Nő, 1990 (39. évfolyam, 1-52. szám)
1990-11-06 / 45. szám
Amikor George Bush. amerikai elnök katonákat vezényelt a Perzsa-öböl térségébe. Lisa Smith katonai szakértőt is behívták. Meg kellett szakítania nászútját. otthagynia újdonsült férjét. Bevallotta, hogy először nagyon megrémült, később a helyszínen azonban már jó érzés kerítette hatalmába az ügy szolgálatát illetően. Hasonlóképpen járt Kathy Higgins őrnagy és még sokan mások, akiknek — remélhetőleg csak egy időre — az otthon biztonságát, kényelmét és melegségét Szaúd-Arábia homokjával kellett felcserélnie. -Igen — mondják —, hiányzik a kisfiam, a féljem, a családom. Nagyon szeretem őket. de ugyanakkor van egy hivatásom, amelynek itt és most kell eleget tennem ..." És nem marad számára más hátra, mint — mondjuk — magával vinni a kisfia által boldogra és gondtalanra rajzolt kiskacsát . . . A nők tulajdonképpen minden eddigi amerikai háborúból kivették részüket. Szerepük azonban sohasem volt ennyire ..előkelő", felelősségteljes és egyben veszélyes is. mint éppen most a Közel-Keleten. A Pentagon nem ad ki pontos adatokat az amerikai haderőt illetően, de a katonai szakértők hozzávetőleges számításai szerint a Desert Shield hadműveletben néhány hét leforgása alatt II százalékban vontak be nőket. Tehát — ismélcsak — hozzávetőlegesén annyit, amennyien a hadsereg egészében szolgálnak. A legtöbben az egészségügyieseknél. rádiósoknál, az ejtőernyősöknél, hadtápban, a lelkészek soraiban. a jogászok körében, s a katonai rendőrségnél szolgálnak. Helikoptereket, tankokat és fegyvereket tartanak karban, feltöltik az üzemanyag- és víztartalékokat. Ott vannak az élvonalban. de nem egészen. Majdnem ugyanazt csinálják, amit a férfiak. Kivéve egyet: sohasem harcolhatnak a tűzvonalban. A széleskörű változások ellenére a nők továbbra sem vehetnek részt nyílt harcban. A légierő, a haditengerészet és a tengerészgyalogság számára ez a tilalom törvényerejű; ami a szárazföldi gyalogságot illeti, itt inkább a hagyomány érvényesült. A definíció sem egészen tisztázott, vagyis az. hogy mit is jelent pontosan körülhatárolva a ..harc”. A haditengerészei és a lengerészgyalogság csak a támadásban való részvételt tiltja. A nők harci és hadseregbeli kötelezettségeit újabban nem csupán az Egyesült Államokban igyekszenek definiálni. A brit királyi légierő, amely szinte az utolsóként engedélyezte a pilótanők kiképzését, a közeljövőben már engedélyezni szándékozza a pilötanök belépését harci területekre. Ez alól azonban továbbra is kivétel a vadászrepülőgépek irányítása. Izraelben csupán az 1948-as függetlenségi harcol követően, a nagyszámú emberáldozat láttán tiltották be a nők tűzvonalbeli harcát. Addig vállvetve harcoltak a férfiakkal. Ma valójában már csak egy maroknyi ország — Belgium. Kanada. Dánia, Norvégia és Hollandia — engedélyezi a nőknek ezt a fajta katonai szolgálatot. Hollandiában például 1982-ben engedélyezték a nők teljes fokú harci bevetését, s először itt. tehát egy holland pilótanő (hadnagy) szerzett kiképzési az F-16-os bombázóra. Az Egyesült Államok és több más ország sem kívánt ilyen messzire elmenni. Ugyanakkor azonban az említett harci tilalom reális veszély esetén és bizonyos hadműveleteknél hátránya is jelenthet. Az amerikai tengerészgyalogság például az Öböl-válság kitörésekor szándékosan visszatartott olyan egységeket, amelyekben nagyobb számban nők szolgáltak, hogy még véletlenül se kerüljenek összetűzésbe az érvényben levő törvénnyel. Még akkor is, ha védekező állásban maradtak volna, ezekben a napokban valóban nem lehetett tudni, mi várja őket az Öbölben. A létező írott és íratlan szabályok aligha érvényesülhetnének, ha kitörne a háború. Vagyis a katonai szolgálatot teljesítő nők aligha lennének kevesebb veszélynek kitéve, mint a férfiak. Több katonai szakértő egybehangzó véleménye szerint a haditechnika fejlődése és a kilencvenes évek stratégiája bizonyos katonai egységek és irányítóközponlok leépítéséhez vezetnek. A holland védelmi miniszter szerint például manapság már egyre nehezebb különbséget tenni a hadsereg „harci" és ..nem harci" (talán védelmi) funkciója között; a hollandok nem is választják szét a kettőt tehát nem okozhat nekik különösebb fejtörést az amerikaiak dilemmája a nők élvonalbeli bevetéséről. Amerikában az életet adó nőnek hagyományosan magas társadalmi presztízse van. Sokak számára itt a teljes harci felszerelésben hazaérkező nő látványa szinte visszataszító. Az emerikaiak Perzsa-öbölbe való jelenléte az ezzel kapcsolatos parázs viták fellángolására adott ismét alkalmat — politikusok, katonai szakértők, s maguk az érintettek, a katonák között is. A légierő kapitánya. Renea Toliver szerint bozalmas látvány a hadszíntéren haldokló nő. Cseppet sem szebb, vagy felemelőbb egy megölt katona látványa. Egyes