Nő, 1989 (38. évfolyam, 1-52. szám)
1989-10-24 / 44. szám
UBSSg Mm to »Bf ■ -BH mm mum m. I í I ttii ■ni _„. |>ü Mám ■ ám lap HH W w* mmmm a? 1 II Ss9 flf 1 ■ «a»» a káposzta s A kertészt igencsak rossz hangulatban találtam. Éppen telefonált; dühösen magyarázta, hogy nem lakatolhat le minden ásót, kapát. Enélkül pedig majdnem mindennek lába kel; most a motort szerelték le, holnap talán a tetőt lopják el a feje fölül. Elég gondja, baja van azzal, hogy nem viszik a káposztát, nincs aki vágja a karfiolt. Jelentsék az ügyet a rendőrségnek, öt pedig hagyják a zöldséggel foglalkozni... Mérgesen csapja le a telefonkagylót, s a tekintetén látom, hogy engem is a pokolba kíván. Mit mondhat ő az újságírónak? Azt, hogy senkinek sem kell a káposzta ? Ha a Zelenina felvásárolja is hatvan fillérért kilóját, a nyereség az övék, mert ök két koronáért adják el a fogyasztónak. Vagy azt, hogy egyre kevesebb a jó munkaerő, mert az idősek lassan nyugdíjba mennek, a fiatalokat pedig nincs ami ide vonzaná? Az állandó munkaerőként nyilvántartott kertészeti dolgozók többsége cigány, ők pedig nem váltják meg a zöldségtermesztést. Úgy nem lehet minőségi munkát végezni, hogy az egyik kézben a cigaretta, a másikban a pikírozó... — A cadcai asszonyok ugyan jönnek minden évben ültetni és betakarítani, dolgoznak is olyan tempóval, hogy a mieink nézni sem győzik, de hát az idegen munkaerő nem megoldás számunkra. Költséges az itt-tartózkodásuk, és elviszik a természetbeni járadékot, aminek itthon is hasznát vehetnénk. Kényszermegoldás ez csupán, melyre hosszú távon nem lehet építeni. Tíz éve kertészkedem itt, és sajnos nem mondhatom, hogy a dolgok javultak volna. Panaszkodni meg nincs értelme, az újságcikk úgysem segít a mi gondjainkon. Ne csodálkozzon hát, hogy nincs kedvem társalogni — fejezi be Varga Géza, a lénártfalvai (Lenartovce) Vörös Csillag Egységes Földműves-szövetkezet kertésze. Nem csodálkoztam. Sőt, nagyon is megértettem. Helyében talán én sem viselkedtem volna másképpen ... Közben Csizi Alica, a kertészet csoportvezetője szólt be az ajtón; — Megérkezett a görgői (Hrhov) szövetkezet teherautója a karfiolért. S ez a mondat felvillanyozta a kertészt. Viszik a szállításra előkészített karfiolt.. Legalább ettől megszabadul. A hétvégén Rozsnyón (Roznava) vásár lesz; a görgői szövetkezet szeretné, ha zöldségüzletében a karfiol sem hiányozna. Mivel ök ezt a zöldségfajtát nem termelik, a lénártfalvai szövetkezettől veszik meg, s ha már ekkora utat megtesznek a karfiolért, a szomszédos Méhi (Vcelince) községben kukoricapelyhet is vásárolnak, hogy üzletük választékát minél jobban bővítsék. Hát ez már jó jel! Végre megindult az, amiről eddig csak beszéltünk, vitáztunk, csak a gyakorlatban nem tudtuk megvalósítani. A termelő, felvásárló és fogyasztó háromszögből „kiesik" a Zelenina felvásárló vállalat, így a zöldség a termelőtől egyenesen az üzletbe kerülhet ... A szép fehér karfiolokat, melyeket tegnap délután vágtak ki, holnap reggel megvehetik a rozsnyói vásár látogatói. Nem fog a Zelenina raktárában napokig sárgulni, rothadni, míg végre a fogyasztó elé kerül. Nos itt az új gazdasági mechanizmus jó példája, mellyel már kezdenek a szövetkezetek élni. A zöldségtermesztés létjogosultsága az utóbbi években megingott ezen a vidéken, az idén pedig már csaknem beljesen bizonytalanná vált. Előfordult például, hogy Lénártfalvába Komáromból (Komárno) hozták a paprikát, holott a helybeli szövetkezet nem tudott mit kezdeni a termésével. A Jednota ezt azzal indokolta, hogy ha primőr zöldséget akar a komáromiaktól, később is meg kell vennie az árujukat. így a jó természeti feltételek között termelő Komárom kör-, nyéki szövetkezetek nyertek a zöldségen, a közép-szlovákiaiak pedig piac híján és a későbbi árcsökkenés következtében csaknem ráfizettek. Egyre kevesebb nő dolgozott a kertészetben; a melléktermelési üzemágban könnyebb munkát végezhettek, jobb fizetésért. Mindezek következményeképp az itt levő szövetkezetek foglalkozni kezdtek a zöldségtermesztés csökkentésének gondolatával. — Számunkra eddig az volt a jó, ha minél kevesebb zöldség termett, akkor nem okozott gondot az értékesítés. 1987-ben például kétszer annyi paprikánk lett, mint amennyit terveztünk. Nem tudtuk értékesíteni, mert a Zelenina csak a tervezett mennyiséget vette át tőlünk. Közben a cadcai asszonyok — akik évente segítenek a paprikaszedésben — azt állították, hogy náluk, Észak-Szlovákiában az üzletekben nincs nő 4
