Nő, 1989 (38. évfolyam, 1-52. szám)

1989-09-05 / 37. szám

statisztikailag igaz, hogy a feszült, ideges anya gyermekének esélyei sokkal kisebbek, mint a nyitott kommunikációképes, kevéssé agresszív és nem túldédelgető anya gyermekéé.

— A mimika és a gesztusok, amelyek segítségével a gyermek a környezetével társalog, minden kultúrában azonosak?

— Azonosaknak találtuk angol, amerikai és afrikai gyermekeknél, de ez még nem jelenti azt, hogy a mimikának és gesztusoknak genetikai alapja lenne. Egyébként a nevelés, a kultúra, a nyelv elsajátítása sem vezet később az ilyen ösztönös megnyilvánulások eltűnéséhez. Erről könnyen meggyőződhetünk, ha például a televíziós készüléken levesszük a hangot és csak az emberek gesztusait figyeljük.

— Úgy érti, hogy a felnőttek minden országban ugyanazokat a könnyen értelmezhető gesztusokat használják, mint az önök által vizsgált bö/csődés gyermekek?

— Igen. Vegyük csak a politikusokat Ha megfigyeljük, nagyon gyakran veszik föl a kérő gyermek testtartását: félrehajtott fej, nyitott tenyér. Mások viszont előreszögezett fejükkel és törzsükkel agresszív benyomást keltenek. Megint másoknak az a szokásuk, hogy tenyerüket lefelé fordítva, mutatóujukkal a hallgató felé böknek, ami óhatatlanul a visszahúzódás, az ellenszenv reakcióját váltja ki. A legjobb szónokok megtanulták, hogyan kerüljék az agreszszí/ként kódolt testtartásokat és mozdulatokat, de az alapvető gesztusok azonosak. Kortól és nemzetiségtől függetlenül mindig ugyanolyan vonzóan hat a lelkiismeretesség, a körültekintés képe. Ha egy szónok azt a benyomást kelti, hogy őszintén aggódik hallgatósága sorsáért akkor megtudja ragadni őket. A szavaknak ellentmondó gesztusokat viszont az emberek nagyon rosszul tűrik.

Gyógyító világ----------------A bioregulátorok a hosszú élet orvosságai ?

A bioregulátorok — az immunitást ösztönző, újfajta orvosságok — segítségükkel meg lehet hosszabbítani az élet időtartamát. Legalábbis ezt állítják azok a szakemberek, akik a kidolgozásukkal foglalkoznak. Hogy meggyőződjünk erről, ehhez természetesen idő szükséges. Azt azonban már bebizonyították, hogy a bioregulátorok képesek helyreállítani az öregedő szervezet funkcióit. A Szovjetunióban sikeresen alkalmazzák a „Taktivin"-t és a „Timalin"-1. „Az élet meghosszabbítására" alkalmas szerek arzenálját nemrég az ehhez a csoporthoz tartozó, új gyógyszerek egészítették ki: az „Epitalamin ”, a „ Timogen " és a „ Timoptin".

Az „Epitalamin"a .T-aktrvin” és a „Timalin"után a harmadik olyan bioregulátor, amelyet a Szovjetunió Gyógyszerészeti Bizottsága bejegyzett. A Szovjetunióban egész sor (több mint húsz) olyan készítményt dolgoznak ki, amelyet fiatal állatok

szöveteiből és szerveiből választanak ki. A borjak velejének tobozmirigyéből (epifízis) előállított Epitalaminnak nincs párja a világon. Szabályozza a szervezet neuroendoktin rendszerének munkáját, fokozza a stresszhatással szembeni ellenállóképességet, ösztönzi a sejtimunitást. többek között az onkológiai betegeknél. A Szovjetunió egészségügyi minisztériuma N. NI. Petrov Onkológiai Tudományos Kutatóintézete szekembereinek állatokon végzett kutatásai kimutatták: e készítmény alkalmazása körülbelül 30—40 százalékkal meghosszabbítja az állatok élettartamát, és csökkenti a mesterségesen előidézett daganatok képződésének gyakoriságát.

