Nő, 1989 (38. évfolyam, 1-52. szám)
1989-09-05 / 37. szám
CSALÁDI KÖR Egy simogatás hasonló volt a vezér típusú gyermekek viselkedéséhez de már rögződtek benne a domináló-agressziv magatartás bizonyos elemei is Ha az anya, a család viselkedésében csak később következik be a változás, amikor a gyermek már ötéves elmúlt, akkor a viselkedése marad a régiben. többet ér — Ez azt jelentené, hogy ötéves korunkban már eldőlt az egész sorsunk? — Ezt nem mondhatjuk; a dolog nem ilyen egyszerű. Kutatásaink túlságosan új keletűek még ahhoz, hogy a vizsgált gyermekeket felnőtt korukig nyomon követhettük volna. .. — On azt mondta: az értelmiségi szülők gyakran ridegen viselkednek a gyermekükkel, és így nem teszik számára lehetővé, hogy elsajátítsa a gazdag gesztusnyelvet. A francia Hubert Montagner professzor a gesztusnyelv híres kutatója. Fontos gyermek-pszichológiai könyvei jelentek meg. Vele készítettek interjút arról, hogy milyen szerepe van a gyermek életében a test beszédének, a gesztusok nyelvének. — Ön a darazsak kutatásáról tért át a gyermekek kutatására. Vajon miért? — A darazsaknál bizonyos hatalmi viszonyokat figyelhettem meg, valamint egy mimikából és gesztusokból álló „szimbolikus" nyelvet. Eltűnődtem azon, hogy hétköznpi tapasztalataim szerint hasonlóképpen van ez a gyermekeknél is. Ezen felül az is foglalkoztatott, vajon miért agresszív állandóan némelyik gyermek ? Mi az oka, hogy akit „vadnak", vagy éppen ellenkezőleg: „félénknek" mondanak, az nem képes, gyakran nem is próbál bekapcsolódni a többiek játékaiba, a közös tevékenységekbe ? Hogy e kérdésekre választ kapjak, tábort ütöttem egy besanconi bölcsődében. Egy spanyolfal mögül filmezni kezdtem, hogyan zajlik a gyerekek mindennapi élete, a játék, az étkezések, a veszekedések. Beigazolódott, hogy létezik egy nem szóbeli nyelv, amely sokkal bonyolultabb, mint vélnénk. — Mondana valamilyen példát? — Vegyünk a fenyegető magatartás gesztusát: a gyerek szája nyitva, sajátos hangokat hallat szemöldökét felvonja, kezét magasra tartja. Úgy tűnik, mintha rázna valamit: az egész hasonlít a csimpánz mimikájára. Sokkal gazdagabb a megnyugtató viselkedés „fegyvertára" — ez azokra jellemző, akiket „vezérgyermekeknek" nevezünk. Az ilyen viselkedés gyakran foglal magába ajándékozó gesztusokat: a gyermek például önként átad a gondozónőnek egy darab papírt vagy egy játékot Annak érdekében, hogy a többieket a maga utánzására rábírja, a „vezérgyermek" olyan mozdulatokat használ, mint a bólintás vagy a fejcsóválás. Ékesszóló példa az a testtartás, amelyet egyszerűen „kérőnek" neveztünk el. — Akad olyan anya vagy gondozónő, aki ezt a „nyelvet" ösztönösen felfedezi, és a gyakorlatban alkalmazza is? — Igen, de például az értelmiségi családokban, ahol a szülök túlértékelik a szó hatalmát, illetve alábecsülik a gesztusok erejét, gyakran épp az utóbbiak hiánya miatt nem tudnak igazán szót érteni a gyerekkel. Azok a gyermekek, akiknek szülei kizárólag szóbeli közlésekre hagyatkoznak, csak szegényes testbeszédet sajátítanak el. Sokan éppen emiatt töltenek be később erősen alárendelt szerepet emberi kapcsolataikban. — Meghatározná, mit ért tulajdonképpen azon, hogy „vezéri" és „alárendelt"? — Egy adott csoporton belül az alárendelt gyermek kerüli a versengést, visszahúzódik vagy másokat utánoz. A vezérgyermek viszont kivívja a többiek ajándékait és mosolyait de nem erőszakkal! Az erőszak csupán az agresszívak fegyvere. A vezérgyermek a megnyugtató, „kérő" viselkedés segítségével győz — azzal, hogy elsőként ö ajándékoz meg másokat Hangsúlyozni szeretném azonban, hogy meg kell különböztetni az egyes gyermek viselkedését illetve a gyermekek hierarchiáját. Az