Nő, 1989 (38. évfolyam, 1-52. szám)

1989-10-03 / 41. szám

Brutovszky Katalin: — Visszajöt­tünk a faluba egészséges természeti és helyi poli­tikai környezet. így lehet csak, helyi lakosként, a fejlödésáramban ben­ne maradni. (A szaktudósok azt mondják: minden helyi lakosnak hangot kell kapnia helysége ügyeiben; a lako­sok a legsokoldalúbban a helyi egy­letekben, szövetségekben fejezhe­tik ki érdekeiket. S ezeket a helyi érdekeket — leginkább a választott népképviseleti szervek reprezentán­sainak, a képviselőknek és tanácsta­goknak kell megismerniük és — láttatniuk.) Amihez persze azt is hozzáteszik; mindez hiábavaló, ha hiányzik a közvetlen döntés tétje és lehetősé­ge! Munyik István képviselő: — Nagyobb kéréssel a nép nem fordul hozzánk. Évente kétszer vég­zünk felmérést, s általában akkor kérdeznek. A falugyűlésekre már nemigen jönnek el. Amit kérnek, kisebb dolgokat, megcsináljuk, na­gyobb dolgokkal nem is fordulnak hozzánk, talán tudják, úgyse sok értelme van. Minden gyűlésre lejön a járásról a közlekedési osztály ve­zetője, aki az aktivistánk — elsorol­juk a problémáinkat, s ő segít, ami­ben tud. Hogy most rendbe rakták az útjainkat, abban nem kis része van. Nagykapos (Veiké Kapusany) sajnos messze van, nem csak föld­rajzilag. Megérezzük bizony, hogy nincs fölsőbb szinten egy magyar ajkú képviselőnk, aki érdemben kép­viselné az érdekeinket. Ott van például az üzlethálózat! Nincs egy rendes üzletünk, még egy cipőfűzőért is be kell buszozni Ka­pósra. Van egy vegyesbolt — ideig­lenesen — a kultúrházban, s egy tejcsarnok, ahol kenyér, tej kapható, meg van egy fabódé — s ez min­den. Ezer lakosra! Majoros Katalin képviselő: — Az átvágás óta Kapos van hozzánk a legközelebb, öt kilomé­terre. Hatalmas volt a fölzúdulás, mikor Kapósról elvitték Terebesre a kórházat. Mennyit tiltakoztunk, de nem hallgattak meg bennünket, azt mondták, így szükséges, meg kor­szerű, hogy a pénzeszközök ne for­­gácsolódjanak szét. Itt, Kapóson már csak ambuláns kezelés folyik, érdemes megnézni, milyen zsúfolt­ság van, mikor hetente egyszer le­jön a gégész vagy a szemorvos, a gyermekrendelőkről nem is beszél­ve! Ha pedig valami nagyobb baj történik, Terebesre kell menni, hi­szen a helmeci kórházat is jócskán leépítették — s Terebes barátok között is jó negyven kilométer. S ezekre a falvakra mindössze két mentőkocsi jut! Ha ehhez még hoz­zászámítjuk, hogy négy nagy üzem is van a környéken, a vajáni (Vojany) hőerőmű, a Slovnaft stb. — ahol jócskán vannak veszélyeztetett munkahelyek, s ahol a tömegbale­seteknek is megvan a maguk koc­kázata, mindenki elismerheti: jogos az aggodalmunk! Mert lassan, saj­nos, már minden Terebesen össz­pontosul, s ha ügyes-bajos dolgain­kat akarjuk intézni, egy egész na­punk is rámegy. Az ember ebben a nagy összpontosításban-központo­­sításban csak azt látja, hogy Tere­besen egyre több az irodaépület, egyre több az íróasztal, a mi problé­máink meg, ahelyett, hogy fogyat­koznának, sokasodnak. Munyik István: — A nép az utóbbi időben sokat beszél a szennyeződésről. A leg­utóbbi plénumon épp én kérdez­tem: miért nem fizet nekünk ezért valami kártérítést Vaján? Belep a korom mindent, kipusztulnak a fák... Vagy ott az Udacs! Mikor csökken a légnyomás, bizony érezni a bűzét. Kapóson fölépítették a la­kótelepeket, de szennyvíztisztítót már nem építettek melléjük. S a régi szűrő már nem bírja, minden mocsok idefolyik hozzánk. Azt mondják, megoldják, de mikor? Az ember nem látja a végét, minden annyi ideig tart. Pedig milyen szép, tiszta folyó volt, füzes