Nő, 1989 (38. évfolyam, 1-52. szám)
1989-01-24 / 5. szám
Helyzet — jelenségek „ 1988. november tizenkettedikére miskolci társasutazást szervezett a rimaszombati (Rimavská Sobota) Cedok utazási iroda — írja egyik olvasónk. — Amint reggel odaértem a Cedok elé, láttam, elég sokan várakoznak, s hogy cigányok is vannak közöttük. 5,55-kor megjött az autóbusz, készülődtünk a fölszállásra éppen, amikor fölszólalt egy idős hölgy, hogy ne szálljon föl senki, jön. még egy busz, s a beszállás majd név szerint megyen. Rájöttem, az idős hölgy azért hangsúlyozta, hogy ne szálljon föl senki, nehogy a cigányokkal utazzunk egy buszban. Mert annak rendje-módja szerint meg is érkezett a másik busz, a cigányok részére. Én életemben ilyet még nem láttam. Hát ennyire lenézzük a cigányokat Rimaszombatban, hogy már egy autóbuszban sem ülünk velük! Szeretném megtudni, mikor jött ki ez rendeletileg, vagy csak Rimaszombatban történhet meg?" Nem, tisztelt uram, nincs ilyen rendelet, s ha lenne, az ellenkezne az alkotmánnyal. A nevezett esetben egyértelműen injúria történt. Miheztartás végett még megjegyezném, hogy a jelenség nemcsak Rimaszombatra jellemző, hasonló megesik másutt is. Különbség tehát, kedves uram, kizárlólag a hevesség mértékében és irányultságában tapasztalható. Rohadt cigányozn\ nálunk ma már különben mindennapi dolog, senki nem ütközik meg rajta, és senki nem süti le a szemét. Tisztában van ugyanis a helyzettel. A helyzetnek azonban semmi köze a fent idézett jelenséghez, még ha össze is függ vele. Nem tartoznak egy lapra. Gyerekem még az utcán is azzal jön, ha koszos ruhát, elesettséget vagy setétebb arcot lát: Ugye, ezek cigányok?! És én valóban nem tudom, honnan veszi, honnan tudja, hogy ezt sziszegve kell mondani, mert otthon ilyet nem hall, nem tanul. De feltételezem, hogy már a levegőben is benne van, a recehártyánk elé kerülő minden képben, a fölöttünk szállongó hópihében. A recept pedig, amit a fent nevezett öreg hölgy alkalmazott, nem újsütetű: Végy egy adag butaságot, tehetlenséget, bizonytalanságot, kreálj hozzá helyzeteket, melyekben bűnbakok szükségeltetnek — s máris „lepárolhatóak" a jelenségek. Értem én: utcán, nyílt téren nehéz lenne ellenük föllépni, mert sokan vannak és úgymond boszúállóak, tehát jó tartani tőlük. Jobb így, ilyen sandán és mégis finoman (csak semmi bokszolós erőszak!), mikor nem várják és gyanútlanok. Kérem, ne mondják, hogy nem tudom, mit beszélek, és hogy nem vagyok tisztában a helyzettel. Nem, kedves fent nevezett idős hölgy, én tisztában vagyok a helyzettel, de úgy vélem, hogy ez a helyzet eredménye valaminek. Jól tudom, hogy Rimaszombatban és némely városunkban sötétedés után veszélyes egyedül kimenni az utcára — és főleg miattuk. Tudom, ahol bizonyos csoportjaik megjelennek, ott többé nem nö fű és nem nyílik virág. Tudom, hogy piszkosak, koszosak, gyerekeik tanulatlanok stb. De azt is tudom, hogy a cigány, amint kimondja, cigány vagyok, attól a pillanattól gyűlölni kezdi saját magát. Már a kifejezések, amelyeket velük kapcsolatban használunk, kizárnak és megpecsételnek. Már ezzel jelezzük, hogy az a más koordináták szerint berendezett kultúra, amiben éltek — és élnek — a mi mértékeink szerint nem méltó az emberhez, s hogy azon nekik is fölül kell emelkedniük. A törzsi szervezettségből a szocialista összkomfortba! Amit el kell hagyniuk, az csak stigma rajtuk; maga a cigányság. Hogy egyedül maradnak, akár az ujjam, háttér és kultúrájuk kapcsai nélkül hogy gyerekeiket az iskolai szelekcic kiveti magából, hogy olyan munkát végeznek, amit a „fehér ember" magi előtt is szégyellene — mindez kit érdé kel?! Hogy nélkülük akarjuk megoldan a sorsukat — és nekik ehhez nem lehe szavuk —mindez kit érdekel?! És mégis, mindezek ellenére, kedve: fent nevezett idős hölgy, van jövője i cigányságnak — mondom én. Egy nép nek ugyanis, amelyik annyi üldöztetés ütközés után, amennyit a cigánysái Európában az évszázadok során meg ért, még mindig él, annak jövője var Kizárhatók iskolából, étteremből, autó buszból — az ilyen nép nem esélyteler Más kérdés, hogy mire van esélye! An nál is inkább, hogy az előrejelzése szerint kétezerre már egymilliónyia lesznek. KÖNÖZSI ISTVÁN FELVÉTELE A Szlovák Nőszövetség KB hetilapja XXXVIII. évfolyam Főszerkesztő: PÁKOZDI GERTRUD Helyettes főszerkesztő: NÁDASKYNÉ ZÁCSEK ERZSÉBET Megbízott szerkesztőségi titkár: BERTHA ÉVA Grafikai szerkesztő: ORDÓDY DÉNES Kiadja a Szlovák Nöszövetség KB Züvena kiadóvállalata, 812 64 Bratislava, Nálepkova 15 — Szerkesztőség: 812 03 Bratislava, Leninovo námestie 12. Telefon — titkárság: 334 745 — Terjeszti a Pbsta Hirlapszolgálat — Megrendelhető bármely postahivatalban vagy kézbesítőnél — Előfizetési díj negyed évre 36,40 Kős. — Külföldi megrendelések: Posta Központi Sajtókiviteli és Behozatali Szolgálat — PNS. Ústredná expedícia a dovoz tlaőe. 810 05 Bratislava, Gottwaldovo nám. 6. Magyarországon terjeszti a Magyar Posta, előfizethető bármely postahivatalnál, a kézbesítőnél és a Hírlapelőfizetési és Lapellátási Irodánál (HEUR) — 1900 Budapest, XIII, Lehel út 10/a. Előfizetési díj: évi 180,— Ft — Csekkszámlaszám MNB 215—96 162 — A SUTI 6/28 engedélyével. Nyomja: Vychodoslovenské tlaöame, z. p, 042 67 Koátce. Svermova 47. Indexszám: 49 413 Kéziratokat és képeket nem örzúnk meg és nem küldünk vissza! Címlapunkon: Könözsi István felvétele az új brat i.da vai Pionirlutzban készült (Képriportunk a 24. oldalon) nö 2
