Nő, 1989 (38. évfolyam, 1-52. szám)

1989-01-24 / 5. szám

FÓRUM ■■■■■■I “c Mi # £ <■’* r-’1 * «.-1 ‘i*<. \ ■ t Szervezeti élet A nőszervezeti kongresszus és az első szlovákiai kézimunka-kiállítás centená­riuma tiszteletére reprezentatív országos ki­állítást szervez az SZNSZ KB. „Az élet szép­sége” mozgalom aktivistáinak találkozóján megfogalmazott célok szerint mindannak a legjavát szeretnék a nyilvánosság elé tárni, amit a nöszövetségi alapszervezetek művé­szeti csoportjai állítanak elő, a hagyomány­­ápoló hímzésektől kezdve egészen a modem amatőr képzőművészeti munkákig. A vitában sok szó esett arról, mi az, ami egy országos kiállítást igazán színvonalassá tehet. A nép­rajz ismerői amellett kardoskodtak, hogy a népművészet modem applikálói közül csak azok juthassanak el a tárlatra, akik igazán avatott munkát végeznek, nem pedig rejtett giccset állítanak elő. Helyi és járási bemuta­tókon kellene összegezni, hol mi található, azt követően pedig egy szakértő zsűrinek kellene kiválasztania a legjobb munkákat, egységes kritériumok alapján. Elsősorban a „műfajokat" szeretnék gazdagítani egyesek, mások pedig azt vallják, a kevesebb néha több, tehát mindenből a legjobbat kell be­mutatni. Egyben azonban mindenki egyetér­tett : a kiállításnak a szlovákiai tájak népmű­vészeti gazdagságát kellene szemléltetnie, lehetőleg eredeti tisztaságában. Több résztvevő adott hangot azon meg­győződésének, hogy az alapszervezeti kézi­munkaköröknek a jövőben tovább kellene lépniük, szakemberek tanácsát kellene kérni­ük, hogy tudatos munkát végezzenek, s ne egy-egy felkapott, kevésbé értékes divat (olykor giccs) hódolóivá váljanak. A kézimun­ka, s rajta keresztül a népművészet alapos megismerése, szépségeinek, motívumkin­csének tudatos tanulmányozása közelebb vezet önmagunk és népünk megismerésé­hez, gyökereinkhez, ahhoz a múlthoz, ame­lyet megőriznünk nemcsak áldásos, hanem kötelesség is. _fS_ Nemrég Bélán (Belá) Varga Kálmánnéval. a nőszervezet elnökével beszélgettem, aki már tíz éve van ebben a tisztségben. Az Érsekújvári (Nővé Zámky) járás keleti részén lévő 492 lakosú községben hetvenhat tagja van a nőszervezetnek. Az évzáró tag­gyűlést már régebben megtartották, akkor összegezték, hogy társadalmi munkában tagjaik a községben lévő parkokat, virágokat rendszeresen gondozzák, gyermeknapon az óvodásokat megajándékozzák, és mesedélu­tánt tartanak nekik. Az idős falubelieket is minden évben meg­látogatják, a betegeket többször is. Az el­múlt évben hathetes főzőtanfolyamot ren­deztek, melyen tizenhatan vettek részt. A taggyűlésen vállalták, hogy fejenként 4 órát dolgoznak le a mezőgazdasági csúcsmunkák idején, hogy hetilapunkat további öten előfi­zetik, és öt új. fiatal tagot is felvesznek soraikba. Varga Kálmánné elnöknek, az egész szer­vezetnek további jó munkát kívánunk. Dr. HOFER LAJOS Köztünk élnek Az ipolynyéki (Vinica) népkönyvtár 1978- ban, a Nagykürtösi (Vefky Krtís) járásban elsőként nyerte el az SZSZK Kulturális Mi­nisztériuma díját, a „Példás könyvtár" címet, melyet azóta már másodszor védett meg Terebessy Zoltánné könyvtárvezető. — Miért ez a fény a szemedben ? Semmi veszteség nem ért volna, ha most másodszor nem véded meg a címet? — Tudod, nekem ez a könyvtár az életet jelenti. Tizenkilenc évi munkám van benne, én raktam le a „nagykönyvtár" alapjait. Tisz­ta lappal indultam, álmaim álma néha öreg bútordarab és közel egyezer kötetnyi könyv volt. Ezt az álományt Vicián Margittól vettem át; olvasótábora már neki is volt. de a könyvtár akkor még csak hetente egyszer volt nyitva ... Én ezt kevésnek találtam. A hibás könyveket kiselejteztem, s ha csak lehetett, mindig vásároltam újakat, így most már 12 958 darab van a polcokon. Ebből 8 047 a magyar nyelvű. Szépirodalmi könyv 5 700 van, 3 640 a gyerekkönyv. 