partokkal, ittak is belőle, az asszonyok meg mosni jártak rá! Nagy örömünkre két éve megcsi­nálták a vízvezetéket, a talajvíz ugyanis erősen szennyezett, de a csatornázás még mindig nincs megoldva. Jön egy tavaszi esőzés, s úsznak a kertek, pincék! Emleget­tünk mi a plénumon egy közös lefolyót, de azt válaszolták, arról ne is álmodjunk. Hol lenne arra pénz, amikor másra sincs ... Kiss Janos képviselő, a szövetke­zet elnöke: — A tanács minden évben kér­vényezte a vízvezetéket, a választási programba azonban sohasem ke­rült bele. Hogy megcsináltuk — a szövetkezet is hozzájárult kétszáze­zer koronával —, csak azt bizonyít­ja, hogy minden nagykapu mellett megvan az a bizonyos kiskapu. Ki­­lencvenben, ha minden jól megy, elkezdjük az új üzletközpont építé­sét, a költségvetést sajnos át kell dolgoznunk. Nem volt könnyű az utóbbi években a községnek. Ren­geteg fiatal elment a faluból, rossz volt az ivóvíz stb. Az a helyzet az érdekérvényesítésnél, hogy a járás figyelméért meg kell harcolni. S akit kidobnak az ajtón, és nem megy be az ablakon, nos — az örökké üldö­gélhet a kispadon. Szopó László képviselő: — Szorgos az itteni nép, és jó vezetőink, jó „bírónk" van. Hiszen a mostani elnök alatt kapcsoltak rá bennünket a központi vízvezetékre, s építették meg az utat. De voltak lehetőségek egy évvel ezelőtt is a községfejlödésre, s azokat bizony elszalasztottuk. Most a gáz a nagy lehetőségünk. Itt húzódik a vezeték a kertek alatt. Kérelmeztük még a minisztériumban is. Brutovszky Katalin képviselő: — 1—4. osztályos iskola van a faluban, s egy jó óvoda. Csak az a baj, hogy fogy a gyerek. Én egyedül a szülőket hibáztatom 4bban, hogy sorvad az iskola. Mert ki támogassa a csicseri iskolát, ha nem mi, ki támogassa a magyar nyelvet, ha nem mi? Sokan elviszik a gyereket Kapósra, azt hiszik, ott talán különb iskolázást kapnak. Pedig járt a csi­cseri iskolába száznegyven gyerek is! Most két összevont osztály van, vagy harminc gyerekkel. Munyik István: —- Sajnos, a szervezetek se na­gyon működnek. Három templom — három felekezeti iskola volt ré­gen a faluban. Mindegyik állított ki színtársulatot, mutatott be színda­rabot. Egészséges rivalizálás folyt közöttük. De még az ötvenes évek­ben is — virágzott itt a kultúráiét. Tánccsoport volt, énekkar; az utol­só esztrádmüsor hetvennégyben volt. Azóta semmi. Minden évben beírjuk a kultúrát a tervbe, de min­den évben befullad. A nép valahogy — elfásult. Nincs, aki szervezze, irányítsa, kézbe vegye a dolgokat. Aztán meg ott a fólia, nem is tudok hirtelen olyat mondani, aki ne fóli­ázna. Brutovszky Katalin: — Kell a fólia, mert a fizetésből nem lehet tervezni. Én is, mikor „visszajöttem" a férjemmel, tud­tam : ha valamire akarunk jutni, ezt kell csinálnunk. Én itt az üzletben 1 400-at keresek; igaz, iparit vé­geztem, de örülök, hogy helyben el tudtam helyezkedni. Majoros Katalin: — A férfiak többsége a szövetke­zetben, a villanytelepen, a Slovnaft­­nál, vasútnál stb. dolgozik. De a nöknék nagy gond az elhelyezke­dés, főleg középiskolával, a munka­helyek mindenütt telítettek ... Balogh Sándor, a hnb elnöke: — A központi község itt Vaján, s ez a részesedést a központi elosz­tásból nagyban befolyásolja. Nem vagyunk, voltunk „fejlődő község", a faluban sokáig csak beltelkekre adtak ki építkezési engedélyt — elmentek a fiatalok. Az idén már tizenhét új házhely van kimérve. De természetesen: a megélhetési, kul­turális, szórakozási lehetőségeink erősen korlátozottak ... IMAGYVENDÉGI ÉVA KÖNÖZSI ISTVÁN FELVÉTELEI nő 5

Next

/
Oldalképek
Tartalom