ilyesmi ugyanis nem mindig egyértelmű. Van sok gyermek, akit úgy nevezünk: „alárendelt gyermek, vezéri vonásokkal". Ez csak látszólag fából vaskarika. Az ilyen gyerekek nagyon bájos, kedves emberkék, a kis csoportokban ugyanolyan változatos viselkedést és személyi vonzóerőt tanúsítanak, mint a „vezérgyerekek". Maguk mégsem lesznek azzá, mivel senkit sem akarnak vezetni, és kerülik a versengést — azt egyelőre nem tudjuk, miért. — Nem ők az úgynevezett félénk gyerekek? Ugyanakkor nem az ilyen gyerekekből lesznek a kiváló művészek? — Annyit tudunk, hogy egyes „félénk vezérek" csak azért bátortalanok, mert családjuk túlzott gondoskodással veszi körül őket Ezek csak négy -öt éves korukban válnak „vezérekké", amikor lazulni kezd a köldökzsinór, amely anyjukhoz, apjukhoz fűzi őket Előfordul tehát hogy az alávetett gyerekből vezér lesz. de a fordítottja is megtörténhet mint ahogy a domináló-agressziv gyerekből is válhat szelíd vezérgyermek. Legalábbis ötéves korig a viselkedés olyan változékony, hogy átcsaphat önmaga ellentétébe is: — Mégis mi lehet ennek az oka ? — Az okok szorosan összefüggenek a szülők, különösen az anya viselkedésével, pontosabban annak változásaival. Sokszor megfigyeltük, hogy valahányszor jelentősen megváltozik a gyermek viselkedése, az egybeesik az anya magatartásának valamilyen határozott módosulásával — aminek oka lehet egy fiziológiai tényező (betegség, a peteérési ciklus változása stb.). vagy valamilyen társadalmi tényező (így egy új munkaritmus), továbbá a szülők házastársi konfliktusai vagy a családszerkezet változása (újabb gyermek születése, illetve egy idősebb gyermek elkerülése a háztól). Ismerünk gyerekeket, akik kétéves „vezérből" kifejezetten „domináló-agressziv"-vá fejlődtek, mivel anyjuk egyre türelmetlenebbül, fenyegetőbben, agresszivabban bánt velük. Később, amikor az anya viselkedése ismét megnyugtatóbbá vált — mert „egyenesbe jött", például megfelelőbb munkakört talált magának —, a még négy éven aluli gyermek ismét olyan viselkedést vett fel, amely — Nem sikerült semmilyen összefüggést megállapítanunk. Azt viszont nyolcévi kutatás után tudjuk, hogy manapság növekszik az agresszív gyermekek aránya, és csökken a vezéreké. Az általános munkatempó és életritmus egyre kevésbé felel meg az emberek egyéni ritmusának, ezért a felnőttek, tehát a szülök többsége egyre feszültebb és agresszívabb lesz. Ha egy csoportban a gyermekek között több a vezér, attól még a többiek nem lesznek agresszívabbá. Éppúgy, mint a vezéri mechanizmusokkal rendelkező alávetett gyermekek, ők is hajlamosak az együttműködésre, gazdag életű csoportot alkotnak, amelyben sok minden történik; játék, közös tevékenység. Előfordulnak konfliktusok, de ezek inkább csak jelképesek, vagyis az agresszió igazi gesztusait nem hajtják végre. Ütés helyett elég egy kézmozdulat is... De ehhez hozzáteszem, hogy az agresszívak éppúgy hajlamosak az együttműködésre, mint a „vezérek". Az óvodában és az általános iskolákban „bandákat" alkotnak, amelyek szembetűnően megnehezítik a többiek életét A heterogén csoporttal szembekerülő nevelőnek ezért ügyelnie kell arra, hogy ne alakuljanak ki homogén alcsoportok, hanem az alcsoportok is vegyes összetételűek tegyenek. Ellenkező esetben a homogén agresszív csoport agresszivitása fokozódik; úgy is mondhatnánk, elvadulnak. — Ön igen nagy szerepet tulajdonit az úgynevezett szelíd vezérgyermek anyjának. Mintha semmi esélyt sem hagyna egy agyondolgozott vagy ideges anya gyermekének. Az egyenlőtlenség újratermelődése tehát elkerülhetetlen ? — Nem állítom, hogy a feszült hangulatú, ideges, anya gyermekéből nem lehet vezér; ilyesmi is előfordul. De nő 10 Fotó: archív
