Nő, 1989 (38. évfolyam, 1-52. szám)
1989-01-17 / 4. szám
m.: m*: j) 3II m d imgÉ Mi?űM n pm \ m §■ Barátnőmnek, akivel a múlt év decemberében végig jártuk a Bratislavában megrendezett Gasto '88 kiállítást, a mesterien megterített asztalokon a márkás porcelán tányérok, ezüst evőeszközök, kristálypoharak tetszettek leginkább. Nekem a papírszalvéták. Nem esztétikai értékük, inkább puszta látványuk keltete fel érdeklődésemet ama egyszerű oknál fogva, hogy az idő tájt szalvétaügyben hiába jártam a főváros papírüzleteit. Betelve az élményekkel és a jelszóval, hogy akinek nincs pénze eredeti festményre, az érje be jól sikerült reprodukcióval tértünk be a szomszédos talponálló étterembe, ahol cseréptálból kanalaztuk a kolbászos bablevest ... Minden asszony ismer terítési fortélyokat — van. aki vendégei számára apró virágcsokrokat készít; van, ki előételként alkalomnak megfelelő szólás-mondást, aforizmát „tálal" apró papirdarabkán —, csupán a kezdő háziasszonyoknak ismételünk el néhány alapvető terítési tudnivalót. A hagyományos teríték rendszerint a lapos- és mélytányérból. valamint az előétel tányérjából áll; bal kéz felől helyezzük el a salátástányért, a villát, vagy a villákat. Jobb oldalra tegyük a kést, illetve a késeket és a kanalat. A tányér elé kerüljenek a sütemény és a gyümölcs fogyasztásához szükséges evőeszközök és és a felszolgálandó italok poharai. Fűszertartókat három-négy terítékenként helyezzünk el. A szalvétát vagy a tányérba tegyük, vagy a tányér előtt mesterien redőzve egy pohárban helyezzük el, esetleg a tányér bal oldalán szalvétagyürűben. Nem illik a papírszalvétát kisebbre vágni, mint ahogyan azt a gyárban előállították. (Tekintettel a jelenlegi szalvétahiányra, a farsangi családi összejöveteleken ajánlatos az asztalkendő használata. Mossással, keményítőssel és vasalással jár, de emiatt a kis többletmunka miatt ne kívánjuk a fenébe a farsangot.) Illetlenség a szalvétával kitörölni a tányért, viszont ivás előtt köteles a vendég megtörölni zsíros, tejszínhabos száját, mert nem szép látvány, ha az üvegpohár, vagy a kávéscsésze szélén ott marad az ételmaradékos száj nyoma... Mit miben tálaljunk a Gastro '88 ajánlata szerint? A levest csészében, vagy mélytányórban. a főtt tésztát, burgonyát, rizst és általában a húsokat és a hozzájuk tartozó köreteket lapos tányérban. Külön kistányért készítünk a gyümölcsnek, süteménynek, salátának, előételnek, és legyen tányérka a teás- és kávéscsészék alatt is. Két-három decis üvegpoharak valók az ivóvízhez, a gyümöicslevekhez és a fröccshöz. A tiszta bor általában egy-másfél decis. többnyire talpas üvegpohárból fogyasztandó, természetesen csak akkor, ha a háziasszony a terítésnél többféle poharat is az asztalra készít. Ha nem, akkor se reklamáljunk és legalább vendéglátónk borát dicsérjük meg. Külön pohár illik a pezsgőhöz, talpas, szélesebb szájú, amelyben a szemnek is gyönyörűséget jelent a pezsgő győngyözésének látványa. Ha étvágycsinálónak magasabb alkoholtartalmú italt kínálunk vendégeinknek, akkor azt három-öt centiliteres pohárkákba öntve egy tálcán kínáljuk, a poharakat ne tegyük az asztalra a teríték mellé. Fontos még a virág, szerényebb mennyiségben, hogy a csokor ne barikádként emelkedjen a vendég és vendéglátó közé, és ha az alkalom engedi, díszíthetjük az asztalt gyertyával is. És az abrosz? Mint felvételeinken is látják, egyáltalán nem követelmény a hófehér szín, ellenkezőleg, mintha a legünnepibb asztalokon is inkább a tányérok színét követné. Figyeljék meg. mennyire növeli az összhatást az abrosz közepén végigfutó színes abroszcsík, és hát igen, a színes papírszalvéta és asztalkendő. Az étkezést sokan — az újságírókat is beleértve — táplálékfelvételi, „tankolási" alkalomnak tekintik rohanó életstílusunknak köszönhetően. A reggeli általában elmarad, a munkahelyen a kávé megelőzi a tíz deka, szinte futva, papírból elfogyasztott felvágottat és otthon is nagy előszeretettel rövidítjük le a hűtőszekrény és a terített asztal közötti utat. Szakemberek állítják, hogy a gasztronómiai kultúra éppen úgy kultúránk része, mint más, hagyományos elemek, kulturáltságunk tükre az is. hogyan táplálkozunk. Ne tekintsük hát kispolgári csökevénynek, ha a nagymama ezüsttel terít az egyszerű virslinek, és legyünk türelmesek akkor is, ha lányunk túl sokáig kísérletezik a születésnapi asztal papírszalvétáival. Ftersze a nagy kérdés, hogy mikor lesz a kivételből szokás. Saját lakásában, egymagában mindenki úgy étkezik, ahogyan jónak látja, ahogyan önmagát becsüli, nem kell kiosonni a konyhába egy-egy kacsa- vagy csirkecsont leszopogatása miatt, de azért nem árt, ha tudjuk, hogyan kell viselkedni egy ünnepi vacsorán milyen evőeszközzel kell elfogyasztani az articsókát vagy a kivit. Megszívlelendő tapasztalat kezdőknek; kivárni, mivel kezdi az asztalszomszéd. N. ZÁCSEK ERZSÉBET PRIKLER LÁSZLÓ FELVÉTELEI ' - '