vélemények szerint — s ez némiképpen ellentmondásban van azzal a ténnyel, hogy az amerikai hadseregben szolgálók 11 százaléka nő — a nők nem nagyon igyekeznek bekerülni a hadsereg kötelékébe, nem kívánnak harcolni. A republikánus Beverly Byron szerint azok A MAMA HÁBORÚJA • NŐK A HADSEREGBEN • ÚJ HARCMODOR • MEGOSZTJÁK A SZOLGÁLATOT, VÁLLALJÁK A VESZÉLYT a nők, akikkel hivatala betöltése kapcsán beszélt, teljes meggyőződéssel vallották, hogy nem akarnak az élvonalban lenni. Ráadásul sok nő úgy érzi a hadseregben, hogy erejük kárba vész. Ennél sokkal keményebb kijelentéseket is tesznek, mondván. nem a cserkészek lánycsapatába, hanem a hadseregbe jelentkeztek önként. Leola Davis szerint, aki a texasi Fort Hoodban állomásozik, egyszerűen csak azt akarják csinálni, amire kiképezték őket. A közvélemény pedig — úgy tűnik — mindezzel egyetért. A Panama-inváziót követően a New York Times és a CBS News közvéleménykutatása szerint az amerikaiak 72 százaléka egyetért a nők élvonalbeli harcának engedélyezésével. Az emberek tudatában szinte ősidők óta él az az ellenérv, hogy a nők nem elég erősek a harcra. Ed Scholes generális nyíltan felteszi a kérdést, vajon mennyire alkalmasak a nők cipelni, viselni a terhet, a fegyverviselés terhét — reálisan és átvitt értelemben is. Egy idős liszt szerint a katonai vezető elsősorban olyanokat akar maga mellett tudni, akik bírják az óriási megterhelést, az ellenség támadásának óriási terhét. Ma azonban egyre nyilvánvalóbb, hogy a jelenlegi hadviselésben nem is annyira az izmokra, mint az agyra van szükség. A sikeres hadvezetés kulcsa, hogy valaki a komputer képernyője előtt tudjon dönteni a megfelelő pillanatban megnyomni a gombot, amely a pusztító fegyvert kioldja. A férfiak pedig — a haditengerészet egyik volt tisztje szerint — nem bizonyulnak jobbnak a videojátékokban, mint a nők.. . Másrészt azok a nők. akik úgy döntöttek, hogy- a hadseregben szolgálnak, egyáltalán nem óhajtanak engedményeket a nemükre való tekintettel. Ha teljesítik az igen szigorú teszteket és feltételeket — vélekedik Schroeder parlamenti képviselő —, senki sem utasíthatja őket vissza, mondván, nem megfelelőek a génjeik. A női haderők létéről és nem létéről folytatott vitának még egyéb szempontjai is vannak; sokak szerint a nők ellentéteket visznek a hadseregbe, megbontják a férfiközösségre jellemző egységet. A férfiak — vélik tudni — szinte kényszert éreznek arra. hogy a nőket védelmezzék, esetleg arra. hogy szerelmi viszonyt folytassanak velük, ahelyett, hogy — mint az a hadseregben kívánatos lenne — egyenrangú partnerekként kezelnék őket. Brian Mitchell, egy leszerelt kapitány — aki egyébként könyvet írt az amerikai hadseregben végbemenő feminizációról — szerint „a férfiak nem tudják férfiként kezelni a nőket”. Egyesek nézetei szerint itt vele született ösztönöket kellene leküzdeni, hogy ne így legyen, s hogy férfiak és nők egymás mellett harcolhassanak az élvonalban. Sok nő nem veszi komolyan ezeket a megjegyzéseket, mondván, miért ne lennének jól meg a férfiakkal az élvonalban, ha a nem harci egységekben teljes az egyetértés. Előítélet dolgának tartják az egészet. Franciaországban, ahol a hadseregben 4 százalékban teljesítenek szolgálatot a nők, a kalonanők arra panaszkodnak, hogy a férfiak kétségbe vonják nőiességüket, sőt leszbikussággal vádolják őket. Az izraeli hadseregben szolgáló nők szintén fájlalják a megkülönböztetést: a csinos nők itt állítólag a hadseregben könnyebb munkahelyekhez jutnak, mint a kevésbé attraktívak. A nézetek és valós helyzetek különbözőségét az is tükrözi, hogy az amerikai hadsereg kötelékében szolgálatot teljesítő nők arra panaszkodnak, hogy kétszeresen meg kell dolgozniuk minden elismerésért. Talán ennek a reális igyekezetnek köszönhetően a vezérkari főnökök szerint a nők éppolyan jó teljesítményt nyújtanak, sőt olykor még jobbat, mint a férfiak, ami a hadsereg által osztott kitüntetésekben is megnyilvánul. A legtöbb nő. aki az elmúlt hetekben Szaúd-Arábiába hajózott át. nemcsak szülővárosát, otthonát hagyta maga mögött. hanem a féljél, a gyermekét, a gyermekeit is. Az Egyesült Államokban ezt a hadműveletet kissé gúnyosan a „mama háborújának” nevezik, amiért oly szokatlanul sok nő teljesít ott szolgálatot. A hadsereg kötelékében szolgáló nők tudják, mit vállaltak. S ha netán mindkét szülő katona, mozgósításukkor is gondoskodniuk kell gyermekeikről. Legtöbben természetes hivatásnak tekintik, amely ugyanúgy, mint a többi más sem tűr halasztást. Előre nem lehel kiszámítani, hogy hány nő vállalja még ezt a hivatást. A demográfusok azonban azt jósolják, hogy több ipari — és kevésbé fejlett — országban is növekvő mértékben számíthatnak a hadsereg kötelékében szolgáló nőkre. Japánban, ebben a hagyományőrző országban, ahol ez Változó szerepek!?
