A. körüli dombokon, fenyvesekben, módot adtak rá, hogy töviről hegyire megismerhessük a lakásukat, a televízió műsorát. De nem ismertünk meg egyetlen vendéglőt sem, és továbbra is csak rádióból ismertük a bajor népzenét. Ezzel természetesen nem sokat vesztettünk, szó sincs róla, hogy felhánytorgassuk.

Csak egyszer-kétszer próbáltuk kihívni magunk ellen a csillagokat. Egy gótikus söröző előtt alig leplezett kíváncsisággal álltunk meg, hisz tudtuk: négyszáz év óta ugyanarra a receptre főzik a sört. Egy kis kóstoló a hajdani idők ízeiből, semmi más!

Vendéglátónk elmondta az ősi receptet. Majd a küszöb előtt ismét megkérdezte: mennyi nemes valuta van nálunk?

— Kétszáz forint — feleltem — tízesekben.

— Mensch! — kiáltott fel. — Ez inkonvertibilis pénz.

És sétáltunk tovább. A sétán vendéglátónk igen okos közgazdasági ötlettel ajándékozott meg a középkori sör helyett. Felszólított, hogy én, közéleti ember — ő nevezett így —, győzzem meg hatóságainkat, hogy a forintot helyezzék sürgősen vagy legalábbis kővetkező látogatásunkig, dolláralapra. Természetesen megígértem.

Az a barokk kis cukrászda a Maximilian-strassén! Itt a feleségem állt meg, már-már támadó érdeklődéssel. Vendéglátónk most hozzá fordult.

— Steckt was hartes Geld im Portmonnaie?

A feleségem mosolygott. így mosolyoghat egy

oroszlán.

— Gud i helvete! — felelte kedvesen.

Vendéglátónk is mosolygott, az egyik germán

nyelvrokon nem értette meg a másikat. De annyit megsejtett, hogy a válasz egészen mást tartalmaz, mint a pénztárcában lapuló nemes valuta számadatait. S így továbbsétáltunk. De megérte — épp kisütött a gótikus tornyok felett a hűvös, szikrázó nap.

A horoszkóp! Ne nevessen ki senki — így vált a horoszkóp a jellem iskolájává. Ha nem figyelmeztet, nyilván másként viselkedünk. De így — nem engedtük, hogy „a következő napok élményei közérzetünket befolyásolják". Hallgattunk, nem mondtuk ellent, láttuk, amit mutattak, nem láttuk, amit mi akartunk látni. Úgy távoztunk őseink szégyenmezejéröl, a Lech-mezőről, hogy azt sem tudtuk, merre folyik a Lech. S úgy

látogattunk el Münchenbe, mintha ott se lettünk volna.

De azért szép volt, jó volt.

Szép volt, jó volt a közös autóút is, a Bodeni tó partján, át Svájcba. Egyszer áthatolhatatlan ború, aztán párásán csillogó, alpesi napfény, seprökavargó hóvihar után vékonyan elszaladó esők, tejfehér látóhatár, aztán diadalmasan felragyogó hegycsúcsok. Időnként lassítottunk, vendéglátóink megették a magukkal hozott stullét, vagyis szendvicset, kortyoltak hozzá a termoszkávéból. Az Oroszlán már-már riadót fújt, a Kos ragaszkodott a csillagokhoz — nem kérdeztük, miért nem kínálnak minket is?

De a búcsú Zürichben megható volt, ha rövid, katonás is. Szívélyes akkor is és baráti, ha a búcsúzkodás egy vonzó elemét nélkülözte is: „Grüss Gott"-tal búcsúztak. „Auf Wiedersehen" helyett.

Álltunk, szabadon lélegezve az alpesi levegőt, a Limmat partján. Megálltuk a jellem próbáját, mégpedig derekasan. És csak a szállodában derült ki, hogy hibáztunk, fölösleges volt az óvatos udvariasság, szerénység. Az autóút előestéjére ugyanis már mást irt elő a horoszkóp. Ha ismerjük!...

A Kos jegyében születettnek ezt ajánlotta: „Mondja ki, ami a hegyiben van, nem éri bántódás."

Az Oroszlán jegyében születettnek pedig: „Nagy sikert arat, ha nem leplezi igazi érzelmeit."

De már késő volt — sehogy sem értük volna utol a Lausanne felé suhanó baráti Mercedest.

Egy hét Svájcban — egy hét a horoszkóp jegyében. Minden bevált, mert mindent megfogadtunk. „Anyagi eszközeink — mint a Kos jegyében születettnek ígértetett — bőséges örömet okoztak." Az Oroszlán jegyében született is engedelmeskedett: „Nem árt jól gazdálkodni, 23-án vagy 24-én mellőzzön egy fölösleges kiadást." Mellőztük, nem néztünk meg egy új nyugatnémet filmet. És másnap beigazolódott a jóslat — olvastuk a kritikát.

Vak bizalommal, minden lépésünk előtt a horoszkópot vettük elő. S erre nemcsak addigi tapasztalataink buzdítottak, hanem a bölcs Jacob Burckhardt tanácsa is: „A jó, ami bekövetkezik, nem cáfolja meg a rossz előjeleket. így hát számunkra — egybehangolva jóslatainkat — „Csupa kellemeset tartogattak a következő napok, egy ajánlat elfogadása döntő változást idé-