Nő, 1989 (38. évfolyam, 1-52. szám)
1989-10-24 / 44. szám
FÓRUM Kezdjük talán egy definícióval: mi a szakszervezet nálunk, hiszen mozgásba lendült körülöttünk a világ, változóban van minden, nem biztos, hogy az emberek nincsenek összezavarodva! Nem biztos, hogy pontosan tudjuk, mire hivatott ez a szervezet, és mire nincs már jogosítványa. — Nos hát: a szakszervezet kettős küldetésű. A dolgozók önkéntes tömörülése saját jogaik és érdekeik védelmére a munkáltatóval szemben, ugyanakkor feladata a szocialista építés zökkenőmentes biztosítása, és az anyagi javak igazságos elosztásának garantálása. — Akadnak vélemények, melyek szerint a szakszervezet nem lehet igaián érdekvédelmi szervezet, amíg a Nemzeti Front tagja. Ön mit szól ehhez? És milyen változások zajlanak jelenleg a szervezetben? — Nem hiszem, hogy a Nemzeti Front-beli tagság különösebben befolyásolná érdekvédelmi tevékenységünket, és véleményem szerint nem is ezen kell változtatni. A legsürgősebb feladatunk, hogy a gazdasági mechanizmusban zajló változásoknak megfelelően megváltoztassuk a szakszervezet belső felépítését, hogy a partneri viszonyok továbbra is meglegyenek a gazdasági életben és a szakszervezetek szerkezetében. Hangsúlyozom, ezek nem tartalmi változások, hanem formaiak. Az önfinanszírozó vállalatokban szükség van egy erős szakszervezeti üzemi bizottságra, hogy a dolgozók érdekvédelme biztosítva legyen, hogy az új gazdálkodásmód ne mehessen a szociális és létbiztonság rovására, hogy a munkakörülmények ne romolhassanak. Ezért is törekszünk elsősorban az üzemi bizottságok és a járási szakszervezeti tanácsok munkájának javítására, ezek erősítésére. Az új Munka Törvénykönyve nyilvánvalóvá tette, hogy minden járásban szükség van egy jogász foglalkoztatatására, aki ingyenesen ad tanácsot a rászorulóknak, és segít eljárni munkajogi ügyeikben. Nálunk megtörtént a felsőbb szervek alkalmazottainak 15 százalékos leépítése, így megvan az anyagi lehetőségünk arra, hogy ezt a feladatot végrehajtsuk, biztosítva általa tagságunk jogvédelmét. — A közvéllemény mégsem bízik egyértelműen abban, hogy ezt a védelmet a szakszervezetek nyújtani tudják. A nőszövetségi kongresszusokon is elhangzottak olyan javaslatok, hogy a szervezet működési helyét tegyék vissza a munkahelyekre a dolgozó nők érdekeinek fokozott védelme érdekében, mert az asszonyok nem tapasztalják, hogy az üzemi bielhelyezkedési gondokkal számolnak, és főként a nők tudatosítják, hogy a leépítések során ök kerülhetnek legelőbb az elbocsátandók listájára. Végül is ők azok, akikre a legkevésbé számíthat a vállalat, mert akármikor kiesnek a munkából gyermekeik betegsége miatt, vagy mert szülési, illetve gyermekgondozási szabadságra mennek! — Nem hiszem, hogy ezen a gondon segítene, hogy a nőszervezetek újra az üzemeken belül működnének. Sokkal összetettebb kérdés ez annál, semmint így megoldható lenne. A munkanélküliséggel mint átmeneti és helyi jelenséggel számolni kell, mert a ráfizetéses, r 95 . amilyen a nő A olyan a család 9 99 .