Nő, 1990 (39. évfolyam, 1-52. szám)
1990-11-06 / 45. szám
Yumwlalik Baghdad KUWAIT-Amman mm $AUDI BAHRAIN-j- i ARABIA Dhah'a" /f Riyadh, / AS A PERCENT Of TOTAL ARMED FORCES M&jfcu*- |i: k -TMtemZ ■z:n. m Megszakadt a vakáció. Brenda Langlois tizedes a lányától búcsúzik az öbölbe való behajózás előtt Women in the U.S' Military IN THOUSANDS pedig még csak számításba sem jött. kétéves katonai akadémiát kívánnak nyitni nők számára. A demográfusok jövendölésének némiképpen ellentmond az amerikai katonai szakértők véleménye. akik szerint az amerikai hadseregben a nők majd csak annak elenyésző részét képezik. A vezető katonai posztok betöltésére ez máris érvényes. Az egyik ok az a bizonyos sokat vitatott ellentmondás az élvonalbeli harcot illetően. Hogyan kerüljenek magasabb posztra, ha nem tudnak bizonyítani? Hogyan bizonyítsanak, ha tilos számukra az élvonalbeli harc? Sokan a Szaúd-Arábiában való szolgálatot most kiváló lehetőségnek tartják a bizonyításra. Remélhetőleg azonban nem harcban kell majd bizonyítaniuk, „mindössze” óriási lelki megterhelésnek lesznek kitéve . . . FELDOLGOZTA: FRIEDRICH MAGDA '** *i l itius MrUHJMtv srwswvu. A nőiesség hiányával vádolják őket... Egy francia önkéntes kiképzése folyik Táblázat, amely az amerikai hadseregben szolgáló nők számának emelkedését mutatja 1973-tól, ezrekben kifejezve (összesen a hadsereg 11 százalékát képezik ma) Ön- és közveszélyesek-e a haditudósító nők? — teszi föl a kissé meglepő kérdést az olasz Panoráma. A dolog nem is annyira meglepő persze, ha tudjuk, hogy az itáliai sajtót a közelkeleti válságról sok kiküldött újságíró tudósítja, köztük öt nö is. „A palesztin felkelés három éve alatt számtalan, Bejrutban tett látogatásom során ugyanazokkal a problémákkal néztem szembe, mint férfikollégáim" — állítja a hetilap hasábjain Negliana TERSINI, a Tg3, a hármas csatorna tévéhíradójának riporternője. „Mindössze egyszer mondták fel az idegeim a szolgálatot, amikor egy ellenőrzőponton lehülyéztem egy libanoni századost. Olyannyira elképedt női szemtelenségemen, hogy átengedett bennünket. Az operatőr azonban megjegyezte: a katona tekintetéből jól kiolvasható volt a gondolat — vagy letartóztat, vagy kinyír bennünket, esetleg hazamegy és felpofozza a feleségét, hogy kiköszörülje a megalázott férfihiúságán esett csorbát." Negliana Tersini egyébként igencsak csodálkozik azon, hogy miért vált ki ekkora meglepetést az, hogy nők is szerepet vállalnak a haditudósítások készítéséből. „Néhány évvel ezelőtt talán újdonságnak számított még a dolog. De mostanában ezeken a feszültséggel terhes helyeken csak úgy nyüzsögnek a világ minden tájáról érkező újságírónők." Az olasz közvéleményt mindazonáltal meglepte, hogy az állami televízió kizárólag női riportereket küldött a Perzsa- (Arab) öböl térségébe a félig háborús helyzetekről hírt adni. Carmen LASORELLA a Tg2-öt, Claudia D'ANGELO a Tg1 -et, a Tg3-at Francesca BARZINI tudósítja. A La Republica szemleírója el is nevezte őket „olasz Charlie angyalainak", de hívják őket a „tercett"-nek is. Egy másik újságírónő, Bimba DE MARIA pedig kifejti: „Egy nö, aki háborúról tudósít, egészen máshogy közelíti meg az eseményeket, mint egy férfi. Talán kevésbé érdeklik a rakéták, viszont jobban izgatja az, hogy mit érez egy katona, aki az életét kockáztatja. Viszont mindenkit biztosíthatok, hogy mi nők, nem ijedünk meg jobban, mint a férfiak." A külpolitikai rovatvezetők, akik persze mind férfiak, jobban aggódnak kolléganőikért. MARIANO SQUILLANTE, a Tg2 főszerkesztője indokol: „Nem szívesen küldtem a lányokat Bagdadba, hiszen nemcsak eltévedt töltényeknek eshetnek áldozatul, hanem nemi erőszaknak is .. —M-nő 9