A Tímogent felnőttek és gyermekek gyógyítására használják olyan betegségeknél, amelyek az immunitás csökkenésével járnak együtt: heveny és idült gyulladásos folyamatok, vírusos fertőzések esetén.

műtét utáni időszakban. A Timogent, akárcsak a Timalint és az Epitalamint, beiktatták az AIDS elleni harcra alkalmas hatékony szerek keresésének komplex programjába.

Nemrég fejeződtek be egy újabb bioregulátor — a „Timoptin" klinikai próbái. Ezt a gyógyszert Moszkvában, a Vérhelyettesítök és Hormonkészítmények Országos Tudományos Kutatóintézetében készítették A már alkalmazott immunkorrektorokhoz képest a Timoptin nagyobb aktivitásról tett tanúságot.

A Timoptin segítségével rendkívül hatékonyan helyesbíteni lehet az immunrendszer zavarait, amelyek különféle mikrobák és gyógyszerek hatására alakulnak ki, valamint onkológiai, autoimmun és más megbetegedések gyógyításánál. Azonkívül, ez az új készítmény, mint a jól ismert bioregulátorok is, képes arra, hogy helyreállítsa az öregedő szervezet funkcióit.

— Térjünk vissza a gyermekekhez. A „vezérek" hány évesen kezdik felismerni saját vonzerejüket?

— Nagyon korán! Már négy-öt éves korukban. Ezt a hatalmukat aztán fejlesztik, és élnek is vele, hiszen a kapcsolatteremtés roppant fontos dolog. Némelyik gyermek rá is ébred „varázserejére", és tudatosan gyakorolja ezt a tulajdonságát Például a pajtásával vásároltat be magának, vagy megparancsolja neki, hogy csenjen el valamit az ő számára. Érdekes, hogy az iskolában az ilyen vezérgyermekek nem érnek el különösebben jó eredményt Nem tapasztaltunk semmilyen statisztikai összefüggést a kitüntetett viselkedési típusok és a jó tanulmányi eredmény között. Kivéve talán az úgynevezett „alárendelt vezértípusú" gyermekeket: töbnyire közülük kerülnek ki az osztálye/sők...

— Nehezebb megkülönböztetni a „vezérgyermeket" iskolás korban, mint bölcsődés korban vagy a felnőttek társaságában ?

— Nem, erről szó sincs Az iskolában a vezér továbbra is ötletesebb, és egyben többen is követik. Gyakran fellép a megtámadottak védelmében — amiben egyébként hasonlít hozzá az „alárendelt vezértípusú" gyermek is. A maga kapcsolatrendszerében és biológiai ritmusaiban mindkét típus napról napra, hétről hétre egyre stabilabb. Ez azt jelenti, hogy még ha új iskolába, vagy lakóhelyre kerülnek, akkor is meg tudják őrizni viselkedésük és ritmusaik állandóságát. Gyorsan beilleszkednek az új közösségbe és környezetbe, nem jelentkeznek náluk a más gyermekeknél ilyenkor tapasztalható lelki zavarok. A vezérgyermekek jobban elviselik még a szülők válását is. A magatartásformák gazdagabb skálájával, tehát a többféle stratégiával rendelkező gyermekek általában könnyebben és gyorsabban tudnak alkalmazkodni az új helyzetekhez.

(Külföldi sajtó nyomán)

A Szovjetunió felfedezéseinek állami lajstroma, amelybe a szovjet tudósok valamennyi fontos eredményét bejegyzik az orvostudomány területéhez tartozó, még egy felfedezéssel bővült. Neve: „A szöveteknek az az általános biológiai tulajdonsága, hogy a megfelelően adagolt nyújtásra növekedéssel és regenerációval reagálnak".