(Engels) Beszélgetés Merva Lóránt mérnökkel, a Szakszervezetek Szlovákiai Központi Tanácsának titkárával zottságok nőbizottságai elegendő" súllyal nyomnának a latban. Ugyanakkor azzal is tisztában vannak az emberek, hogy a távlati fejlesztési tervek munkaerő-leépítéssel, átmeneti munkanélküliséggel, átképzésifcLELMlSZEgj /Q e9 a eT q n S. ^ fa? gazdaságtalan ágazatokat vissza kell fejleszteni. Az új és rendkívül szükséges ágazatokat azonban fel kell virágoztatni, s ott a munkaerő felvevőpiaca nagyon nagy lesz. Csakhogy ehhez tetemes beruházások hélkül nehezen teremthetők meg a feltételek. Többször is tárgyaltunk már a Szlovák Nőszövetség Központi Bizottságával a bennünket közösen foglalkoztató kérdésekről, sok mindenben egyet is értünk, és támogatóan lépünk fel a legfelsőbb fórumokon. Kiállunk a nők részmunkaidőben és rugalmas munkaidőben való foglalkoztatása mellett, elvégre az a fontos, hogy munkájukat elvégezzék, nem az, hogy nyolc és fél órát eltöltsenek a munkahelyükön. Gondoljuk, hogy a bölcsődék felszámolását és a gyermekgondozási segély kiterjesztését a gyermek hároméves koráig már az első szülés esetében is meg lehetne valósítani. Belső használatra számításokat végeztünk, ha azt a pénzt, amennyibe évente egy-egy gyermek bölcsődei ellátásának biztosítása kerül, az anyák kapnák meg, senki nem kényszerülne közülük arra, hogy megélhetési okokból visszamenjen dolgozni gyermeke hároméves kora előtt. Az ország pedig még így is nyerne rajta, mert egészségeseb gyerekeket nevelhetnénk, egészségesebb maradna a középnemzedék, a felszabaduló épületeket és munkaerőt pedig más égető gondok megoldására lehetne hasznosítani. Átvehetné őket például az egészségügy, hogy megoldódjék végre a rászoruló idős emberek intézményes gondozása és ellátása, kis befektetéssel egészségügyi központok, laboratóriumok létesülhetnének bennük az egészségügyi ellátás áldatlan állpotain enyhítendő. — Ez így nagyon szép elképzelés, csakhogy életünkben a hiánygazdaság olyan tömény jegyei mutatkoznak, amelyek sok nőnek a termelésből való hirtelen kiválásával elviselhetetlen méretűvé nőhetnének. Az alulfizetett könnyűiparban és tartós fogyasztási cikkeket gyártó üzemekben, a munkaerőhiányos kereskedelemben, a gyatra szolgáltatószférában mind nők dolgoznak, a rossz termelés-előkészítés miatt gyakran túlórázva is. Ha számuk hirtelen megcsappan, mi lesz a piaci ellátással ? Hogyan lehet pótolni őket ? — A kérdés megválaszolása nem kizárólag a szakszervezetek feladata. Engels mondotta: amilyen a nő, olyan a család — persze ö arra a nőre gondolt még, aki otthon van, gyermeket nevel, háztartást vezet, összetartja a családot —, és amilyen a család, olyan a társadalom. Ám ha a család beteg, beteggé válik az egész társadalom is. A család egészségét pedig természeti adottságainál fogva csak a nő őrizheti meg, Így rajta múlik sok minden. Jelenleg több mint figyelmeztető a tény, hogy népességünk egészségi állapota állandóan romlik, a középnemzedék férfitagjainak veszélyeztetettsége mellett vészesen romlik a középkorú nők egészségi állapota is, és egyre rosszabb a helyzet a gyerekeket illetően. Most hát elsősorban az ember érdekében kell lépéseket tennünk. Szerintem a nő nem dolgozó nőként pótolhatatlan, hanem a családban és anyaként. Azt a rosszul értelmezett emancipáció okozta, hogy Idáig jutottunk. Nem nőként akartuk a nőket egyenjogúvá tenni, megpróbáltunk férfit csinálni belőlük, lebecsülve a családnő 6