697 olva­sóm van, s aminek nagyon örülök: sok közöt­tük a fiatal. — 1988 januárjában „beköltöztünk" a volt óvodaépületbe. Szép, esztétikus, ottho­nos. Azóta berendeztem a zenesarkot, ösz­­szegyüjtöttem 97 lemezt. Vannak kedves meselemezeim is. Jól érzem itt magam, ez a második otthonom ... különben az első is igazi számomra. Három helyes nagyfiú ma­mája vagyok ... És dolgozom még a Csema­­dokban, a vöröskeresztben, a nőszervezet­ben. A tizenöt tagú olvasókört vezetem. A volt könyvtár helyén most ifjúsági klub van. Bizony, féltem, hogy eltávolodnak tőlem a fiatalok, ha távolabb leszek tőlük, de kelle­mesen csalódtam. Rendszeresen jönnek, ze­nét hallgatnak, könyvet cserélnek, újságot olvasnak, mert itt 39 féle áll rendelkezésük­re. Az ifjúság segítőtársam is. szorgalmazzák az együttműködést. Zsigmond Dénes SZISZ-elnök fellendítette a szervezeti életet, a kezdeményezést, a közös munka sikerét. — Mégis: mit tudtok ti közösen csinálni?! — Hát együtt emlékeztünk meg járásunk keletkezésének 20. évfordulójáról, együtt vettük számba járásunk híres szülötteit, kvízt rendeztünk, amolyan krónikalapozgatást, klubesteket, komolyzenei összejöveteleket. Oroszlán Marika az én kabalám. Munkába lépésemkor tőle kaptam az első verset és az első csokor virágot. Azóta felnőtt, tag és segítőtárs. Három éve sokat segít Molnár Sándomé, aki félállásban itt dolgozik ... De pillanatnyilag ö a kultúrház ideiglenes veze­tője. így én most magam vagyok. A pedagó­gusok közül Kossuth Lajosné és Siket Ibolya segíti konkrétan a munkámat... — És az olvasóid? Közülük kit tüntetnél ki? — Az év rekordere Mics József Felső­nyékről. Ő toronymagasán vezet. De nekem az is nagy öröm, hogy már az óvodások is járnak látogatóba... — Van még teijesületlen kívánságod? — Van. Az álmom: egy videó. Tudom, költséges óhaj, pénzkérdés... De nagyon jó lenne! Ám addig is várom, sok szeretettel várom az olvasni vágyókat, a zenerajongó­kat! DEÁK SÁNDORNÉ [Mindenféle Amikor az óév tengelye nyikorog és elérkezik az új év, megélednek a külön­böző szokások a kisebb településeken is. A koccintgatások mellett újabban színes petárdákat durrogtatnak. Amolyan békés háború ez, amitől irtóznak az állatok is. Ilyenkor kivonul az utca népe és boldog új évet kíván egymásnak. -• Mi, hatvan körüliek Heterogén osztály voltunk mi huszon­egyen. Ádáz vitákat folytattunk csoportok­ra oszolva, a három-négy diktatórikus haj­latmi vezéregyéniség ellen mégis összefog­va. a fiatalokra jellemző mély igazságér­zettől hajtva, hogy az osztályban a demok­rácia érvényesüljön. Az indulatok elhalvá­nyultak a tanépület falain kívül. A nagy kertben, a pavilonszerben elhelyezett épü­letek egyikében, az internátusbán, más csoportosulásban, esténként vidám párna­csatákat vívtunk, ezer diákcsinyt követ­tünk el, vagy komolykodtunk az élet dol­gairól. Este tízkor ráült a csönd a lány inté­zet zárt világára, hogy reggel hatkor, télen-nyáron kiugorjunk az ágyból a „he­tes” keltésére és tornázni menjünk, télen a jéghideg tornaterembe, jó időben „a játék­terünkre”. Aztán estig nem volt megállás, délelőtt elméleti oktatás, délután gyakorla­ti. amelybe beleférlek a mezőgazdasági ismeretek, a kertészet, a gyümölcstermesz­tés. Néha kissé kényszeredett, de alapjá­ban véve mégis vidám révületben szágul­doztunk a szuperül