Nő, 1989 (38. évfolyam, 1-52. szám)

1989-10-31 / 45. szám

Két éve kísérletezünk, úgy tűnik, most már rendszeressé válik a tevékenységünk — újságolja dr. Tóth Mária gyermekorvos, az SZNSZ Komáromi (Komárno) Járási Bizottságán a családi szakbizottság elnöke. — Harmincöt-negyven tagja van kismamaklubunknak, havonta találkozunk egy-egy órára, hogy megbeszéljük a kisgyermekek nevelésével-gondozásával kapcsolatos dolgokat, problémákat.

A barátságos kis ülésterem a Nemzeti Front székházában persze egyszerre nem tudna ennyi embert befogadni, mert ide a kicsikkel együtt jönnek a fiatal marnák, és egy-egy klubdélután addig tart, ameddig a gyerekek türelme. Tízen-tizenketten vannak egy-egy alkalommal, s az előre eltervezett téma mellett minden más gond, probléma, kérdés terítékre kerül.

— Több mamával már bizalmas viszonyban vagyok, nem csak a kicsivel kapcsolatos gondokat osztja meg velem — így Tóth doktornő. — Tanulniuk pedig van mit! Nagy örömünkre szolgál, hogy a mai fiatal anyák nemzedéke tud is, akar is szoptatni, velük hát elsősorban nem a szoptatás előnyeiről kell elbeszélgetni. Azt kell megbeszélni velük, hogyan kell táplálni a csecsemőt később, mikor kaphat zöldséget, gyümölcslevet. Mert ezen a téren sok változás volt az utóbbi években. Ma már nem elég megkérdezni a tulajdon édesanyánktól, ő annak idején hogyan csinálta. A civilizációs ártalmak annyira felhalmozódtak, hogy a csecsemőket tudatosan kell óvni tőlük. Bármilyen is

az anyatej — mert szokták mondani, hogy nem elég erős —, öt hónapig csak ezt kellene kapnia a kicsinek. Ma már nincs olyan megkötés, hogy háromóránként kell szoptatni, az etetések száma gyermekenként változó. Ha éhes a baba, meg kell szoptatni. Öthónapos kor efőtt nem ajánlatos gyümölcsöt, zöldséget adni a kicsinek. Ha mesterségesen kell táplálni, mert az anyuka nem tud szoptatni, akkor is csak Feminar tejport kapjon a baba. Hozzá természetesen teát és a gyermekorvos javaslata szerint vitaminokat.

— És miért jobb a szintetikus vitamin a természetesnél ?

— Mert az nem tartalmaz nitrátot. Elárulom — mondja a doktornő —, hogy mi megpróbáltunk házikertben biozöldséget termeszteni. Semmiféle vegyszert, műtrágyát, növényvédő szert nem használtunk, aztán megvizsgáltattuk az így termesztett sárgarépát — az eredmény elszomorító volt. Arra vallott, hogy rendkívül szennyezett a környezetünk, a légkör, a talajvizek ... Nem is javasoljuk az anyukáknak, hogy hasmenés esetén sárgarépalevet itassanak a kicsivel, visszatértünk a rizsnyákhoz. És az is újdonság, hogy csecsemőkorban igyekszünk gyógyszermentesen kezelni a beteg gyerekeket. A lázcsillapítás legjobb ellenszere a tea és a borogatás.

Arra tanítjuk az anyát, hogyan segíthet gyermekének abban, hogy tulajdon szervezete védekezörendszerét tudja mozgósítani a baj leküzdésére. Rá kellett jönnünk, hogy a túl korán elkezdett gyógyszeres kezelés nem hagyta kifejlődni a gyermek szervezetének természetes ellenálló képességét, hogy túl sok gyógyszert szedettünk velük indokolatlanul is.

Az egészségügyi ismeretterjesztés persze nem áll olyan jól, hogy ezek az információk közszájon foroghatnának. A rendelőintézetekben kirakott röplapokat elolvassák (vagy nem), ám ott nem lehet visszakérdezni, ha valami nem világos. A gyermekorvosi rendelőkben általában nagy a zsúfoltság, „szalagmunka" folyik, nincs idő beszélgetésre, legfeljebb csak alapvető taná-Ottjártunkkor ők voltak a klub vendégei

csők osztogatására. Tanácsadóba a kicsikkel szintén kötött időpontokban járhatnak a mamák, s mivel általában sorban állnak ott is, nincs idő alapos tanácskérésre. A kismamaklub hát nagyon okos „találmány", s hogy szükség van rá, a léte bizonyítja.

Életre hívásához kell azért az is, hogy alapos helyzetismerettel bírjanak az ügyben illetékes emberek, és meglegyen bennük a hajlandóság: tenni a dolgok megváltoztatásáért. A komáromiak külön szerencséje talán, hogy a jb titkára tisztségbe lépése előtt a járási pedagógiai-pszichológiai tanácsadót vezette éveken át, így aztán alaposan feltérképezhette a családi élet és nevelés minden gondját-baját, és konkrét tennivalókra tudta „lefordítani" a szövetség általános családi nevelési programját. Amikor pedig a jb családi szakbizottságát alakították ki, pontosan tudták, milyen szakemberekre van szükség. Tóth doktornő mellett pszichológus, pedagógus, sőt a jnb iskolaügyi szakosztályának vezetője is tagja a bizottságnak, és a klubot is látogatják.

Mig a mamák kérdeznek, tanácsot kapnak, a kicsik fel-alá sétálnak, vagy éppen a nem elfoglalt szakemberek valamelyike köti le figyelmüket. A szerény berendezéshez tartozik néhány játék, képeskönyv, színesceruza és egy halom papír. Az idillt varázsolja elénk, amikor a legifjabb „vendég", egy háromhetes kislány szopni kezd.

Az egy óra gyorsan elrepül. A gyermekek egyre hangosabbak, elegük van a számukra nem sokat mondó beszélgetésből. Az anyukák indulnak. Konkrét kérdéseikre választ, hasznos tanácsot kaptak. Csupán egyikük tanácstalan. Rövidesen egyéves lesz a kisfia, bölcsődébe kell adnia, mert a családi költségvetés az anya fizetésére is rászorul.

— Az a hatszáz korona, amit kapok, nagyon kevés. Mindketten fiatalok vagyunk, kezdő fizetéssel, már így is aligalig létezünk — mondja. — A gond az, hogy a közelebbi bölcsődében nincs hely, a másik pedig messze van ... Ha legalább a duplája lenne a gyermekgondozási segély, vagy úgy 1 400— 1 500 korona, akkor otthon maradhatnő 4