Azok a csodálatos műtétek amelyeket Gavriil Ilizarov szovjet traumatológus-ortopédorvos. a Szovjet Tudományos Akadémia levelező tagja végez, sok országban általánosan ismertek. Igaz ugyan, nem mindenkinek volt módja kezelésének eredményeit látni. De ami a szovjet Találmány- és Felfedezésügyi Állami Bizottság tagjait illeti — akik a felfedezés nyilvántartásba vételének eljárását intézték —, ők meglepő diafelvételeket láthattak.

A képen egy törpe kisfiú látható, akinek mindkét lába rövid és görbe, a következő képen szintén ő, de már teljesen normális legényként. Nem évek teltek el, hanem csak néhány hónap, amíg a gyógykezelés tartott. A fiú még felnőtté sem serdült, és nem ismerte fel a baját, de máris túl van rajta.

Azon a képen egy szomorú arcú lány látható, akinek egyik karja rövidebb. béna. A másik képen is ö látható, amint kecses mozdulattal felemeli a két kaiját: mindkettő egyforma, normális!

De mi az oka annak, hogy dr. Ilizarov munkássága csak most tett

Az „llizarov-effektus"

szert a tudományos felfedezés státusára? A dolog úgy áll, hogy azokat a módszereket és eszközöket, amelyeknek segítségével ő nagyszámú páciensét gyógyítja, az általa még a hatvanas évek elején kifejtett, azon feltevés alapján dolgozták ki ( és tovább tökéletesítik), amely szerint a megfelelően adagolt nyújtásra az élő szövetek biológiai aktivitással: növekedéssel és regenerációval reagálnak.

Annak idején ez a hipotézis az orvosi körökben viharos vitát keltett, amely sajnos nem mindig volt tudományos jellegű. Hiszen egy fiatal és teljesen ismeretlen orvos megpróbálta megcáfolni azokat az évszázadok óta létező, megingathatatlan elképzeléseket, amelyek szerint a — tegyük fel — eltört csontnak hosszú nyugalomra és teljes mozdulatlanságra van szüksége ahhoz, hogy összenőjön. így is gyógyították a betegeket, s az ennek során előforduló kudarcokat minden egyes eset súlyosságának és kívételességének tulajdonították.

Az „llizarov-effektus" lényege éppen az ellenkező. Az ortopédorvos sok klinikai kísérlet, biológiai és mérnöki kutatás útján kétségbevonhatatlant bizonyította, hogy az élő szövet a mozgást „szereti", hogy a megfelelően adagolt nyújtás nemcsak nem káros, hanem — éppen ellenkezőleg — ösztönzi a sejtek osztódását. És nemcsak a csont-, hanem a lágy szövetekben

is. Emellett a sejtek és a sejten kívüli szerves struktúrák növekedésük során a nyújtás vektorához igazodnak. Ez pedig azt jelenti, hogy a regeneráló és formaalakító folyamatokat irányítani lehet.

Mi több. a növekedés során a felnőtt szervezetben reprodukálódnak azok a morfológiai ismertetőjelek, amelyek a születés előtti és közvetlenül utána következő időszakban történt, természetes fejlődésre nézve jellemzőek. Ezzel magyarázható a levágott ujjak, sőt lábfejek „kinövesztésének" lehetősége is — olyan operációk, amelyek mindmáig még csodáknak látszanak.

Ilizarov doktornak és sok tanítványának páciensei közül azelőtt sokan hagyományos operációknak vetették alá magukat, és az elviselt szenvedések ellenére, állapotuk nem javult. Ilizarov módszerei könyörületesek : gyakorlatilag vértelenek, gyakran még azt sem igénylik, hogy a páciens befeküdjön a klinikára.

Dr. Ilizarov felfedezését a szó szoros értelmében eredeti talámányok „nőtték be". Az ennek alapján létrehozott új készülékeket és módszereket már mintegy harminc szerzői szabadalmi tanúsítvány védi. Ezeket egyre szélesebb körben alkalmazzák a szovjet és más országbeli klinikák gyógykezelési gyakorlatában.

nő ii