felszerelt tankonyhá­ból a francia- vagy zongoraórára. igen. a tehénistállóból a teniszpályára, a kézimun­kaóráról az önképzőkörre, a kosárfonásról a művészi tornára. Színdarabokat tanul­tunk be és táncokat. Mikulás-estet és farsangi bált rendeztünk mi „nagyok", énekkarunk Kodályon nőtt fel. Sok volna még sorolni. Vasámaponkén kiemelked­tünk a megszokottból, belebújtunk könyv­tárunk jó könyveibe, barátnői tereferéket folytattunk, és ha kimentünk a városba — tanárnői felügyelettel —, fölvettük sötét­kék egyenruhánkat és hetykén a fejünkbe vágtuk a Bocskai-sapkát, melyen sávok jelezték az évfolyamokat. Néhány tanár­nőnket rajongva szerettük és tiszteltük, nemcsak tanítottak, de neveltek is bennün­ket, életre szólóan. így érkezett el a búcsú­zás szomorúsággal vegyes öröme. Sokolda­lú felkészültséggel, de talán túl idealiszti­kus elképzelésekkel léptünk ki a nagybe­tűs Életbe, amely a maga valóságával hamarosan és drasztikusan mutatkozott meg számunkra. A napfényes évek után a háború borzalmai sodortak el, vagy szét bennünket. .. Most itt várakozunk egymásra, kissé elnehezülten vagy összementen, fiatalosan vagy öregesen, mindenesetre feltéve a szemüveget, hogy jobban lássuk az érke­zőt. aki az ötvenedik találkozónkra jött. Sajnos egyre kevesebben. I. a legújabb divat szerint öltözve, csupa mosollyal fogad mindenkit, fáradhatatlan szervezője az ötévenkénti találkozóknak. Jobban ráér, nincs gyereke. Volt. Buda­pest bombázásakor szülte a pincében. A nyirkos, hideg helyiségben az újszülött tüdőgyulladást kapott, nem volt segítség, meghalt. I.-nek egészségi állapota miatt több gyereke nem lehetett. Most tudtuk meg többen, hogy a kedves vidám K. fiatalasszonyként, gyermeket várva pusz­tult el egy koncentrációs táborban. E. is ott hah meg. Induló pályánkról erőszakosan kilendít­ve győztünk talpra állni. A csinos kis szőke B„ akinek sokszor halvány fogalma sem volt a leckéről, az életben is bukdá­csolt bizony. Alig 18 évesen a mamája férjhez adta egy jóval idősebb férfihoz. Nem tartott sokáig a házasság, az újabb próbálkozás sem, míg végül, bár nehezen, megtalálta a helyét és a párját. Röntgeno­­lógusként dolgozott évekig. Többen he­lyezkedtek el az egészségügyben és irodák­ban. A kiegyensúlyozott £ énekesnőként talált hivatást, nyugdíjasként egy slcanzei felügyelője és saját csodás kertjének müve lője. A másik £. irodai munkája mellel szebbnél szebb régi motivumú kézimunkái gyártója, országos díj tulajdonosa, kiállító sok nyertese, munkáival Párizsig is eljut va. Unokái ndiázója. M., aki hunyorgi szemmel órák alatt is falta az olvasnivalói ma műfordító, angolból és franciából. A és V. vidám, kiegyensúlyozott teremtések négygyermekes családanyák, sok unokc ved. Mindenki felderíti a családjukról kt szült fényképek láttán. A nyolcgyereke családból származó V. is. bár kisebb est tátijának, de még ma is fáradhatatla támasza, segítője gyermekeinek és nég unokájának Évtizedekig a pult mögöi állt, változatlanul szívélyes szolgálatkés: seggel, udvariassággal, melyet sok vev még ma is visszasír. Ketten belerokkanta a megpróbáltatások terhébe. /. az álmodi zó, a kultúrára éhes. a szépen öltözködt környezetéből kilendítve ideggvógyintézi lek lakója lett. ma élő halott, egy rokon jóságára utalva tengeti életét. D. pedig, mindenkin segítő kedves osztálytárs, be dog menyasszonyként volt kénytelen b\ csúzni a háborúba menő vőlegénytől, at nem tért vissza soha Előbb a munkál menekült, azután külföldre ment, máj na 6

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom